vissza a főoldalra

 2011.10.28. 

Felújították a 18. századi székelykaput

A hatalomnak a megosztás a célja

Csíkszentgyörgyön, a kultúrház közelében avatták fel október 13-án Székelyföld legrégebbi, eredeti helyén álló kapuját, melyet most újítottak fel. Az esemény az egyik momentumát képezte a VIII. Székelykapuk Napjának, amikor is egy autóbuszos túra keretében Csík legértékesebb székelykapuit lehetett megismerni. A napot a menasági kultúrotthonban tartott értekezlet zárta, ahol az eddig elért eredményeken kívül az összes kapu felmérését és a leendő tevékenységek összehangolásának elkövetkező lépéseit dolgozták ki. György József polgármestert a rendezvényről, a hagyományápolásról és a népszámlálásról kérdezem.

 Minek tudható be, hogy Csíkszentgyörgy község az egyik leggazdagabb székelykapu-hagyatékot tudhatja a magáénak?

 – A hagyományőrzésnek köszönhető. Egy felmérés szerint 120 székelykapu áll a községben. Ez a község tíz faluból áll, de székelykapuk csak ötben találhatók, pl. Pottyandon, Csíkmenaságban, Csíkszentgyörgyön. Székelyföldön számos ház előtt lehet úgynevezett székelykaput látni, amelyek a gazdaságok utca felőli bejáratánál állnak. A székelykapuk egyébként fából készített, gazdag faragású és festésű alkotások.

 El lehet azt mondani, hogy a kulturális örökség átmentési folyamatának egy fontos pillanatát ünnepelték?

 – Igen, annál is inkább, mert az a székelykapu, amit méltán nevezünk Csíkszentgyörgy egyik legszebb gyöngyszemének, 1775-ből való. Valóban a környék egyik legrégebbi eredeti helyén álló székelykapujáról van szó. Hiteles, részletes felmérést és dokumentálást végeztek a szakemberek; ha véletlenül elpusztulna ez a remekmű, valamilyen formában mégis megőrződjön.

 A székelység tárgyi kultúráját a kommunizmus ideje alatt nem próbálták meg tönkretenni?

 – Ha rendeletileg nem is tiltották, többször gátolták a székelykapuk építését. Ahhoz, hogy egy székelykaput fel lehessen állítani, bizony nem kevés pénz szükséges. A székelyeket pedig eléggé elnyomták, és ez az egyik oka, hogy községünkben 1948 és 1990 között 4-5 székelykapunál nem több nem is épült. A kommunista rendszer rányomta a bélyegét az emberek gondolkodására is, és sajnos egyre kevesebben foglalkoztak hagyományőrzéssel, és a múlt ápolásával.

 A Kádár–Aczél-rendszernek is hatalmas bűne volt, hogy elbutították az emberek egy részét, s akiket sikerült megnyerniük, azokat nem érdekelte a hagyomány. A fiatalabb korosztály őrzi a hagyományt önöknél?

 –Úgy érzékelem, hogy hála Istennek egy elég magas székelykapu-építési láz ért el bennünket, és ez nem kerüli el a fiatal családokat sem. A közbirtokosság, az egyházak, az iskolák, a polgármesteri hivatal mind-mind székelykaput állít. Ennek az is az oka, hogy a községben 3-4 székelykapu-fafaragó mesterünk dolgozik. Ők nagyban űzik ezt a mesterséget, és gyönyörű munkákat adnak ki a kezükből. Magam is két kapu faragására akarok kiadni megrendelést. Az egyik a felújított csíkszentgyörgyi piactérre kerülne, a másik pedig a csíkmenasági parkban lenne. Az is érdekes, hogy a néprajzosok és építészek meghatározzák, melyik kapu értékesebb, és kidolgoznak egy olyan prioritási listát, mely mentén összeállítható egy megyei kapumentési stratégia.

 Miből élnek a csíkszentgyörgyi emberek?

