vissza a főoldalra

 2011.11.25. 

A brit titkosszolgálatokról, tabuk nélkül

November 16-a fontos fordulópontnak tekinthető a brit hírszerzés szempontjából. A titkosszolgálatok lényegi tulajdonsága, mint nevük is sugallja, hogy munkájuk titkos, hivatalos körökben pedig tabutémának számít a tevékenységükről beszélni. Nem szükséges messzire tekinteni: még húsz évvel ezelőtt sem ismerte el a brit külügyminiszter a SIS (Secret Intelligence Agency, ismertebb nevén MI6) létezését, még kevésbé tartott beszédet a szolgálat munkájával kapcsolatban. William Hague brit külügyminiszter beszéde így egyedülállónak tekinthető a maga nemében. Hague rávilágított, mi a szerepe a hírszerzésnek a Külügyminisztérium, és általában a kormány munkájában, továbbá szó esett a különféle etikai és jogi kérdésekről, amelyek a titkosszolgálatok tevékenysége kapcsán felmerülnek.

 William Hague brit külügyminiszter a brit külügyminisztériumban tartott előadása keretében elsősorban a brit titkosszolgálatok külpolitikai vonatkozásaira kívánt rávilágítani.

Mivel indokolta ezt a szokatlan témafelvetést? William Hague (képen) szerint a bizalmatlanság árnyéka vetül a titkosszolgálatok munkájára.

 Úgy hiszem, alapvető fontosságú, hogy a brit közvélemény és a parlament megbízzon az ügynökségekben, hogy azok képesek megóvni a biztonságunkat, és mindezt képesek a törvényes rend keretein belül megvalósítani. Emellett szintén fontos, hogy bízzanak abban, hogy ezeket a képességeket a kormány bölcsen alkalmazza, demokratikus értékeinkkel és a belső, illetve a nemzetközi jog szabályaival összhangban.

A beszéd során a külügyminiszter kiemelte: nem tekinti a titkosszolgálatokban betöltött szerepét és külügyminiszteri pozícióját két, egymástól élesen elkülönülő feladatkörnek. (A brit külügyminiszter felügyeli a SIS és a GCHQ munkáját.) "Afganisztán helyreállításától, Pakisztán támogatásán keresztül egészen az atomfegyverek terjedésének megakadályozásáig minden külpolitikai célkitűzés esetében fellelhető egy hírszerzési tényező.”

A titkosszolgálatok szerepe Hague szerint sokrétű, és számos területen egészíti ki a kormányzat törekvéseit. A külügyminiszter két világpolitikai tényezőt emelt ki, amelyek miatt az eddigieknél is fontosabb a hatékony brit külpolitika, és ezáltal a hatékony brit hírszerzés szerepe.

A világpolitikában váltás zajlik Dél és Kelet felé a gazdasági teljesítmény és politikai befolyás tekintetében, és ezt csak felgyorsította a jelenlegi gazdasági válság. Ezeknek valós vetületei vannak a megélhetésünk és a biztonságunk szempontjából. [...] Ezzel egy időben a világháló folyamatos fejlődése tovább bonyolítja a nemzetközi viszonyokat, robbanásszerűen megnövelve a kapcsolatok számát kormányzatok, gazdasági szereplők és állampolgárok között, amely alapvetően pozitívan értékelhető, ám számos új fenyegetéssel is jár. Ugyanazok a digitális lehetőségek, melyet lehetőséget és reményt adnak millióknak a Földön, és táptalajt adnak a közel-keleti változásoknak; ugyanezek a változások a terroristák, bűnözők és bizonyos államok számára új szerveződési és támadási lehetőségeket nyújtanak.

 Ennek kapcsán emeli ki a hírszerzés szerepét, amely "az emberek képességeinek, a legmodernebb technológiának és a megbízható partnereknek köszönhetően segít reagálni a nemzetközi szinten felmerülő fenyegetésekre.”

Hangsúlyozta, hogy az elmúlt időszak során számos olyan tervet sikerült megfékezni, amelyek brit állampolgárok ellen irányultak. A külügyminiszter példaként hozza, amikor a brit állampolgárságú leendő terroristák külföldre utaznak, hogy robbanószerkezetek készítésére képezzék ki őket. Ilyenkor a három fő brit ügynökség (SIS, GCHQ, SyS) napi szinten működik együtt, olykor közös csapatként.  Az előző példát folytatva, miután sikerült kideríteniük a terroristák tervét, képesek voltak érintkezésbe lépni az érintett kormányzattal, hogy megszervezzék a csoport kulcsemberének törvényes letartóztatását, ezáltal derékba törve az összeesküvést, még mielőtt a tervek kivitelezésre kerülhettek volna.

