|
 2011.10.28.
A szocialista örökség a 60
éves Dunaújvárosban: katasztrofális anyagi helyzet
A dunaújvárosi nyugdíjasok 5 ezer forint karácsonyi ajándékot
kapnak
Cserna
Gábor, Dunaújváros Megyei Jogú Város polgármestere, országgyűlési
képviselő (Fidesz) majd’ egy évvel ezelőtt vette át
szocialista elődjétől a város vezetését. Az örökségről,
a kínai testvérvárosi kapcsolatokról és a fejlesztésekről
polgármester urat kérdeztem.
Milyen örökséget vett át elődjétől?
– Az előző ciklusban Dunaújvárosban a megyei jogú városok
közül egyedüliként olyan helyzet állt elő, hogy a
szocialista polgármester mellett fideszes többségű volt a közgyűlés.
Abban az időszakban humán alpolgármesterként dolgoztam, így
az oktatásra, a kultúrára, az egészségügyre, az ifjúságpolitikára
és a szociális területekre volt rálátásom. Tehát csak
bizonyos szegmenseit ismerhettem meg a város anyagi helyzetének.
Azonban tavaly októberben szembesülhettem azzal, hogy katasztrofális
költségvetési helyzetbe került a város. Szerencsére ez már
csak múlt idő; akkor viszont a hitelállományon felül az egyéb
lehetséges mozgás is beszűkült, mert a bankok, a város pénzügyi
partnerei már nem voltak hajlandók további hiteleket adni a korábban
felvettek mellé. Tehát a legfontosabb teendőnk a város költségvetési
helyzetének stabilizálása, de ezzel párhuzamosan el kell
indulni a fejlesztéseknek is.
Ha valaki stabilizációról beszél, akkor önkéntelenül
is racionalizációra, elbocsátásokra gondolhatunk. Ezt történt
Dunaújvárosban is?
– Az előző ciklusban elbocsátásra, intézményátszervezésre
nem került sor. 2011. májusában viszont a közgyűlésnek az átszervezés
mellett kellett dönteni, viszont intézmények nem szűntek meg,
csak összevonásra kerültek, ami nem jelentett elbocsátást,
hiszen a tanulócsoport és a pedagógus is megmaradt. Erre egy példa:
valamikor Kelet-Közép-Európa legnagyobb általános iskolája
volt a régi Ságvári Endre, ami most Szilágyi Erzsébet nevét
viseli. Ez az épület lassan kiürült, a Dózsa György Általános
Iskolába pedig nagyon sokan jártak. Ezért a két intézményt
összevontuk, s így lett Dózsa-Szilágyi Általános Iskola, de
a „szilágyis” pedagógusok a „szilágyi” épületében
maradtak. A középiskolában pedig semmilyen változás nem volt.
Iskolákról van szó, és azt olvastam, hogy
megpróbálnak enyhíteni azon szülők terhein, akiknek iskoláskorú
gyermekeik vannak.
– 408 kisgyereket – és közvetve szüleiket – érintett
az idén az a rendelet, ami egyszeri beiskolázási támogatásról
szól, és azok kapják meg, akik dunaújvárosi lakosok és a
gyermekük ide is jár iskolába. Ez egyszeri, nettó 10 ezer
forintos támogatás, ami nagyon sok családnak segít. De nem
csak a tanulókat segítjük, hanem 2006 óta alanyi jogon az összes
dunaújvárosi nyugdíjas nettó 5 ezer forintos támogatást kap
december 20. környékén, karácsonyi ajándékként. Tisztában
vagyok azzal, hogy ez nem egy hatalmas összeg, de nagyon sokan
megállítanak karácsony táján, hogy megköszönjék, mert ez a
pénz igen jelentős sok ember számára. Ez egy igen egyedi
dolog, nem úgy, mint a következő programunk: az év első dunaújvárosi
újszülöttje is támogatást kap, amit 18 éves korában vehet
csak föl.
Ezek nagyon szép és fontos intézkedések,
hiszen Dunaújvárosról – legújabbkori története miatt –
negatív kép él az emberekben. Milyen koncepcióval lehet ezt
megváltoztatni?
