|
 2011.11.11.
Harsányi Gábor – Gyarmati István –
Siliga Miklós: Pesti srácok
(Újpest Színház)
A
szabadságharc 55. évfordulójának előestjén, most október
22-én volt a premierje az Újpest Színházban a Pesti srácok című
musicalnek. Mai színházi életünknek egyedülálló jelensége
ez a teátrum, ugyanis Harsányi Gábor művészeti vezető és Dózsa
László főrendező, a két érdemes művész azt a rendkívül
nemes célt tűzte ki, hogy magyar darabok bemutatóhelyévé
avatja. Ennek legutóbbi oszlopa a Pesti srácok, aminek Harsányi
Gábor írta a szövegét, és ő is rendezi a darabot, a zenéjét
pedig Gyarmati István és Siliga Miklós szerezte. A szerzőhármasnak
– legfőképpen az írónak – az a cél lebegett a szeme előtt,
hogy ennek a zenés játéknak olyan cselekménye legyen, ami történelmileg
hiteles, és a ma emberét, leginkább a fiatalokat szólítja
meg, az ő formanyelvükön beszél. Ez a műfaj pedig nem más,
mint a musical, ami mindig értékes irodalmi alapanyagra épül,
és a nézőket a könnyűzene, időnként magas fokú énektudást
igénylő, slágerré váló dallamaival fogja meg. Harsányi Gábor
olyan kerettörténetet alkotott, aminek szereplői tizenévesek,
éppen olyanok, mint azok, akik a forradalomban fegyvert fogtak,
harcoltak, győztek, majd a szovjet bevonulás után ellenálltak,
és akiket a megtorlást követően kivégeztek, vagy börtönbe
vetettek. A most 2011-ben játszódó történet szereplői húszas
éveikhez közeledő, színésznek készülő lányok és fiúk,
akik – egyik fülbemászó daluk szerint – sztárok akarnak
lenni. Gólyatáboroznak, és a másnapi vizsgaelőadásra készülnek,
hogy a Mesternek megmutassák, mit tudnak, igazán elhivatottak
erre a „szakmára”. Gyötrődnek, mi lesz a holnapi megmérettetésen,
milyen bizonyítványt állít majd ki róluk az ismeretlen tanár
úr. Teli vannak kétellyel és bizonytalansággal. Ezen morfondíroznak,
amikor bankrablók törnek rájuk. A gengszterek nem hiszik el,
hogy ők csak színielőadásra készülnek, ezért eljátszatják
velük a másnapi darabot. Ez a sztori rámája, és ezután jön
a ’dráma a drámában’, amiben 1956 októberében, a IX. kerületi
Tompa utca környékén két egymással rivalizáló suhancokból
és a hozzájuk csapódó lányokból álló banda minden semmiségen
hajba kap. A katolikus pap próbál – több-kevesebb sikerrel
– közöttük rendet teremteni. Október 23. fényes óráiban
és az azt követő napokban azonban gyerekes torzsalkodásaikat
szép lassan elhagyják, eszükbe sem jut kakaskodni. A vállvetve
folytatott harc, a szabadság mámora megérleli, majd az eltipró
gonosz elleni küzdelem eggyé kovácsolja őket. Azokká az 56-os
pesti srácokká válnak, akik bíztak önmagukban, a nemzet feltámadásában,
felemelkedésében, szebb és jobb jövőjében.
 Az
író-rendező még a nyáron mindenre kiterjedő „castingot”
tartott. Rengetegen jelentkeztek, és bizony számtalan elvárás
fogalmazódott meg, ugyanis hollywoodi képességeiről – játék-,
ének és tánctudásáról – kellett bizonyságot tennie annak,
akit betett a csapatba. A szigorú kiválasztás azonban meghozta
a gyümölcsét, mind a 15-en irigylésre méltó lelkesedéssel,
hihetetlen lendülettel és 100 fokon izzó hévvel, valamint a
darab igazságába, mondanivalójába vetett hittel alakítják
szerepüket. Nem lenne méltányos, bárkit is kiemelni közülük,
mert így, együtt viszik a hátukon az egész produkciót. A tanár
urat megszemélyesítő Harsányi Gábor színészmesterségbeli
tudása annyira magától értetődik, hogy szinte felesleges dicsérni.
Az előadás színvonalát különböző – rendkívül ötletes
– kiegészítések emelik, ezek hangsúlyozzák mondanivalóját
és hozzák közelebb a nézőkhöz. A vetítővásznon korabeli
filmekből láthat a közönség részleteket, a kellékrádióból
pedig a forradalom napjainak főbb eseményeit hallhatja, így a
Bem szobornál gyülekezők tüntetését, a Rádiónál az ávósok
támadását, a Sztalin-szobor ledöntésekor kitörő népharag
megnyilvánulását, a Parlament előtti ávósmészárlás
kegyetlen vérengzését, november első napjaiban a szovjet
tankok beözönlését és Nagy Imrének az ország népéhez és
a világ közvéleményéhez intézett utolsó üzenetét.
Hálatelt
szavakkal lehet csak megköszönni az alkotóknak, Újpest Önkormányzatának,
valamint az 56-os szervezeteknek, akik anyagilag és erkölcsileg
támogatták ennek a friss és korszerű musicalnek a megszületését.
Mind a mellett, hogy maximálisan törekszik a történelmi hűségre,
visszaadja a kor hangulatát, annak a dicsőséges két hétnek a
miliőjét. Ahogyan azt Harsányi Gábor mondta: „tanít, nevel,
szórakoztat.” Az Ady Endre Művelődési Központ színháztermét
zsúfolásig megtöltő publikum pedig fennállva, szűnni nem
akaró tapssal ünnepelte magát a darabot és a feladathoz felnövő
ifjú színészeket.
Dr. Petővári Ágnes
|