A hírszerző szolgálataink nélkül a terroristák szabad kezet kapnának, hogy brit állampolgárokra támadjanak, bel- és külföldön egyaránt, és nem lennének lehetségesek hasonló sikeres műveletek.

Ám nemcsak az ellenséges csoportok elhárítása az egyetlen feladat, amit a Külügyminisztériummal kapcsolatba hozható két szolgálat (SIS, GCHQ) ellát.

Fontos szerepük, hogy megszerezzenek olyan információkat, amelyeket a mindennapi diplomácia nem képes, ezáltal segítve a többi ország és kormányzat pontosabb megértését.

Alapvető eszköz Ügynökségeink azon képessége, hogy titkos információkat szerezzen be emberi forrásokból, illetve lehallgatott kommunikációs csatornákon keresztül. Minél jobban informált a kormányzat, annál egyszerűbb meghoznunk a megfelelő döntést.

A hírszerző ügynökségek nemcsak tevékenységükkel járulhatnak hozzá a Külügyminisztérium hatékonyabb működéséhez: maguk az ügynökségeknél dolgozó emberek is fontos elemei a külügyminisztériumi munkának.

Bármely külügyminiszter számára jelentős segítség, ha a GCHQ-nál és a SIS-nél dolgozó szakértők technikai, kulturális és világpolitikai szakértelmére, nyelvi képességeire és kapcsolatrendszerére is számíthat. Kiemelkedően tehetséges embereket alkalmaznak, akik képesek olyan helyekre eljutni, olyan feladatokat elvégezni és olyan információkat megszerezni, amelyet egyetlen más személy sem tud a kormányzat alkalmazottai közül.

Titkosszolgálatok: a titkosság, jogszerűség, átláthatóság és hatékonyság ellentmondásai

Mint az ismeretes, a titkosszolgálatok, s így a brit titkosszolgálat alaptétele is a titkosság. Avagy, ahogy a brit külügyminiszter lényegretörően összefoglalta:

A titkosszolgálati műveletek titkosak, és azoknak is kell maradniuk. Azt, hogy a szolgálatok titokban tevékenykednek, az indokolja, hogy így tudjuk megvédeni mindazok életét, akik elvégzik számunkra a munka veszélyesebbik részét, s így nem tárhatjuk fel annak a részleteit sem, hogyan végzik ezt a munkát.A fenyegetésekkel titokban szembesülünk, titokban fejlesztik az új fegyverrendszereket, s az országok, illetve terroristacsoportok is titokban szervezkednek ellenünk. Titkos eszközökkel is kell, hogy rendelkezzünk, hogy figyelni tudjuk ezeket a fenyegetéseket, és időben fel tudjunk lépni velük szemben. […] A személyek, a technológia és a partnerségi kapcsolatok összességének köszönhető az az előny, amivel a hírszerzés területén rendelkezünk. Ha a módszereink napvilágra kerülnek, az az ellenfeleink számára jövedelemező, mivel így képesek módosítani az eszközeiken és a kommunikációs módszereiken, ezáltal kevesebbet tudunk meg a terveikről.

 Ugyanakkor- s erre Hague is rávilágít - a titkosság, amely a szóban forgó szervezetek hatékonyságához elengedhetetlen, egyúttal bizalmatlanságot is szül az állampolgárok és a kormányzat részéről is. Ha egy ügynök jól végzi a munkáját, soha nem részesül a közvélemény részéről elismerésben: a siker részben abban rejlik, hogy nem derül ki.

Ez a titkosság a kormányzat részéről is sokáig fennállt, ugyanis a SIS 1909-es alapításától kezdve egészen a szervezet jogi alapjainak 1994-es lefektetéséig a kormány képviselői nem beszéltek a szervezetről. Ez a szokás Henry Asquith miniszterelnökségére vezethető vissza, akinek csak a kémszolgálatok eredményeire volt szüksége, a velük járó problémákra nem. Így 85 évig a hírszerzéssel kapcsolatban nem fogadtak el kérdéseket a brit Parlamentben.