 – Sajnos a legnagyobb problémánk, hogy kevés munkahelyet tudunk teremteni. Többnyire mezőgazdaságból élnek, állattenyésztésből tartják fenn magukat az emberek. Az erdőkitermelés és a faértékesítés után is jövedelmet kapnak. Egy kemény munkához szokott szorgalmas nép lakja Csíkszentgyörgyet, ahogy az egész Székelyföldet. S erre nagyon büszke vagyok. Csodás dolog, hogy tavasszal, ahogy kizöldül a természet, egy pillanat alatt megművelik a székelyek a földeket. Nem húzzák az időt, és nem számítgatnak, hogy az nekik megéri-e. Ha számolnának, akkor rájönnének, hogy bizony veszteségesen dolgoznak, felhagynának eddigi tevékenységükkel, és elesnének attól a létminimumtól, amit a mezőgazdaság jelen pillanatban számukra biztosít.

 A fiatalok a településen maradnak, vagy inkább nagyvárosokban próbálnak szerencsét?

 – 1990-ben történt egy nagy elvonulás, de ez a folyamat leállt, és nem lehet azt mondani, hogy a fiatalok mind itt hagyják a községet. A fiatalok bizony ügyeskednek, s ennek örülök: néhányan farmot alapítottak, s megpróbálnak szakszerűen gazdálkodni, s mindebből meg is élnek. Persze vannak, akik a tanulás után szakmában helyezkednek el Csíkszeredában, és környékén.

 Arról van adat, hogy mennyien kérték a magyar állampolgárságot a községben?

 – Mi ezt pontosan nem tartjuk számon, de 200 körüli a számuk. Ők nem azért kérték az állampolgárságot, hogy Magyarországon éljenek.

 Néhány évvel ezelőtt azzal ijesztgették a magyarokat a szocialisták, hogy jönnek az erdélyiek és elveszik a munkát.

 – Teljes felelősséggel állíthatom, hogy nem ez van a háttérben. A magyar állampolgárság erkölcsi elégtételt nyújt. Nálunk többen nem sietnek felvenni az állampolgárságot, de azt sem mondják, hogy nem akarják. A fiatalabb generáció könnyen folyamodik a magyar állampolgársághoz, jól mobilizálható, de az idősebb korosztály tagjait igen nehéz kimozdítani a faluból. Ezért arra gondoltunk, hogy buszokat bérelnénk ahhoz, hogy a beadványt leadják Magyarországon, majd az eskütételre újra kiutaznánk csoportosan.

 Október 20-án veszi a kezdetét a népszámlálás Romániában. Az összes magyar párt amellett kampányol, hogy a magyarok vallják meg magyarságukat, mert létezik egy rafinéria, hogy feltüntetik nemzetnek a székelyeket is.

 – Jól fogalmazott, valóban rafinált dologról van itt szó. Igen, külön kódszámot kapnak a székelyek. Ha egy székelyföldi a maga öntudatával azt jelöli meg, hogy ő nem magyar, hanem székely, akkor az országos statisztika szerint bizony kevesebb lesz a magyarság lélekszáma. Tudjuk, hogy nemrég megjelent a Székelyföld-program, ami ellen nincs kifogásunk, de az már baj, ha külön nemzetiségnek gondolják magukat a székelyek. Hiszen nincs külön székely nyelv sem.

 Tehát a székelyek büszkeségét használja ki a hatalom?

 – A hatalomnak a megosztás a célja. Ha a statisztika szerint Erdélyben nem 1,5 millió magyar van, hanem 8 százezer magyar és 7 százezer székely, a kettő nem ugyanazt jelenti. A nyelvhasználati küszöb is sokat jelent. Ha egy községben a magyarok aránya eléri a 20%-ot, akkor kötelesség magyar nyelvű táblákat is kitenni. De ha 18% magyar 2%  székely, akkor minden hiába. Ez olyan, mintha egy csoporton belül valaki németnek, más pedig szásznak vallja magát Erdélyben.

Medveczky Attila