|
 2011.11.18.
Talán azok pályázzanak, akik már elszórták
az állam pénzét?
Ha bármikor igényt tart Pozsgai Zsolt a munkámra, kérdezés nélkül
igent mondok
Koncz Gábor színművész,
rendező, Kossuth-díjas, érdemes művész: Szívemből
gratulálok az Új Színház új vezetőinek! És azért, hogy
magyar drámákat szeretnének játszani. Nem igaz, hogy rosszak a
magyar drámák, és nincs igény rájuk. Most lesz az Elveszett
paradicsom bemutatója, amelyben az apát játszom. Érdekes a
sors, mert pályám elején a fiút játszottam, s partnernőm
Szegedi Erika volt. Ez a darab is bizonyítja majd, hogy igenis
van igény a magyar drámákra. Én ezeken a darabokon nőttem föl.
Azt mondják, hogy nem kell játszani? Szerintem kötelező volna
a magyar drámákat játszani a fiatalok számára, hogy a
gyerekeim ezen nőjenek föl.
Mi a véleményed a tiltakozókról, a tüntetőktől?
– Amit mondok, az mentes lesz a pártpolitikától. Ez nem
jelenti azt, hogy nincs véleményem, különösen a színházról.
Minden színész életében vannak olyan személyek, akik meghatározzák
sorsukat, jövőjüket. Nagyon sokat köszönhetek Várkonyi Zoltánnak,
Fábri Zoltánnak és Ádám Ottónak. Soha nem tagadnám meg őket.
De legalább ennyit köszönhetek azoknak a kiváló magyar íróknak,
akiket volt szerencsém ismerni, és játszhattam a darabjaikban.
Így Illyés Gyulának, Németh Lászlónak és Csurka Istvánnak.
Őket sem tagadnám meg soha. Várkonyi színházában
Csurka-darabokat játszottunk igen nagy sikerrel. Három évvel
ezelőtt pedig a Döglött aknák egyik főszerepét játszottam.
Kevés olyan darabot írtak a közelmúltban, mely ennyire aktuális
lenne. Meggyőződésem, hogy Csurka István századunk egyik
legnagyobb magyar drámaírója. Dörner György kollégám kiváló
színész, és teljes szívből drukkolok neki. Pozsgai Zsolt három
filmjében is dolgozhattam. Tehetsége mellett az ragadott meg,
hogy teret adott színészei véleményének. Nála még „működik
a demokrácia”. Ha bármikor igényt tart Pozsgai Zsolt a munkámra,
kérdezés nélkül igent mondok. A pályáztatásról is megvan a
véleményem. Rossz dolog, ha valami a demokrácia köntösébe bújik,
és arctalanul mond véleményt. Ilyenek a bizottságok. Ha Illyés
Gyula feltámadna, és pályázna, akkor vajon mi lenne az eredmény?
Évekkel ezelőtt megpályáztam egy pesti színház vezetését.
Azért buktam el, mert nem volt meg a hároméves vezetői
gyakorlatom. Nem hároméves vezetői gyakorlattal születik az
ember! Talán olyanok pályázatát várják, akik már egyszer
elszórták az állam pénzét egy színház élén? Nehogy félreértsenek:
én hiszek a demokráciában, de az igaziban! A nyugati demokrácia
olyan, mint a krokodil, harap. A magyar pedig – remélem lesz
ebben változás – , mint a gyík. Hiába etetik véres hússal,
sosem lesz belőle krokodil. Felháborítanak a tüntetők is. Ne
tüntessenek az emberek, hanem dolgozzanak. És még színpadot építenek
nekik! A színpadot a színészetnek építsék, és ne a tiltakozásoknak!
Szörnyű, hogy enynyire megosztanak minket. Én ugyanolyan szívesen
szavalok Wass Albertet, mint József Attilát. Amikor ez a remek költő
meghalt, nem tudták mivel letakarni, ezért az állomásfőnök
Nagy-Magyarország térképét terítette rá.
Én nem akarom,
hogy csak a jobb vagy csak a baloldal temessen el. Temessen el a
nemzet – Magyarország. Olyan rövid ez az élet, ezért ne a
borús oldalát lássuk az életnek, hanem a szépet. Azt a szépet
és azt a jót, amit a magyar drámák is sugároznak felénk.
M.A.
|