Fontos leszögezni, hogy a 1994-es titkosszolgálatokról szóló törvény elfogadásakor, amely a brit hírszerzésnek 85 év után jogi alapot adott, a későbbi külügyminiszter, Douglas Hurd röviden közölte, mi a szervezet célja, s hangsúlyozta, a SIS nem arra lett létrehozva, hogy Nagy-Britannia ellenfeleire vadásszon világszerte. Tulajdonképpen egyik ország hírszerzése sem erre törekszik – alapvető céljuk az információszerzés, amely többnyire azt jelenti, hogy beszélnek az emberekkel, nem pedig kivégzik őket.

A külügyminiszter elismerte beszéde során, a szolgálatok tevékenysége számos jogi és erkölcsi kérdést vet fel, s ezzel már elődeinek is meg kellett birkózniuk.

E kérdések közt említi a hírszerzési információk felhasználását a külpolitikai döntések alátámasztására. Itt külön kiemeli Irak esetét, ahol a Husszein-rezsim tömegpusztító fegyvereivel kapcsolatos téves hírszerzési információk vezettek az ország 2003-as megszállásához.

Hírszerzés kontra igazságszolgáltatás

William Hague beszédének egyi apropója, hogy mostanában számos vád érte a brit titkosszolgálatokat (ezeket főként polgári jogi perek keretében fogalmazták meg), miszerint a terroristák vallatása során kínzást is alkalmaztak. Ezek a vádak súlyosan árnyékot vetnek arra a Nagy-Britanniára, amely a nemzetközi jog egyik fő védelmezője, és elítéli a kínzás intézményét.

Ennek orvoslására dolgoztak ki egy törvénytervezetet, amelyről jelenleg folyik a vita a brit Parlamentben. Ennek lényege, hogy biztosítanák bizalmas jellegű információk felhasználását az igazságszolgáltatásban, miközben védenék a brit érdekeket, mivel nemzetbiztonsági forrásokból származó anyagokról van szó. Ugyanis jelenleg az igazságszolgáltatásban nem lehetséges ilyen jellegű információk kezelése.

Ez három problémát vet fel. Egyrészt, a közvélemény számára bizonyos kérdések megválaszolatlanok maradnak, és ez bizalmatlanságot szül. Másrészt, a titkosszolgálatok az adatok bizalmas jellege miatt képtelenek megvédeni magukat egy polgári jogi kereset miatt, mivel nem tudják rendelkezésre bocsátani a védelmükhöz szükséges információkat. Harmadrészt, ez káros a nemzetközi kapcsolatokra, mivel számos esetben a felperes olyan információk kiadását követelte a brit kormánytól, amelyek eredetileg más ország titkosszolgálatától származtak.

A törvénytervezet szerint a bizalmas információk zárt tárgyaláson kerülnének meghallgatásra. Az illetékesek továbbá egy "különleges ügyvédi” gárdán is gondolkodnak, amely titkosszolgálati anyagokkal is dolgozó ügyekben képviselné az ügyfeleit. Ők láthatnák a hírszerzési adatokat, ám meg lenne tiltva nekik az, hogy ezeket ügyfeleikkel megosszák.

A tervezetet erőteljesen kritizálták a jogvédők, állításuk szerint ez nagyobb titkossághoz vezetne az igazságszolgáltatási rendszerben. Ám William Hague jelzi, a kormányzat megérti, hogy a nyilvános igazságszolgáltatás a brit demokrácia alapvető eleme, és csak abban az esetben szabad eltérni tőle, amennyiben az a megfelelő ítélkezéshez szükséges.

A brit külügyminiszter beszédében kiemelte, a zárt tárgyalás csupán a eljárás kis hányadát tenné ki, ezen kívül a teljes ügy a nyilvánosság előtt zajlana. Nyilvánvalóan igazságosabb az, ha a bizalmas információkat megfelelően kezelve tájékoztatják az ügyben eljáró bírót, mintha ezeket az adatokat teljes egészében kizárják a folyamatból.

William Hague szerint fontos, hogy ahol ellentmondások merülnek fel a jelenlegi rendszerben, és ahol változás szükséges annak érdekében, hogy az Ügynökségek megfelelően végezhessék a munkájukat, ott a kormányzatnak határozottan kell fellépnie.

(Forrás: kitekinto.hu)