vissza a főoldalra

 

 

 2011.10.26. 

Megjelent a Magyar Fórum XXIII. évfolyamának 43. száma!

A tartalomból:

Csurka István: Történelemhamisítás

Zavargás elhárítva (2.oldal)

Brad Pitt produkciója hozta a fegyvereket egy filmforgatás ürügyén. A rendvédelmis bohócok az MSZP segítségével összeszervezték a tömeget az Erzsébet híd lábához, ha nem is az ígért milliónyi mennyiségben, de legalább tízezres nagyságrendben. Fegyvert itt is lehetett feltételezni, valamint idegen erőket is. A háttérben ott ágált a Jobbik, amelynek jelentéktelen tömegei azonnal kiegészülhettek volna gárdistákkal és félkatonai beszervezettekkel, így, ha a Fidesz akár Orbánnal, akár Orbán nélkül befekszik a katlan közepébe, a szokásos Astoria előtti térbe, könnyűszerrel előhívható lett volna a 2006-os helyzet fordítottja, amelyben a kormány rendőrségének, kommandósainak kellett volna, ha másként nem megy, erőszak alkalmazásával fenntartani a rendet. Vagy ha kell, visszalőnie. Akár utcai harcokig is mérgesedhetett volna a helyzet. A kormány vert helyzetbe került volna, még az új alkotmány életbe lépése előtt. Kétségessé vált volna az igen sok elkerülhetetlen nehezítést tartalmazó költségvetés elfogadása. A kudarc nyomán belső bomlás indulhatott volna meg a Fideszben. Megbukhatott volna a kétharmados rendszer.

 Blaskó Balázs, az egri színház igazgatója (3.oldal): Elég szomorú, ha már egy klasszikus és kortárs magyar értékeket bemutatni kívánó szándék is ilyen indulatokat vált ki. Rokonszenves számomra az az elképzelés, s az a szerzői kör, amely Dörner terveiben körvonalazódik. Magam is tervezem Csurka István visszaemelését a színházi köztudatba, mert nagy tisztelője vagyok drámaírói munkásságának. Csurka István új drámáiból szeretnék bemutatni egyet. 1981 őszén játszottam a Veszprémi Petőfi Színházban a Pethes György által rendezett Házmestersiratóban, akkor ismerkedtem meg személyesen Csurkával, akit azóta is az egyik legértékesebb magyar drámaírónak tartok.

 Bucz Hunor, a 42 éves óbudai Térszínház igazgatója, rendezője (3.oldal): Szívből örülök Dörner kinevezésének. Végre reménykedhetünk, hogy lesz egy olyan kőszínház Budapesten, ahol a magyar nyelv érthetően és árnyaltan hangzik, mert nem valamiféle nincs anyanyelvünk dialektusban, idegen hangsúlyokkal, felhajló dallamokkal és nyakba pöszögve, de nyelvünk drámaiságát és gesztus tartalmait átélhetően közlik a színészek. Reménykedhetünk, hogy klasszikus drámáink és drámafordításaink tisztességgel kerülnek színpadra és nemzeti sorskérdéseink hitelesen szólítanak meg minket az előadásokban. A rendezői és az ideológiai önkény, a hatásvadász semmitmondás formalizmusa helyett, a darabok pontos elemzését és értelmezését adó színházi műhelymunkában a népszínházi kifejezőeszközök és a korszerűség megtalálja majd az utat lélektől lélekig.

 Tiszakécskének nincs adóssága

Ahol az önkormányzat a legnagyobb munkáltató (4.oldal)

Szerkesztőségünk vendége Kovács Ernő országgyűlési képviselő, Tiszakécske polgármestere: Azt sejtettem, hogy a város nincs könnyű helyzetben, de azt nem, hogy 1998-ra egy forintunk sem marad. Kifizetetlen számláink azok bezzeg voltak. Akkor a törvény nem tette kötelezővé a polgármestereknek az átadás- átvételt, így elődöm összepakolt, s mondta: „képviselő voltál, ismered a helyzetet, s ha nem, akkor kérdezz”. A hitelezők pedig szorongattak minket; 57 millió forintos hitellel egyenlítették ki a költségvetés egyensúlyát. Én viszont ellene voltam annak, hogy a működési költségre hitelt vegyünk föl.

 Komoly hagyománya alakult ki a honismeretnek

A szocialisták minden fejlesztést támogattak, de a forrást még soha nem szavazták meg (7.oldal)

Dr. Áldozó Tamás, Pápa polgármestere: Mi is odafigyelünk arra, hogy a fiatalok megismerjék a város múltját. Ez a település is megszenvedte a szocializmus idõszakát. Mára viszont már komoly hagyománya alakult ki a honismeretnek, és megtartjuk a „Szűkebb pátriánk” c. tanfolyamot az iskolások részére. Aki pápai, akarva-akaratlan „találkozik a történelmi múlttal”, és nem ritkák a 200-300 éves épületek.

 Medveczky Ádám, a mesterművész (9.oldal)

„Amikor a Hunyadi Lászlót Medveczky Ádám vezényli, akkor pedig nem csak a zene szól, hanem egy hitvallást is hallhatunk. Úgy érzem, hogy a dalszínház aranykorában Medveczky Ádámnak nagy része volt, és hogy a jelen is aranykorként legyen számon tartva, ahhoz szükséges az ő munkája” – mondta a kormánybiztos úr, aki beszéde végén átadta a Magyar Állami Operaház Mesterművésze címet az ünnepeltnek.

 Náci vagyok,valószínűleg ön is az (19.oldal)

Fábry Sándor kiválóan megfogalmazta az élethelyzetet, melybe ki tudja miért, belekeveredett. Helybe jöttem a ló..szért – mondta. Egészen pontosan ez történt az Új Színház előtti antifasiszta szövetségi találkozón. Az utcába bezsúfolódott pár száz Ságvári Endre és Endréné között elszórtan aggódott néhány színész. Fábry mint Fidesz-szimpatizáns halálra ítéltetett, még a mikrofon megszerzése előtt. Pedig kiválóan ismeri ezt a közeget, elvileg tudnia kell, hogy Izrael Istene és a párt, az a magyar kommunista, vagy a szabad demokrata bosszúállók. Tudta, de nem hitte el. Fábryt lefasiztázták és kifütyülték Ságváriék, a megkövezés, avagy az agyonlövés infrastruktúra hiányában elmaradt. Majd máskor.

 Keresse a Magyar Fórumot csütörtöktől az újságárusoknál!

Vagy fizessen rá elő!

info@magyarforum.hu

telefon: 06-30-7545-017, (06-1) 781-3236