– Idén hatvanéves Dunaújváros, tehát igen fiatal városról
van szó. Egy olyan városról, amit a politikai akarat hozott létre,
és ezért a múltban igen negatív kép élt az emberekben róla,
és Miskolccal, Ózddal hasonlítottak bennünket össze. A
rendszerváltás óta ez a megítélés sokat változott, és most
pedig az a felelősségünk és kötelességünk, hogy a fejlődés
irányába indítsuk el a várost. Ennek hatalmas a lehetősége,
ám eddig elődeink ezzel nem igazán éltek. Nem használták ki
azt, hogy a Duna partján fekszik a település, és viszonylagos
értelemben az ország közepén és mellettünk halad az M6-os
autópálya. Bizonyára meglepő, de a szocreál stílust megőrizzük,
ami rajta van épületeink külső homlokzatán, mert – történelemtanárként
is vallom – a múltat nem szabad végleg eltörölni. Így a városban
egyszerre szembesülhetünk a jelen , a múlt és a jövő képeivel,
lenyomataival. A kérdés pedig, hogy a jelen gyermekei minként töltik
meg élettel intézményeinket, tereinket. Büszkék vagyunk a
sportéletünkre; Dunaújvárossal kapcsolatban köztudott, hogy
az első Orbán-kormány idején Deutsch Tamás minisztertől
vehette át az akkori városvezetés a „nemzet a sportvárosa”
címet. Sajnos, amióta a Medgyessy-kormány privatizálta a vasművet,
a jelenlegi orosz-ukrán tulajdonos magára sportra nem sokat áldoz,
annál többet viszont a város. Így a sportcsarnokot, a jégpályát,
a labdarúgópályát mind a város finanszírozza, miközben a
Dunaferr sportegyesület különböző szakosztályai edzenek, játszanak
benne. Büszkék vagyunk a kulturális életünkre is; országos hírű
szoborparkunk végighúzódik Duna-parti sétányunkon. Nagyon sok
képzőművész dolgozik a városban, a város humán alpolgármestere
is képzőművész, Gombos István, aki Ferenczy Noémi-díjas ötvösművész.
Hogy milyen koncepcióval lehet a városimázst kialakítani, megváltoztatni?
A kommunikációval, vagyis „többször és jobban kell szélesebbre
tárni a kaput”, hogy kedvet kapjanak az emberek Dunaújvárosba
látogatni. Három évvel ezelőtt tartottunk egy EFOTT-rendezvényt,
és a győri, keszthelyi, nyíregyházi fiatalok, főiskolai,
egyetemi hallgatók meglepően kedves élménnyel mentek haza a
Duna partjáról, milyen csodálatos is ez a város. Aki először
látogat a városba, meglepődik, milyen sok a zöldövezetünk.
Gondolom, fontos lehet egy jó városmarketing
kiépítése is, hogy a befektetők, a turisták és a leendő
lakosok érdeklődését felkeltsék. Hiszen egyetlenegy hazai
település sem mondhatja el magáról, hogy a születések száma
azonos a halálozásokéval.
– Sajnos ez igaz. Régebben 60 ezer volt az állandó
lakosok száma, s ma ez 50 ezer alatt van. Ezért is fontos
feladatunk a város megtartó erejének növelése. Célunk, hogy
azok a fiatalok, akik máshol szereznek szakmát, máshol diplomáznak,
visszajöjjenek a városba dolgozni, tanítani. Visszajöhetnek a
munkahelyteremtés, de a város értékei miatt is. Korábban ez a
város „egy lábon” állt, a vasmű volt az egyetlen és
legnagyobb foglalkoztató, több mint 10 ezer munkavállalóval.
Most ez lecsökkent 7 ezer főre. Az elmúlt években idetelepült
a Hankook-gumiabroncsüzem, s meglepően gyorsan „váltak
magyarrá a koreaiak”. Tehát nem csak megismerték, de el is
fogadták a város értékeit, hagyományait. Bárcsak az összes
külföldi beruházó ilyen lenne…
Az önkormányzatok többsége nem teremthet
munkahelyet, de segíthet a folyamatban. Menynyire kezelik fontos
prioritásként a helyi vállalkozók megsegítését?
