|
 2011.11.25.
Legyen Egressy-szobor Rév-Komáromban!
Százéves a Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület
A Jókai Egyesület
ez év áprilisában gyűjtést indított egy mellszobor elkészítésére,
hogy Egressy Béni neve ne menjen feledésbe és a jövő nemzedék
is emlékezzen rá, hisz maradandót alkotott. November 5-én
pedig jótékonysági estet szerveztek a Duna Menti Múzeum dísztermében.
Dr. Keszegh Margitot, Jókai Közművelődési és Múzeum
Egyesület elnök asszonyát arra kérjük, hogy mutassa be az
egyesületet és szóljon a zeneszerző, szövegíró komáromi kötődéséről.
Kedves elnök asszony! Igaz, hogy századik születésnapját
ünnepli az idén egyesületük?
–Igaz, hiszen 1911-ben alakult egyesületünk Felvidék
legrégebbi kulturális fórumaként. Ha visszalapozzuk az akkori
híradásokat, kiviláglik, ez az esemény nagyon fontosnak számított
nem csak helyi, de országos viszonylatban is. 1945 után a
Benes-dekrétumok következtében hosszú évtizedekre némaságba
kellett burkolóznia az egyesületnek, aminek a vagyonát teljes mértékben
államosították. Csak 2000-ben tudtunk újjáalakulni dr. Szénássy
Zoltán ny. helytörténész-tanár kezdeményezésére.
1911 és 1945 közt milyen jelentős dolgokat vittek véghez?
Ha már a Duna Menti Múzeumot említettük; tudtommal az épület
eredetileg az Egyesületé volt.
–Igen, ez volt az 1913-ban felépített Kultúrpalota.
1912-ben jegyezte be Belügyminisztérium egyesületünket, s az
évben tartották az alakuló ülést, melyen részt vett, többek
közt, Alapy Gyula vármegyei főlevéltáros, Antal Gábor református
püspök, Beöthy Zsolt az MTA alelnöke, Domján János polgármester,
Konkoly-Thege Miklós csillagász, Tuba János országgyűlési képviselő,
a Komáromi Lapok újraindítója és Baranyai Géza földbirtokos.
S ahogy a nevéből is következtethetünk, a múzeum anyaga is az
egyesület tulajdonát képezte. A Kultúrpalota helyén egy
kisgimnázium működött, amit lebontottak és a telket megkapta
a várostól az Egyesület. Ez az épület nagyon gyorsan elkészült:
márciusban elindult az építkezés, májusban már megvolt a földszint,
és a tetőzetet júniusban feltették. Akkor még igen gyorsan
ment az ilyen építkezés, ha volt rá akarat. Az épület
felavatása országos jelentőségű volt; Alapy Gyula, az akkori
elnök úgy fogalmazott: „Arad és Marosvásárhely után Komáromban
épül föl az ország harmadik kultúrpalotája.” A jelenlegi múzeum
előtt álló Jókai-szobor 1937-es felállítása is a Jókai
Egyesület nevéhez fűződik. Az Egyesület gyűjtést indított
– akár mint most –, kiírtak egy pályázatot, amit Berecz
Gyula nyert el. Ő készítette el tehát a komáromi Jókai-szobrot.
A szobor leleplezésének 70. évfordulóját méltó módon megünnepeltük.
A II. világháború idején az épület kórházként és áruházként
is funkcionált, majd a megmaradt egyesületi anyagot, így a könyvtárat,
a berendezési tárgyakat is államosították. Így kapott helyet
az állami múzeum.
Szerencsére, hogy múzeum, és nem raktár, vagy istálló.
–Központi helyen áll, a Szent András-templommal
szemben ez az épület, így jogosan határoztak a múzeumi működés
mellett.
Mennyire lehet a 21. században megszólítani kulturális,
helytörténeti témával a helyi magyarokat? Mai kifejezéssel élve:
mennyire vevők az ilyen témákra? Hiszen sok helyen
visszaszorult a közösségi élet.
–Szénássy Zoltán úrnak szívügye volt az újraindulás,
és lelkes társaival együtt elérte, hogy 11 évvel ezelőtt
beindult hivatalosan is a szervezet munkája. Kötelességünknek
tartottuk, hogy ennek a patinás egyesületnek a neve ne merüljön
feledésbe. Az alakuló közgyűlés után történt a tagtoborzás;
jelenleg a 150 főt is meghaladja a létszám. Természetesen nem
mindenki aktív tag, és igen nehéz ennyi embert egyszerre mozgósítani.
Igyekszünk, hogy minden évben olyan rendezvényt tartsunk, ami
megszólítja a komáromiakat, fiatalokat és időseket egyaránt.
