|
 2011.10.28.
A hír szerkesztett, a vélemény
befolyásolható
A
véleménycsinálás hatalom. A manipulációs technikák tárháza
szinte kifogyhatatlan. Az egyszerű hazugságtól, a félretájékoztatáson,
a csúsztatáson, a hírek súlyozásán, a kereszthivatkozásokon,
a hírdömpingen, a hírek, vagy a vélemény sulykolásán
keresztül egészen az érvelésig számtalan módszer közül választhat
a közvéleményt befolyásolni szándékozó erő. A magyar sajtóban
egészen elképesztő példákkal találkozhatunk nap mint nap.
Magyarországon az egyik legkedveltebb technika a külföldi forrásra
való hivatkozás. Mivel a szocializmus hírcsinálói lényegében
folyamatosan hazudtak, a magyar közvélemény különös becsben
tartja a hazánkról külföldön megjelent véleményeket. Ha már
Németországban, Angliában, vagy Amerikában is erről írnak,
akkor abban lehet valami. Ezt használják ki a külföldi médiában
kapcsolatokkal rendelkező hazai véleményferdítők. A részben
családi, részben azonos közösséghez tartozás alapján, részben
régi, 1990 előtti kiküldetések alatt létrejött viszonyból
származó kapcsolatokon keresztül a balliberális körök
rendszeresen jelentettek meg a politikai ellenfelet befeketítő
írásokat a nyugati sajtóban. Ezekre aztán itthon hatalmas
csinnadrattával lehet hivatkozni. A legutóbbi példa Orbán
Viktor lejáratására irányult. A Washington Postban egy Al
Kamen nevű publicista véleménycikkben ekézte a miniszterelnököt.
Orbán
Viktor nem szakít időt arra, hogy fogadja az amerikai nagykövetet
– írja Kamen –, miközben Kínával és Szaúd-Arábiával
barátkozik. Szerinte zavarja az amerikai külügyet Orbán
antidemokratikus bohóckodása:. „Csak a szokásos cuccok, csapások
a médiára, az igazságszolgáltatás függetlenségének
megnyirbálása, támadások a kisebbségek ellen és az egypártrendszer
felé való sodródás” – folytatja Al Kamen.
A
cikk szerint Eleni Tsakopoulos Kounalakis nagykövet asszony –
akivel kezdetben jó kapcsolata volt Orbánnak – augusztus óta
próbál hivatalos diplomáciai jegyzékben tiltakozni Orbán
antidemokratikus lépései ellen, melyet személyesen adna át, a
miniszterelnök azonban nem szakít időt rá.
Közben
azért arra volt ideje, hogy a szaúdi vezetéssel tárgyaljon, és
dicsérje a módszereiket. Ugyanígy megjegyzi azt is, hogy amikor
nyáron Hillary Cliton amerikai külügyminiszter Magyarországra
látogatott, és a demokratikus intézmények megőrzésének
fontosságára figyelmeztette Orbánt, az üzenet láthatólag nem
ment át – azokban a napokban ugyanis már Ven Csi-pao kínai
miniszterelnöknek dicsérte a komcsikat.
Al
Kamen ellentmondásosnak érzi azt is, hogyan becsmérelheti
rendszeresen Nyugat-Európát egy olyan ország miniszterelnöke,
amely tagja a NATO-nak és az Európai Uniónak is. Orbán
emberjogi politikáját pedig a fehérorosz politikus, Lukasenko módszereihez
hasonlítja az író.
A
washingtoni újságban megjelent írás természetesen hatalmas
visszhangra talált a balliberális sajtóban. A Népszavától a
HVG-ig minden ellenzéki lap beszámolt az amerikai dorgálásról,
és alig várták, hogy az amerikai nagykövet átadja a tiltakozó
jegyzéket. Csakhogy az egészből egy szó sem volt igaz. A keddi
találkozó után az amerikai követség közleményében nincs szó
tiltakozó jegyzékről, csak baráti hangulatról és a
Magyarország sikerébe vetett hitről.
A
pofátlan manipuláció természetesen folytatódott, és most már
úgy próbálták beállítani a közleményt, hogy az szemérmesen
elhallgatta az aggályokat, de a zárt ajtók mögött, azokat
nyilván tudatták Orbánnal.
Thuküdidész,
a kiváló görög történetíró írta: „Ha igazolni akarjuk
az eddig kifogásolható tettet, akkor általában megváltoztatjuk
a szó jelentését.”
Csorja Gergely
|