– Nagyon fontosnak tartjuk ezt, kivéve a közbeszerzésnél
nem hozhatjuk előnybe a szigorú feltételek miatt a városban működő
cégeket. Ezen kívül mi kimondtuk, hogy alapvető elsőbbséget
kell, hogy élvezzenek a helyi kis-és középvállalkozók. A kis
pékségektől a vendéglátóhelyeken át az autókipufogó-szervizig.
Sőt 2006 óta a költségvetésben a helyi kis-és középvállalkozók
részére évente elkülönítünk munkahelyteremtő céllal pályázati
pénzt.
Augusztusban a kínai Yingtan városából érkezett
önökhöz egy delegáció, és alá is írták a testvérvárosi
kapcsolatot megerősítő szándéknyilatkozatot. „Csupán”
kulturális együttműködésről van szó, vagy gazdaságiról,
kereskedelmiről is?
– Egy szándéknyilatkozatot írtunk alá, és nem csak
kulturális, hanem gazdasági előnyök is származhatnak a
kapcsolatból városunkra nézve.
Még hazánk EU-s elnöksége alatt megállapodás
született a Duna-stratégiáról. Ezen a területen a jövőben
Dunaújváros is fontos szerephez juthat? Tehát ki tudja aknázni
a lehetőségeket?
– 2010-ben indult el egy EU-s projekt, az ún. DAHAR, ami
a folyam menti, elsősorban Duna-menti városokat köti össze. A
Dunai Belvízi Kikötők Fejlesztéseit összehangoló programról
van szó. Dunaújvárosban pedig működik révkikötő, ipari kikötő
és hajóállomás. 2014-ig egy nagymértékű kikötőfejlesztés
és logisztikai beruházás valósulhat meg. Erről október 7-én
tartottak egy nemzetközi szakmai konferenciát és dr. Fónagy János
államtitkár úr kiemelte, hogy ebben a programban Dunaújváros
milyen lehetőségek előtt áll.
Milyen jelentős fejlesztéseket tudtak egy év
alatt véghezvinni, és milyen terveik vannak még a közeljövőre
nézve?
– A kórháznak volt annak idején egy TIOP-os pályázata
(TIOP = Társadalmi infrastruktúra operatív program), ami városi
önrésszel együtt 4 milliárdos fejlesztést jelent, ami, ha
belegondolunk, hatalmas összeg. Mindezzel új műtő-tömb jön létre,
de informatikai fejlesztésre és épületbővítésre is sor kerül.
Megyei jogú városként pedig az Integrált Városfejlesztési
Stratégia-pályázaton indulunk. Ez egy 1,8 milliárdos összeg,
s mi a belváros rekonstrukcióját szeretnénk megvalósítani.
Mint országgyűlési képviselőt is kérdezem
arról: mennyire fenntartható a jelenlegi önkormányzati
rendszer és a vonatkozó törvény módosításával mit lehetne
elérni? Több helyen lehet olvasni arról, hogy pl. mi lesz egy kórházi
berendezés sorsa, ha az alapítványi beszerzés, és a kórház
fenntartója az állam lesz. Tehát nagy a bizonytalanság.
– Nemrég kaptam meg a normaszöveg tervezetét, ami
bizonyára módosul, hiszen egy sarkalatos törvényről van szó.
Bízom benne: azzal, hogy az állam akár a kórházak, akár az
általános iskolák fenntartásának a költségeit átvállalhatja,
hatalmas terhet vesz le az önkormányzatok válláról. Az ön által
említett példa pedig mutatja, hogy az „ördög a részletekben”
rejlik, tehát bízom benne, hogy a szabályozás erre is kitér a
jövőben.
Véleménye szerint járási központ lesz
Dunaújváros?
– A megyei jogú státuszt valószínűleg megőrzi a város,
még akkor is, ha az elnevezés változna is, és abban is bízom,
hogy járási központ lesz. Hiszen akik eddig is ellátták a
vonzáskörzetben a meghatározott feladatokat – közoktatásit,
egészségügyit, stb –, a jövőben is ezt tehetik, mint járási
központ.
Medveczky Attila
|
