vissza a főoldalra

 2011.11.18. 

A szakmaiság

Ha valami a józan ésszel ellentétes, de mindenképpen el kell fogadtatni, akkor jönnek bizonyos hivatkozások, átmagyarázások, csúsztatások, véleményterelések és végül a Dzsóker, a mindent felülíró, csak beavatottak számára ismerhető és elsősorban érthető érv: a szakmaiság. Hiába az égbe kiáltó baromság, hiába az indokolhatatlan lassúság, hiába a lehetetlen többletköltség – Maga ezt nem érti, mert ez szakmailag megállja a helyét.

Természetesen lehetne létjogosultságuk az ún. szakmai érveknek. Természetesen előfordulhat, hogy a képzettebb, az adott területen több ismerettel rendelkező szakember új szempontokra, a laikus számára ismeretlen körülményekre hívja fel a figyelmet. Értelmes ember az ismeretek, a tudás nyitotta új horizontnak örül, természetes kíváncsisággal figyeli a felbukkanó szempontokat. A felbukkanó értelmes szempontokat.

A szakmaiságra hivatkozások túlnyomó többségében azonban az értelem szikráját sem lehet felfedezni. Sőt, azzal lényegében ellentétes érvekkel találkozunk nap mint nap.

Szakmailag indokolt, hogy felesleges papírok tömkelegét töltsük ki közigazgatási ügyek intézése közben, olyan adatokkal, melyek a hatóságok birtokában vannak. Sőt, ők adják ki. Amikor az adóhatóság minden egyes nyomtatványon kéri az összes adatunkat, amikor az interneten elérhető cégkivonatot a közjegyzővel kell hitelesíttetni, aki természetesen ugyanabból az adatbázisból nyomtatja ki a hitelesítendő cégkivonatot. Amikor a legegyszerűbb pályázat benyújtásához több tízoldalas dokumentációt kell kitölteni értelmetlenebbnél értelmetlenebb kérdésekkel, az mind-mind a szakmaiság jegyében történik.

De a szakmaiság kerül előtérbe az elhúzódó engedélyezési eljárásoknál, a rendőrségi ügyeknél, a bíróságon. Mind- mind szakmai alapon tart indokolatlanul hetekig, hónapokig, évekig. A szakmaiságnak egy egészen speciális oldala, amikor valami jogilag van úgy. Tudjuk, hogy hülyeség, tudjuk, hogy nem igaz, de jogilag támadhatatlan.

Természetesen ilyen nincs. Nem létezik olyan érvényes szakmai vagy jogi érv, ami ellentétes lehet a jó erkölccsel, ellentétes lehet az etika alapszabályaival, ami megcáfolja az emberi gondolkodás, a logika alapjait. Ez egyszerű kóklerség. A kóklerség alapja, a szakma mögé bújás többnyire két okra vezethető vissza. Az egyik az alkalmatlanság, a tehetségtelenség, a hozzá nem értés leplezésére szolgál. A kókler néhány nehezen megtanult, begyakorolt sémát ismételget, szerinte ez a szakmaiság. Aki a sokszor elavult vagy eleve idióta sémákat nem tartja be, ne adja ég, jobbat tud azoknál, az szakmaiatlan.

A másik ok a pénz. A jól fizető állás, cím, szerződés megtartása, a pénzek kilopásának indoka a szakmaiság. Aki ezt megkérdőjelezi, az nem ért hozzá, az felkészületlen, az hülye. Az utóbbi módszer tipikus esetét a pénzügyi rendszer kritikájánál láttuk. Ezeken a hasábokon több mint húsz éve írjuk, hogy a pénzügyi rendszer bajaink forrásának oka. Több mint húsz éve figyelmeztetünk az államok adósságcsapdába vezetésének veszélyeire, a rendszer tarthatatlanságára és az elképesztő összegekre, melyeket végeredményben elloptak. 20 éven keresztül szakmaiatlannak, hozzá nem értőnek, mucsainak voltunk kikiáltva, akik nem értik a nagyszerű globális pénzügyi csoda lényegét. Most már, hogy a pénz el lett költve, hogy az államok túlnyomó többsége az adósságcsapdában vergődik, hogy a háztartások túlnyomó többsége reménytelenül eladósodott, hogy a bankokba önteni kell újra a pénzt, most ugyanazok a kiváló szakemberek oldalt váltottak – persze a következtetések levonása nélkül. Sajnálkoznak, mert a rendszer rossz. Hogy esetleg ők rontották el, hogy ebből milliárdos vagyonokat gyűjtöttek, vagy csak néhány százezer forintos fizetésért nem csináltak semmit, az természetesen nem számít. Már nem.

