vissza a főoldalra

 2011.10.28. 

Nem lepődtünk meg a támadásokon

A magyar dráma sírásói szervezik a tiltakozást

Szétrohad az elkorhadt nómenklatúra

 Dózsa László érdemes művész, az Újpest Színház főrendezője: Nagyon örültem Tarlós István főpolgármester úr döntésének, mert Csurka István, Dörner György és Pozsgai Zsolt egy fantasztikus triumvirátust alkotnak. Mindhárman nagyon tehetségesek és elkötelezettek a magyar dráma iránt. Néhány évvel ezelőtt eldöntöttem, hogy Újpesten csak magyar drámákat játszunk, ezért is nevezted el a mi kis színházunkat a magyar drámák teátrumának, amit nagyon megköszönök. Nem lepődtem meg a támadásokon, azért sem, mert még mi is kaptunk belőle anno, hogy minek magyarkodunk, miért játszunk magyar drámát. Ha az nem tetszik a hangadóknak, amit mi csinálunk Újpesten, akkor hogyan is tetszene egy olyan színház nekik, aminek szellemi irányítója Csurka István?

 A „szakma” tiltakozást szervez. Dózsa László érdemes művész, akkor szakmán kívüli?

 – Nagyon megtévesztő az, hogy kiírják: kilenc fővárosi igazgató tiltakozik. S azt hiszik sokan, ez maga a szakma. Arról miért nem írnak, hogy van legalább 900 ember, szakmabeliek, olyanok, akik nem verik a mellüket, de örülnek ennek a változásnak. Végre szétrohad ez az elkorhadt nómenklatúra. Erre szükség van, mert a rendszerváltás elmaradt a fővárosi színházaknál. Nézzük csak meg, kik tiltakoznak: olyanok, akik a magyar drámát és a magyar színházat tönkretették. Ők annyira elfogultak, hogy a mi Nagyvizit bemutatónk után azt írták le: Gyurkovics elavult. De hogyan kezdi a kritikus gyalázni ezt a Gyurkovics-darabot? Úgy, hogy leírja azt, Csurka István Döglött aknák c. műve teljesen bedöglött. Az irigységtől nem látnak, elvakultak és pánikolnak, mert egy hídfőállást elveszítettek.

 Az első „Balázs Péter-évad” idején Szolnokon játszottál, a „szakma” támadta meg azt a színházvezetést is.

 – Majdnem ugyanaz történt most is, mint 2007-ben, ami után Péter is bebizonyította, hogy egy remek színházat visz. Nagyon érdekes és elgondolkodtató volt, hogy az első szolnoki bemutatónkra, ráadásul egy operettre, a Zsuzsi kisasszonyra, sokan eljöttek tüntetőleg, még azok is, akik nem szeretik ezt a műfajt, hogy bebizonyítsák, kiállnak Balázs Péter és a színház mellett. Nem csak az előadásnak, hanem az elkötelezettségnek is sikere volt. Azt mondta a „szakma”, hogy Balázs Péter csak gagyira képes, holott ő bemutatta a Bánk bánt és az Országútont is. A lényeg az, hogy a színház és a közönség közel kerüljön egymáshoz.  

A leendő vezetőket támadják, Tarlós Istvánt, a főpolgármestert fenyegetik.

 – Azt aztán hiába, én annak örülök, hogy végre van egy főpolgármesterünk, aki nem csak magyar érzelmű, de mindent megtesz a magyar színházi kultúráért is. Nagyon drukkolunk innen Újpestről, mert tudjuk, sikeres lesz a színházuk.

 A fiatalság kiéhezett a magyar drámákra

Harsányi Gábor érdemes művész, az Újpest Színház művészeti vezetője: Dörner György egy nagyszerű szakember, képzett, diplomás művész, megfelelő életművel. Nem is értem, mi vele a probléma! Egy megfelelő embert választottak ki erre a posztra. Azt gondolom, hogy előbb-utóbb mindenki megnyugszik, és majd a közönség eldönti azt, hogy Dörner milyen színházat csinál.

 Értem én, hogy ennek a „szakmának” nem tetszik Bornemisza, Csokonai, Németh László, vagy Illyés Gyula.

 – De miért? Egy nagyon szép programról van szó. A mi célkitűzéseink is hasonlóak, és úgy gondolom, hogyha minél több ilyen játszóhely lesz, annál gazdagabbá válik az új nemzedék. A magyar kultúra, a magyar irodalom hihetetlenül gazdag. Méltán világhírű, és csatlakozik bármely ország irodalmához. Gyönyörű a költészetünk, a magyar színpadi művek is csodásak. Mindennek újbóli felkarolása jeles és támogatandó. Fel kell mutatni, és színházba kell juttatni a jó kortárs nemzeti drámát, és örülünk annak, hogyha van olyan, aki egy igazi színházban – mert mi „csak” egy művelődési központban játszunk –, a belvárosban tudja véghez vinni. Ehhez sok sikert kívánok!

 A gyűlölködők szerint nem lesz közönsége ennek a színháznak.

 –Megfelelő marketingmunkával, ismeretterjesztéssel, programmal igenis teltházas előadások hozhatók létre. Igény van ezekre a nemzeti darabokra; a fiatalság is ki van éhezve a szép, a magyar drámákra. Hibás és aljas az a szemlélet, amikor előre megmondjuk, a közönség majd elpártol, és senki sem kíváncsi az új műsorrendre. Az összes színigazgatónak meg kell adni a lehetőséget, hogy bizonyítson. Így Dörner Györgynek is, hogy valósítsa meg ezt a szép programot. Mert igenis nagy igény van magyar művekre, és új írók „születésére”, bemutatkozására. Be kell mutatni azokat a tehetségeket, akik itt vannak közöttünk, de nem tudnak kibontakozni a falak miatt. Erre mondanék egy példát: fiatalokkal foglalkozom és vérzik a szívem, mikor látom, hogy mennyi tehetséges fiatal lődörög az utcán, és reménye van, de lehetősége már nincs arra, hogy megismerjék, felfedezzék, s hogy azt csinálja, amit szeret. Pesti srácok címmel egy musicalt hoztunk létre az Újpest Színházban, aminek október 22-én 19 órakor lesz a bemutatója. Szinte az utcáról castingoltattam. Boldog is vagyok, de ugyanakkor szomorú is: ebben a 25 szereplős darabban legalább 15 olyan hihetetlen tehetség van, akikről eddig nem is hallottunk. Ha nincs, aki odafigyel rájuk, akkor óhatatlanul elkallódnak. Megjelent egy fiatal a castingon, remekül tudott énekelni, táncolni, prózát mondani. Gondoltam, hogy megkérem, csináljon egy hátraszaltót is. Azt is tudta. Valami fantasztikus volt! Ezeket a fiatalokat nevelni, segíteni kell, és megfelelő irányba terelni. S ez az irány mi más is lehetne, mint a magyar dráma, aminek belvárosi otthonának szellemi vezetője Csurka István lesz.

Medveczky Attila