|
 2011.10.21.
Egressy Zoltán: Sóska, sültkrumpli
(Egri Gárdonyi Géza Színház Stúdiószínpada)
A
színigazgatók ma már igencsak meggondolják, mit mutatnak be
nagyszínpadon. Kevés az olyan mű, ami havonta legalább tízszer
megtölt 300-400 embert befogadó színháztermet. Jóformán az
összes színház kialakított 50-60 főt befogadó játszóhelyet,
ahol alternatív előadásokat tarthatnak. De ezt, a kísérletező
darabokat kedvelő nézőközönséget is ki kell szolgálni. Ma már
számtalan olyan produkcióra ülhetnek be azok, akik kisszínpadokról,
kamaraszínházakról, pódiumokról közvetített szellemi örömökre
vágynak. Az Egri Gárdonyi Géza Színház Stúdiószínpadán
volt a premierje most, október 14-én Egressy Zoltán: Sóska, sültkrumpli
című egyfelvonásos tragikomédiájának. Mint minden játék,
így a labdarúgás is képes az egész emberi életet szimbolizálni.
Mindenki gólt szeretne rúgni, győztes akar lenni, vesztes pedig
nem igazán. A lelátókon öröm és bánat egyszerre jelenik
meg, ugyanúgy, mint a hétköznapokban. A foci – az USÁ-t kivéve
– a földgolyó egyik legnépszerűbb labdajátéka. A férfiak
nagyon kedvelik, a nők kevésbé. Nincs is a világon még egy
ilyen sportág, amelyik ekkora indulatokat váltana ki a szurkolókból.
A közelmúlt angol futballhuligánjai, vagy a hazai Fradi – Újpest
mérkőzés randalírozói csatatérré változtatják a lelátókat
meg az utcákat. Amikor már nem a játékról, hanem valami egészen
másról van szó: az alantas ösztönök kiéléséről, szabadjára
engedéséről.
A
Sóska, sültkrumpli is csak közvetve szól a fociról. Három
ember egymáshoz fűződő kapcsolatát ábrázolja. Egy valami köti
össze őket: a labdarúgás iránti határtalan rajongás. Ez a három
derék férfiú nem futballista, hanem bíró, ketten partjelzők,
és csak az egyikük játékvezető. Évek óta ismerik, ezért ki
nem állhatják egymást, tudnak a másik gyöngéiről, hibáiról.
Már nem is emlékeznek arra, mi a másik rendes neve, csúfnevükön
szólítják egymást. Az aktuális meccsre, az ütött-kopott öltözőbe
Szappan érkezik először, és rögtön ellopja a szappant. Innen
ered a gúnyneve. Dohog, dúl-fúl, szidja a Szomorúszájúnak
elkeresztelt bírót. Fölhánytorgatja, hogy az hamis jelentéseivel
kitúrta őt a bírókeretből. Kisvártatva beimbolyog a Művész
becenévre hallgató másik partjelző. Ő is a Bírót okolja
boldogtalanságáért, mert elszerette tőle Mariannt, a barátnőjét.
Művész harmatgyönge klapanciákat gyárt, ezért kapta a
titulusát. Ezután ketten ócsárolják a Bírót. A nézők már
égnek a kíváncsiságtól, vajon milyen lehet az az undorító
alak, akit ennyire utálnak. A drámai késleltetés okán, úgy
az előadás félideje táján beviharzik a Bíró. Érződik és
látszik rajta a jólét, az a fajta magabiztosság, amit a sok pénz
tud megadni. Ugráltatja a partjelzőket, kiszolgáltatja magát.
Arról filozofál, hogy bírónak meg partjelzőnek lenni mekkora
hatalom. Kioktatja a két nyámnyila alakot, legyenek midig résen,
úgy döntsenek, hogy ne maradjanak alul. Testestül-lelkestül készül
a meccsre, bemelegít és ábrándozik, olyan nagy bíró lesz,
aki világbajnoki döntőn fog fütyülni.
 Szappan
vélt és valódi sérelmei miatt bosszút forral a Bíró ellen.
A mérkőzésen rendesen betart neki, össze-vissza lenget, lest
mutat, amikor nincs, a ténylegeseket meg nem inti be, a szünetben
ellopja a Bíró mezéből a sárga lapot, hogy az ne tudjon büntetőt
adni. Nyilvánvaló szabálytalanságokra nem képes így reagálni,
durva belemenések után is továbbengedi a játékot, vagy kiállít.
Botrányba fullad a találkozó, a szurkolók tombolnak, dörömbölnek
az ajtón, majdnem rájuk törik, mert meg akarják verni őket.
Szappant mintha hájjal kenegetnék, boldog, úgy érzi, elégtételt
vett a gőgös bírósporttárson, amikor kiderül, Mariann még
Szappannal is ágyba bújt, sőt egy hete elhagyta a Bírót is. Művész
erre a hírre rögtön
kijózanodik. Mindhárman egyformán szerencsétlenek lesznek,
mert félresiklott az életük.
A
szereplők különböző típusokat képviselnek. Szappan a magának
is hazudozó, önáltató, sikertelenségéért másokat hibáztató,
irigy ember mintapéldánya. Művész azt az akaratgyenge férfit
testesíti meg, aki örömét és bánatát egyaránt italba
fojtja. A Bíró pedig afféle törtető, mindenkin és mindenen
átgázoló, izomagyú, a fogyasztói társadalom által előállított,
lelkiismeret nélküli vagány karakterét hozza. Radvánszki
Szabolcs játssza a bírót. Lezserre veszi a figurát, amolyan
belevaló srácnak. Szappant Nagy András alakítja. Az emberi
tehetetlenséget, aljasságot emeli ki. Hüse Gábor a dülöngélő,
állandóan hányingerrel küszködő Művészt formálja meg. Hármójuk
kiemelkedő színészi teljesítménye miatt lett az előadás
szomorúságában is mulatságos. A rendező, díszlet-és
jelmeztervező Dér András rendezi ezt a szokatlan hangvételű,
tükröt mutató darabot. (Felső
képen: Hüse Csaba, Nagy András; alsó képen: Radvánszki
Szabolcs, Hüse Csaba és Nagy András.)
Dr. Petővári Ágnes
|
