|
 2011.11.11.
Kettős mérce még mindig
Lars Von Triert (képen)
német gyökereiről kérdezték, amelyekre 1989-ben, anyja halála
után derült fény. A kérdésre válaszolva a 2011-es Cannes-i
filmfesztiválon filmjének sajtótájékoztatóján a következőket
mondta: „Hosszú ideig úgy tudtam, hogy zsidó vagyok és
nagyon boldog voltam zsidóként. Aztán megismertem Susanne Biert
(zsidó származású dán rendező), és már nem voltam annyira
boldog, hogy zsidó vagyok. Nem, ez csak vicc volt. Bocsánat! De
kiderült, hogy nem vagyok zsidó. És még ha az is lettem volna,
csak másodosztályú zsidó lehettem volna… Zsidó akartam
lenni, és aztán kiderült, hogy valójában náci vagyok. Azért,
mert a családom német volt. Hartmann. Ami szintén némi örömre
adott okot. Mit mondhatnék? Megértem Hitlert. Úgy gondolom,
hogy igazán rossz dolgokat követett el, de látom magam előtt,
ahogy a bunkerben üldögél a végén… Azt hiszem, megértem az
embert. Nem neveznénk rendes embernek, de nagyon is megértem.
Kissé szimpatizálok vele. … Ugyan már! Nem támogatom a második
világháborút és nem vagyok a zsidók ellen. Csak Susanne Bier
ellen… Nem, nem Susanne Bier ellen sem. Ez csak vicc volt. Természetesen
a zsidókkal vagyok. Na, nem túlzottan, mert Izraellel például
tele van a tököm. Ebből a mondatból hogy fogok kijönni?”
Ezek után Von
Trier nem kívánatos személy lett a fesztiválon, lényegében
kitiltották a filmes világból, sőt a francia hatóságok büntetőeljárást
indítottak ellene, feltehetőleg el fogják ítélni. Az amúgy
kiváló rendező, akit ez
idáig ünnepelt a
liberális média sajátos látásmódja miatt, hirtelen tehetségtelenné,
alkalmatlanná, nácivá vált. Több írás jelent meg a nemzetközi
sajtóban, melyek nem csak nácinak nevezték a nyilvánvalóan
ironizáló Triert, hanem kétségbe vonták alkotói tehetségét,
sőt azt is, hogy egy ilyen ember egyáltalán készíthet-e
filmet.
A másik oldalon
ott ál a hasonlóan kiváló rendező, Roman Polanski. Polanski Párizsban
született lengyel zsidó családban, Liebling néven. 1977-ben
Jack Nicholson házában egy 13 éves lánnyal közösült. Ezért
az Egyesült Államokban letartóztatták, majd bűnösnek
vallotta magát. Az ítélethirdetés előtt azonban Franciaországba
szökött. Polanski azóta nem járt Amerikában, és annak ellenére,
hogy mindenki, az amerikai hatóságok is tudták hollétét, a
haja szála sem görbült. Végül, miután Svájcnak kiadatási
egyezménye van az Egyesült Államokkal, a még élő körözés
alapján 2009-ben letartóztatták. Nem gondolatbűnért, hanem
mert megrontott egy 13 éves lányt. A nemzetközi kórus felhördült.
Aláírásgyűjtés indult Polanski mellett, éppen úgy, mint
most Dörner ellen. A nemzetközi sajtó ontotta magából a írásokat,
a svájci hatóságokat nevetsé-gesnek állították be, az ügyet
bagatellizálták, sőt fejeket követeltek. A francia külügytől
a lengyel külügyig mindenki Polanski kiszabadításán
dolgozott. Végül több millió dollár óvadék kifizetése után
elengedték, sőt a hatalmas nyomás hatására a kiadatásától
is eltekintettek. Az ügyben állítólag még Hillary Clinton is
eljárt.
Miért?
Pontosan azért,
amiért Dörner György nem lehet az Új Színház, de leginkább
egyetlen magyarországi színház igazgatója. Legalábbis szerintük.
Csorja Gergely
|