Főként közadakozásból városszerte több emléktáblát állítottunk
jeles személyiségeink – Egressy Béni, Kossuth Lajos, Szinnyei
József, Alapy Gyula, Beöthy Zsolt – és emlékművet a két
komáromi várkapitány –Lenkey János, Török Ignác– emlékére.
Ezt azért tartottuk fontosnak, hogy emléket hagyjunk magunk után
a jövő nemzedéke és a turisták számára. Rendezvényeinkkel
bekapcsolódunk a térség kulturális vérkeringésébe. Beöthy
Zsoltról érdekesség, hogy nem szakította meg a kapcsolatot
akkor sem a várossal, miután elköltözött Komáromból. Születésnapját
mindig a szigeten tartotta meg ,és arra elhívta a helyi kulturális
és társadalmi élet jeles képviselőit. Azt szeretnénk, hogy a
fiatalabb generáció is ugyanilyen büszke legyen erre a városra,
és szívesen térjen vissza.
A bevezetőben említett
rendezvényen Liszt Ferencre, Erkel Ferencre és Egressy Bénire
emlékeztünk. Újból megtelítettük a múzeum 150 fős dísztermét,
ami igen nagy eredmény, ha egy komolyzenei műsorról van szó. A
teltházas estek azt jelentik, hogy van érdeklődés az ilyen
események iránt.
A Szózat zeneszerzője, Egressy Béni több Erkel-opera
szövegkönyvének írója, így a Hunyadi Lászlónak. Ha a darab
esküszegő királyának, az állítólag Komárom környékén született
V.Lászlónak lehet szobra a városban, akkor igenis legyen
Egressynek is.
–Miután a „némaságból felébredtünk” 2001-ben, az
első rendezvényünk, megmozdulásunk volt, hogy Egressy Béninek
emléktáblát helyeztünk el az Ister áruház falára, a Tó utcában,
ahol ő ott lakott. Már akkor eldöntöttük, hogy ha tudunk,
akkor többet is megteszünk Egressy emléke ápolásáért. A
nagy zeneszerző sírján ezt olvashatjuk: „aki szeretteinek emlékében
él, nem hal meg, csak távol van. Halott csak az, kit
elfelejtenek.” Mi komáromiak nem feledhetünk, és Egressy megérdemel
egy mellszobrot a városban. Meglepődve tapasztalom, hogy
Egressyvel kapcsolatban még az „öreg komáromiaknak” is
tudunk újat mondani. Azt többen tudják, hogy a Klapka-induló
zenéjét ő szerezte és Thaly Kálmán írt hozzá indulót. Ez
a melódia óránként megszólal a Városháza tornyából. Azt már
kevesebben tudatosították, hogy Egressy Komáromban a helyőrség
zenekarának volt az igazgatója és verseket írt a Komáromi
Lapokba.
A magyarországi lakosok hogyan tudják támogatni ezt a
kezdeményezést?
–Kérem, hogy keressenek föl minket a +421 -35 -770-1361-es
telefonszámon.
Végezetül
beszéljünk az ún. Jókai-díjról.
–Egyesületünknek van egy Jókai pályadíja, amit
évente hirdet meg a helyi magyar gimnázium diákjai számára. A
Jókai-díj ötletgazdája néhai Szénássy Árpád, aki rövid
ideig dolgozott az elnökségünkben. Ő a Magyar Kultúra
Lovagjaként kapcsolatban volt a rétsági Végh Józseffel,
akinek a birtokában több Jókai-ereklye található Szénássy
Árpád sajnos hirtelen elhagyott minket, és ezután elhatároztuk,
hogy tiszteletére tovább visszük ezt a gondolatot. S ezért közösen
a Falvak Kultúrájáért Alapítvánnyal 2007 óta osztjuk ki ezt
a díjat. Az első évben, 2006-ban a pályázati felhívásra dr.
Pruzsinszky Sándor színdarabját díjazták. A révkomáromi Teátrum
Társulat Dráfi Mátyás rendezésében elő is adta ezt a
darabot. Idén pedig Jókai hírlapjai a téma. Esterházy a
nemzet mártírja címmel is írattunk ki pályázatot az irodalom
terén legelőször. Pályaműveink könyvben is megjelentek. S ha
már itt tartunk, meg kell említeni, hogy a komáromi Szent István-szobornak
is mi voltunk a kezdeményezői.
Fiatalokat is bevonnak ebbe a munkába?
–Természetesen ez a célunk, hogy az alap-és középiskolásokat
is szerepeltessük rendezvényeinken, hogy átérezzék a kultúra
közvetítésének fontosságát. November 5-ei rendezvényünkön
is a helyi művészeti iskola tanárai és növendékei léptek föl.
Medveczky Attila
|