A szakmaiság másik csodálatos példáját testközelből, mondhatnók saját bőrünkön érezzük újra. A Dörner kinevezése körül zajló hisztéria elsődleges lózungja a szakmaiság. Dörner pályázata szakmailag elmarad Márta István pályázatától – mondják. Ezt már onnan is tudhatjuk, hogy Márta pályázata 120 oldalas volt, míg Dörneré csak 18, és hát szakmailag a 120 oldal több, mint a 18. A mennyiség minőségbe csap át. Csak egy pillanatra tekintsünk bele a szakmailag oly kiváló műbe:

Az Új Színház .... Karakterisztikájában egy konzervatív, de folyamatosan megújulni képes, széles spektrumú programkínálattal rendelkező színház.

A támogatói és a nézői igények összehangolása mellett folyamatos kommunikációt tartunk fenn a színházi léthez kötelezően kapcsolódó, és az előadások, irodalmi estek, más programok profiljához tartozó médiumokkal, partnerekkel.

A fogyasztói célcsoport sokszínűsége, heterogenitása és a művészi igényesség érvényesítésére „húzó” marketing stratégiát alkalmazunk. Az egyes produkciókhoz „személyre szabottan” keressünk meg a célközönséget és a médiumokat, a történethez társítjuk a megjelenési felületeket...

Majd máshol:

Célunk olyan előadások létrehozása, amit a szakmai színvonal megtartása mellett a nézők is kedvelnek.

Korábban pedig:

Föltett szándékunk, hogy – a nézői szokások, a színházművészet, a színházműködtetés változásait figyelembe véve, az elmúlt 13 esztendő eredményeire építve - színházunk markánsabb művész színházi arculatot kapjon, egyúttal határozottan megkülönböztethető legyen a fővárosi művészszínházak profiljától és olyasfajta színházi élményt nyújtson a budapesti nézőknek, amilyet a többi színházban nem, vagy csak elvétve talál.(Sic!)

Hogy mit jelentenek ezek a mondatok? Semmit. Ezt az angol igen találóan bullshitnek nevezi. A szakmaiság egyik fontos eleme a semmitmondás, az értelmetlenség, az értelmezhetetlen szóáradat. A színház karakterisztikája, a célcsoport, az arculat, a szakmai színvonal.

Mágikus szavak ezek, melyek a tartalmat hivatottak kozmetikázni. A semmitmondást. Milyen színházat akartok, éppen olyat, mint a többi. Pont.

Márta pályázatában kifejti, hogy ő amolyan botcsinálta színházi menedzser, valójában nem is színházi ember, nem rendező, nem színész. Nem, ő zeneszerző. Mégis: Márta a szakmailag elfogadható, ellenben a kiváló országos ismertségű színész, Dörner, a számtalan kiváló rendezést és drámát felmutató Pozsgai, vagy a színházi sikert sikerre halmozó Csurka szakmailag alkalmatlan.

A szakmaiság alapját a intézményesült hatalmi központok adják. Évtizedek alatt kialakult csoportok birtokolnak bizonyos szakmai területeket. Ott ők a mérvadók, csak köreikből kerülhet ki szakember. A lényeg a minősítés joga, a pozíció. Ilyen hatalomközpontok tartják kezükben a jog világát, a művészeti életet, a pályázatok világát, a rendőrséget, a közigazgatás jelentős részét, az agráriumot, a pénzügyi rendszert és sorolhatnánk. Elsősorban ezek a nagyon szakmai csoportok a felelősek az elmúlt évtizedek dúlásáért. Ezek szolgálták ki Rákosit, a Kádár-rendszert, majd ezek ápoltak kiváló kapcsolatot a szocialistákkal és az SZDSZ köreivel. Szigorúan szakmailag.

Ezek játszották át az állami vagyont saját és külföldi kézbe, ezek szabadították rá a multinacionális cégeket ellenőrizetlenül az országra, ezek tették tönkre az ipart, ezek engedtek meg mindent a pénzügyi köröknek, és ezek adósították el az országot. Szakmailag.

Csorja Gergely