vissza a főoldalra

 

 

 2011.10.28. 

Néhai Kalitza Dénes lelkipásztorra emlékeztek Nagyráskán

Kalitza Dénes egykori nagyráskai lelkipásztor halálának 60. évfordulóján hálaadó ünnepséget tartottak október 9-én a helyi református templomban. Az alkalomra egy kis kiállítás is készült a gyülekezeti élet eseményeit megörökítő felvételekből és a családi képekből. Az idősek vasárnapja alkalmából, amely szintén erre az időpontra esett, a nagyráskai és az abarai gyülekezet vendégül látta a nagykaposi Idősek Otthona vezetőit és lakóit.

 A nagyráskai gyülekezetbe 1934-ben került Kalitza Dénes lelkipásztor és felesége Kalitzáné Harsányi Emma. Szeretetükkel és hitükkel 1951-ig, pásztorolták a kis közösség híveit. Szolgálatuk tizenhét évig maradt, a lelkipásztor korai halála miatt. A negyvenhat éves korában elhunyt lelkipásztort földi maradványát a nagyráskai temetőben helyezték végső nyugalomra. Hátrahagyott családja egészen 1965-ig Nagyráskán maradt.

Az ünnepi megemlékezésen Molnár Miklós lelkipásztor a Zsoltárok Könyve 32,8 alapján hirdette Isten igéjét. Molnárné Miklós Malvína lelkipásztor pedig a Kalitza család életútját idézte fel a gyülekezeti életet, a jeles napok eseményeit és a családot megörökítő fényképek, valamint az egykori, ma még élő gyülekezeti tagok elbeszélései alapján. De a néhai Kalitza Dénes lelkipásztor felesége, a 94 éves Emma néni is segített az emlékek felelevenítésében.

„Szolgálati életük szorosan összeforrt az akkori református iskola tanítójával Szombathy Sándoréval. Az egyik a gyülekezet lelki életével törődött, magyarázta a Szentírást, élő hitre tanította saját életével a híveket, a másik pedig a református iskolában a betűvetést, olvasást, számtant és az élet szeretetét oktatta. És tették ezt abban az időben, amikor nagyon nehéz volt a meg- és fennmaradás, mind testileg, mind lelkileg. Trianon sebei, a második világháború. Hol magyarnak lenni, hol szlovákká kényszerülni! Mindezek közepette létért küzdeni, hitet, reményt és szeretetet hirdetni, megélt élettel tükrözni. És látjuk: Kalitza Dénes lelkipásztori szolgálatán nem lehetetlen, sőt, örök példa mindnyájunknak, akik arc és lélekvonásaira emlékeznek, de nekünk is, akik már csak hallunk a Kalitza család életéről, szolgálatáról, mert a bizonyságot tevő élet soha el nem múlik. Az öröklődik, hisz a hit hallásból van, és mi hisszük, hogy Istenünk ilyen embereken keresztül tartja meg az övéit“ – mondta Molnárné Miklós Malvína lelkipásztor.

A hálaadó istentisztelet után a Kalitza családdal közösen a helyi temetőben folytatódott a megemlékezés Csatlós Péter kisráskai lelkipásztor szolgálatával. A néhai lelkipásztor sírjának a megkoszorúzása után az egykori református iskolában szeretetvendégség várta a meghívottakat.

Délután a szomszédos Abarán Molnárné Miklós Malvína lelkipásztor szolgálatával megtartott istentiszteleten pedig már az idősek köszöntésére került sor Lk 7, 11-17 alapján a naini özvegyasszony történetéből kiindulva a vigasztalás fontosságáról. Az Idősek Otthona lakóinak szavalatokkal kedveskedtek a hittanosok. Az alkalom a gyülekezet megterített imaházában folytatódott. A megjelenteket az abarai gyülekezet gondnoka André János köszöntötte, majd a falu és a közösség életéről szólt, felidézve a múltat és a jelen állapotokat. A tartalmas vasárnap az idős emberek visszaemlékezéseivel fejeződött be.

„Egy szép vasárnap emléke maradt a szívünkben: emlékezhettünk és hálát adhattunk a múltért, de a jelenben szolgálhattunk, mert gyülekezeteink szeretettel fogadták és vették körül az idősek otthona lakóit, így a nap vége felé elmondhatták otthon voltunk a gyülekezettel. Köszönjük mindenkinek, hogy imádságban hordozták ezt az alkalmat“ – tájékoztatta a két alkalomról honlapunkat Molnárné Miklós Malvína lelkipásztor.

 

(Forrás: Reformata, Felvidék.ma)