vissza a főoldalra

 2011.10.28. 

A megfontolt és nyugodt fejlesztések városa

A város sem hitelt, sem kötvényforrást nem vesz igénybe

Soltvadkertről azt lehet olvasni, hogy a szőlő és a bor városa. A város internetes portálján pedig felteszik a kérdést: „részt vett-e az idei szüreti felvonuláson”?

 Milyen is volt az idei felvonulás? – kérdezem Lehoczki Ferenctől, Soltvadkert polgármesterétől.

 – 1993-ban tartottuk az első szüreti fesztivált Soltvadkerten, akkor, amikor a települést várossá nyilvánították. Tehát idén a 18. fesztivált rendeztük, ami többszörös ünnepünk is volt. Az eddigi fesztiválokat viszont nem mind Soltvadkerten tartottuk. Az egyik testvértelepülésünk a németországi Baden-Württemberg tartományban fekvő Bodelshausen, ahonnét a soltvadkertiek ősei érkeztek a 18. században. Hét sváb család jött át akkor az elnéptelenedett Vadkertet újjáéleszteni. Testvértelepülésünk kétévente rendez városfesztivált, és egy olyan döntés született, hogy mi is kapcsolódunk ehhez. Így egyik évben itthon, másik évben Németországban ünnepelünk. Ennek az a hozománya, hogy egyre nagyobb érdeklődés, várakozás előzi meg a helyi szüreti fesztivál rendezését. Azért is, mert Soltvadkert valóban a szőlő és a bor városa és még ma is az ország legnagyobb hegyközsége. Hosszú évek óta Soltvadkert az a település, ahol a legnagyobb volumenben, közel 3 ezer hektáron művelik a szőlőt. Magyarországon 1970-ben volt csúcson a szőlőtermesztés, akkor 230-240 ezer hektáron termesztettek, az eltelt 40 év alatt negyedére csökkent az ország szőlőterülete, viszont Soltvadkerten nem történt csökkenés. Ez azt jelenti, hogy a helyi gazdák változatlanul bíznak a jövőben, azt hisszük, hogy a több száz éves bor-és szőlőkultúrának nem csak múltja, nem csak jelene, hanem jövője is van.

 Amit valamilyen marketinggel is meg kéne alapozni, mert ha én azt mondom, hogy szőlő és bor, akkor a legtöbben nem Soltvadkertre gondolnak.

 – Valóban, ez így van, de teszünk lépéseket annak érdekében, hogy megváltozzon ez a gondolkodásmód. Hosszú évek óta Soltvadkert a cserszegi fűszeres és az ezerjó fővárosa is. Azért, mert ezt a két fajtát nálunk termesztik a legnagyobb volumenben. Tudom, hogyha valaki azt hallja: ezerjó, akkor Mór jut az eszébe. Ez sem véletlen, mert Mór is sváb gyökerű település. Nagyon jó a két település közt a kapcsolat, és közösen küzdünk azért, hogy az ezerjó fajta hungarikumként fennmaradjon. Egyik évben Soltvadkerten rendezik meg az országos ezerjóversenyt, a másik évben Móron. Mi közel 400 hektáron termesztünk ezerjót, ami igen munkaigényes fajta, olyan, ami megköveteli az alázatot; sokszor meg kell hajolni a tőkék előtt. Hiszen csak hagyományos fejművelésben termeszthető a fagy miatt. A cserszegi fűszeres pedig egy új, nagyon bevált fajta a borvidékünkön, amit a legnagyobb volumenben termesztünk, úgy hogy Cserszegtomajjal, a cserszegi fűszeres hazájával is jó kapcsolatban vagyunk. Minden lehetséges fórumon fel szeretnénk hívni arra a figyelmet, hogy a városban hosszú távon gondolkodunk a szőlészet és borászat jövőjét illetően. Emellett évente borfesztivált rendezünk a Vadkerti-tónál, amit évente 80-90 ezer pihenni vágyó keres fel.

 Maga az önkormányzat mennyire tudja támogatni a mezőgazdasági vállalkozásokat?

 – Annyiban, hogy ezeket a fesztiválokat rendezzük. Tehát megmutatkozási, bemutatkozási lehetőséget biztosítunk a gazdáknak. A fesztiválokon fel lehet keresni az ún. borutcát, ahol a helyi szőlészek-borászok az adott évjáratú borokat kóstoltatják. Nagyon sokan eljönnek ezekre a rendezvényekre, ami komoly reklámlehetőség a bortermelők számára.

 Az ilyen fesztiválon nem csak iszogatnak az emberek, hanem kulturális rendezvényeken vesznek részt. Olvasom, hogy fontosnak tartja a kultúra, valamint az oktatás kiemelt támogatását. 2006 óta –amióta ön ül a polgármesteri székben – milyen fejlesztéseket tudtak elérni ezeken a területeken?

 – Soltvadkertre jellemző, hogy éves szinten mintegy 1,2 milliárd forintos költségvetéssel gazdálkodik a város és ügyelünk arra, hogy lehetőségeinkhez igazítsuk az igényeinket. Ez azt jeleni, hogy minden fejlesztést saját forrásból szeretnénk megvalósítani, pályázati lehetőségek kihasználásával. Tehát így építjük a jövőt. Ma is érvényes az „Addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér” – elv. Akkor is így volt ez, amikor az önkormányzatok többsége az EU-s források lehívásához külső finanszírozáshoz nyúltak. Úgy tervezünk, hogy a város sem hitelt, sem kötvényforrást nem vesz igénybe. Ebből következik, hogy fokozatosan, kis lépésekben fejlesztjük a várost. A 2011-es év végén adjuk át felújított bölcsődénket, s ezzel közintézményeink megújítási folyamatának végéhez értünk, ami azt jelenti, hogy megtörtént a fűtéskorszerűsítés az intézményekben. Ami feladat lesz, a belvíz-elvezetési rendszer és a belterületi utak megújítása – mindkettő pályázat leadási szakaszban van.

 Soltvadkertnek jók a természeti adottságai. Gondoltak-e jelentősebb turisztikai fejlesztésre?

 – Természetesen! Soltvadkertet a kerékpáros turizmus centrumává szeretnénk tenni. Ami azt jelenti, hogy mára kiépült a Soltvadkert és Kiskőrös közötti kerékpárút, s tavasszal adtuk át a Kiskunhalas-Soltvadkert kerékpárutat. Kiépítés alatt van a várost Kecellel összekötő kerékpárút, és ha ezek megvalósulnak, akkor elmondhatjuk, hogy Soltvadkert az összes környező várossal kerékpárúttal összekötött.

 Igaz, hogy egy szeméttelep felszámolásával szeretnének egy iparterületet létrehozni?

 – Soltvadkert belterületi határán van egy már nem üzemelő szeméttelepünk, amit úgy sikerült rekultiválni, hogy a szemetet elszállították, így egy közel 7 hektárnyi terület szabadult fel. Amivel az a tervünk, hogy az ide települni szándékozó vállalkozásoknak kedvező területet biztosítsunk. Mert ma olyan helyzetben vagyunk, hogy nincs önkormányzati tulajdonban lévő ipari-kereskedelmi övezetünk. A már említett 7 hektár melletti 3 hektárt is ipari terület besorolásba szeretnénk megkapni, ami azt jelenti, hogy várhatóan 2012-től közel 10 hektárnyi ipari-kereskedelmi besorolású területünk lesz teljes mértékben önkormányzati tulajdonban. A célunk nem minél gyorsabban és minél több pénzt kapni, hanem: kedvezőbb feltételeket teremteni a helyi és az idetelepülő vállalkozásoknak.

Medveczky Attila