|
 2011.11.18.
Szép Ernő: Lila ákác
(Pesti Magyar Színház)
Az
1883-ban Huszton született és 1953-ban Budapesten elhunyt, apró
termetű, halk szavú Szép Ernőt különc figurának könyvelték
el a két háború közötti időben. A termékeny szerzők közé
sorolható, aki mindhárom műnemben alkotott. „Komoly”
irodalmi lapok is közölték verseit, ugyanakkor a kabarék világában
is ismerősen mozgott, közönségsikert arató, de nem sekélyes
színműveket írt. A regényei is jelentek meg, köztük a Lila
ákác, ami 1922-ben került az olvasók kezébe. Színdarab-változata
egy évre rá készült el, 1923-ban a Renaisance Színház
mutatta be, és azokat a hírhedt Rákosi Mátyás-féle önkényuralmi
ötvenes éveket kivéve, se szeri, se száma a felújításoknak,
nincs olyan évad, hogy valamelyik fővárosi, vagy vidéki teátrumunk
ne tűzné műsorára. A legutóbbinak a Magyar Színházban október
6-án volt a premierje.
A
Lila ákác nem ám a rózsaszínű ködben lebegő, mindent elsöprő,
amolyan dél-amerikai szappanoperás szerelemről szól, hanem a
gyötrő, fájdalmat okozó, megpróbáltatásokkal teliről. Főszereplője
az alanyi költő, Csacsinszky Pál, aki átesett már egy-két
csalódáson. A templom egere szegény Pali, mint oly sok kortársa,
gyakran múlatja az idejét a Ligetben. A múlt század elején a
Liget központi helyet foglalt el a társadalom életében. Ide jártak
a kis mindenes cselédek, itt sétálgattak és cicáztak a bakákkal
meg a mesterlegényekkel. Flegma uracsok is tiszteletüket tették,
finom kisasszonykák is, hébe-hóba még puccos dámák is végiglejtettek
a sétányokon. Pali belehabarodott egy szépasszonyba, akit körbedongnak
az udvarlók. Pali szeretné ezt a plátói rajongást kézzelfoghatóbbá
tenni, de nem mer kezdeményezni, mert oly sokan nyüzsögnek imádottja
körül. A terebélyes lila akácfa alatti padon megismerkedik Tóth
Mancival, a kis varrólánnyal. Ennek az ártatlan, falusi,
igencsak felvágott nyelvű leányzónak a szívébe azonnal
belopja magát. Pali azonban ügyet sem vet rá, vágyakozása
vakká tesz őt. Mancinak nagyra törő álma van: táncosnő
szeretne lenni, és fel is veszik a Liget egyik mulatójába. Pali
nem lát tisztán, nem ébred tudatára, hogy a gyönyörű nővé
átalakult Manci igaz, tiszta szerelemmel szereti, csak fut a
nagyságája után, és amikor végre megkaphatná, akkor csúfos
kudarcot vall. Manci megunja, hogy Pali az orráig sem lát,
elmegy Oroszországba. Pali csak a távozása után döbben rá,
mit veszített, és keserűen jegyzi meg. „Barátom, volt ifjúság
és volt szerelem. Nem vettem észre.”
 Nem
csupán ez a szerelmi háromszög adja a darab savát-borsát,
hanem azok a mellékszereplők, akik jellegzetes figurái az úgy
száz évvel ezelőtti Pestnek. Az unatkozó, mert semmi dolga
nincs, gyermektelen delnő, aki férfiszíveken gázol át, de
esze ágában sincs elhagyni a férjét. Az örökké prédára
leső, feleségét folyton megcsaló, jómódú uraság, akinek
kedvenc vadászterülete a Liget. A hőzöngő, a hangzatos
politikai lózungoktól megzavart fejű úrfi, aki az összes arra
tévedőre ráönti téveszméit, a kritikátlan rajongó, akinek
akárhányszor koppintanak az orrára, abban csak szerelmi bizonyítékot
lát, a jóságos apa-látszatra ügyelő, valójában számító
bártulajdonos, aki úgy tesz, mintha érdekelné őt a szegény,
nála dolgozó lányok sorsa, holott csak a maga hasznát lesi. A
hiszékeny, érző szívű kóristalány, akit mindenki becsap. A
jó partit szimatoló mama, aki minden szembejövő hímneműben a
vejét látja. Csanádi Judit egyszerű, de mégis kifejező díszletei
még jobban kiemelik a valamikori Liget miliőjét, Kárpáti Enikő
korhű jelmezei pedig felidézik atmoszféráját. A színészek
derekasan helytállnak ezekben a nehéz szerepekben. Crespo
Rodrigo Csacsinszky Palija olyan nemes lelkű álmodozó, aki kellően
mafla, így elmegy mellette az élet, későn látja meg azt, amit
már régen észre kellett volna vennie. Tóth Mancit Balsai Móni
személyesíti meg. Csapongó kis madár, akit több férfi is
szeretne befogni, de ő csak egy valakinek óhajt a hálójába
kerülni. Pápai Erika alakításában Bizonyosné az a mondén hölgy,
aki csak szórakozik a körülötte zsongó férfiakkal, de egyiküknek
sem adja oda a szívét. A többi művész kettős szerepben látható,
Gémes Antos a krakéler alakot és a nyámnyila úrficskát, Horváth
Lajos Ottó a joviális öregurat és mindig hódítani akaró
macsót, Soltész Bözse a naiv úrilánykát és az öngyilkosjelölt
táncosnőt, Dániel Vali a férjvadász anyát és madámot,
Jegercsik Csaba a hóhányó öreglegényt és a mimózalelkű fiút,
Bede-Fazekas Szabolcs a kuncsaftokat kihasználó kocsist és a szélkakas
úrfit játssza.
A
Pesti Magyar Színháznak ez a produkciója hűen tükrözi vissza
Szép Ernő és a letűnt Liget világát. Kellemes időtöltést,
kikapcsolódást nyújt a közönségnek, akik hálásan tapsolnak
az előadás végén, mert nem kellett valamiféle agyonaktualizált,
önmagából kifordított darabot látniuk. (Felső
képen: Crespo Rodrigo, Bede Fazekas Szabolcs, Pápai Erika,
Jegercsik Csaba; alsó képen: Balsai Móni.)
Dr. Petővári Ágnes
|
