vissza a főoldalra

 2011.10.07. 

Kína – a félreértett császárság

Ma divat Kínáról általában beszélni. Mivel legtöbbünknek semmiféle személyes tapasztalatunk sincs a világ legnagyobb népességű országáról, így a közbeszédet terhelő, ilyen-olyan ismeretekkel rendelkező nyilatkozók alakítják véleményünket. Röviden összefoglalva Kínáról az alábbiakat sejtjük.

Kínában kommunista diktatúra van, melyet kapitalista elemekkel tarkítottak. Ennek és a rendkívül olcsó munkaerőnek köszönhetően a kínai gazdaság fellendült. A kínai kommunizmus így egyre gyengül, és nemsokára ott is elkerülhetetlen a demokratizálódás, melynek végeredménye természetesen valamiféle nyugati demokráciaszerűség lesz. Demokratizálódási kísérletek már történtek, de az 1989-es úgynevezett „Demokrácia-mozgalmat” vérbe fojtotta Teng-Hsziao-ping kegyetlen rendszere.

A kínai gazdaság válsága elkerülhetetlen, és bizonyos életszínvonal elérésekor a fizetések, és ezzel együtt a gyártási költségek növekedése miatt a kínai áruk versenyelőnye megszűnik. A globalizált világ hatásait Kína sem kerülheti el, ezért csak idő kérdése, hogy a demokrácia útjára lépjen. A kommunista vezetők egyre kevésbé karizmatikusak, és amikor a párt szorítása enyhül a kínai társadalom nyakán, akkor óhatatlanul elbukik a rendszer is, ahogy ez Kelet-Európában is bekövetkezett.

Kína hatalmas, egységes ország, ahol a kommunista diktatúra semmilyen különbséget sem enged. Uniformizált világ, mely az egyéniségnek, a tehetségnek nem ad teret. A Kínából kiáramló temérdek árut pedig a világ minden pontján megtalálható kínai közösségek terítik, melyek a bűnözés talaján állnak.

A valóság azonban más: Kína államformáját tekintve népköztársaság. Valójában a ma létező legjobban működő császárság. Az 1368–1644 közötti Ming-kor kínai társadalma és a mai – nevében kommunista – Kína társadalmi struktúrája között nem sok különbséget fedezhetünk fel. De tulajdonképpen bármelyik nagy kínai korból kiindulhatunk.

Ma Kínában az abszolút hatalom 15-20 család kezében van. Ezek a családok, illetve a családok fejei határozzák meg Kína történéseit. Természetesen a döntéshozatal és annak előkészítése bonyolult folyamat, melyben sok szempontot kell figyelembe venni. A különböző érdek- és hatalmi körök igényei, a társadalmi béke fenntartása, a gazdaság stabilitásának biztosítása, illetve Kína nemzetközi helyzetének javítása meghatározó szempontok, mégis, a belpolitikai pozíciók osztásánál egyre meghatározóbb a dinasztiához tartozás. Az úgynevezett 5. generációs vezetők felmenői legtöbbször a forradalom jelentős vezetői voltak, vagy később szereztek meghatározó pozíciókat. A XXI. századi Kína megalapítója nem a nagy, véreskezű diktátor, Mao Ce-tung volt, hanem a birodalmat a hagyományos kínai struktúrához visszavezető Teng Hsziao-ping.

Nem véletlen, hogy 2011 januárjában a Tiananmen-téren felállították Konfucius talapzattal együtt 9,5 méteres bronzszobrát. A téren eddig csak Mao Ce-tungra utaló emlékek álltak. A híres ókori bölcs, Kung Fu Ce (latinosan Konfucius, Kr. e. V. század) eszméihez kötődik a konfucianizmus. Nehéz ezt valójában vallásnak nevezni. A konfucianizmus egyfajta útmutatás, erkölcsi tartás a társadalom számára: a tökéletes társadalmi rend megfogalmazása kínai módra, ahol óriási szerepe van az ősök és az uralkodó tiszteletének. A konfucianizmus valójában a cselekvés és erkölcsiség helyes útját jelenti. Konfucius tanítása szerint az alattvaló az urának tisztelettel és engedelmességgel tartozik. A zsarnoksággal szemben azonban úgy vélte, hogy az államnak az emberek javát kell szolgálnia, s a hatalmon lévőknek inkább erkölcsös magatartással és nem erőszakkal kell uralkodnia. Konfucius tulajdonképpen a mindenkori kínai arisztokrácia filozófiáját testesíti meg, ahol a dinasztikus rendszerben uralkodó császár hatalma nem abszolút, sokkal inkább a nagy arisztokrata családokra és az erős hivatalnokrétegre épül.

Kína társadalma a legkisebb mértékben sem halad a nyugati típusú demokrácia felé, sokkal inkább visszatér a nagy kínai korok társadalmi rendszeréhez. Ez a rendszer tekintélyelvű és a rendkívül erős hivatalnokréteg, vagy modernebb megfogalmazásban a társadalmat mindenhol átható államigazgatás képezi a gerincét, miközben a néhány családból és érdekkörből álló arisztokrácia hozza a stratégiai döntéseket.

A kínai gazdaság csodája elsősorban az ország pénzmegtartó képességében keresendő. Kína termel, és szinte korlátlanul bocsátja az árut a világ rendelkezésére, miközben ráül a befolyt pénzre. Ha Kína külföldön befektet, az általában nem tisztán profitorientált gazdasági jellegű befektetés, hanem stratégiai döntés. Méghozzá nemzetstratégiai döntés. Természetesen léteznek hagyományos pénzt fialtató kínai befektetések is, de a nagy profitot hozó beruházásokat szeretik megtartani Kínán belül.

A kínai árudömping és a külföldön élő kínai közösségek hihetetlen kereskedelmi sikere elsősorban az egymás közötti bizalomra épül. Az egy kultúrkörből, egy területről érkező kínaiak elképesztő árumennyiséget adnak egymásnak értékesítésre, lényegében fedezet nélkül. Nem pénzt adnak, nem uzsoráskodnak, hanem árut bocsátanak a szegényebb rendelkezésére. Ez mindkét fél számára gyümölcsöző. A kínai gazdasági, kereskedelmi tradíciók egészen rendkívüliek. A XIX. század eleje és XX. század vége közötti időszakot leszámítva Kína szinte 2000 éven keresztül a világ vezető gazdasági hatalma volt. És úgy tűnik, újra az lesz.

A kínai bűnbandákról szóló történetek – bár kétségkívül vannak ilyenek – erősen eltúlzottak. A kínai közösségek ereje éppen zártságukban van. Sokszor még a Kína különböző részeiről származó közösségek között sincs átjárás.

És ezzel eljutottunk az egységes Kína legendájához. Kína legalább olyan színes, mint Európa. Kulturálisan és fajilag egyaránt. Kínában 56 regisztrált népcsoport található, a legnagyobb a han, de számtalan kisebb népet minősítettek hannak. Kínán belül hihetetlen különbségek vannak, tulajdonképpen csak a közigazgatás tekinthető egységesnek.

Az elkövetkező évtizedek várhatóan Kína további megerősödését hozzák. Magyarország most jó úton jár, nyit Kína felé. Ugyanakkor fontos látnunk az elképesztő méretbeli különbséget a két ország között. Ebből a kapcsolatból sokat profitálhatunk, de rá is fizethetünk. Sok múlik a józanságunkon és az erőviszonyok helyes felmérésén.

Csorja Gergely