vissza a főoldalra

 2011.09.02. 

Dunaföldvári örökség: erőltetett fejlesztések, előnytelen szerződések

Nem leszünk a „jóléti turizmus” áldozatai

Az ország szívében, a négy égtáj fontos főútvonalainak találkozásánál a Dunántúl keleti kapuja Dunaföldvár. A város szolid szépségével, takarosságával ékszerdobozként tűnik ki a két iparváros, Dunaújváros és Szekszárd között. Aki nyugat felől érkezik, az előtt igazán itt nyílnak ki a sík Alföld tájai. Aki pedig kelet felől kel át a Dunán, az a nevezetesen terjedelmes löszfallal találkozik, és vár rá a lankás Dunántúli táj. Szerkesztőségünk vendége Keresztes Lajos, Dunaföldvár polgármestere.

 – Tisztelt Polgármester úr! Ön tavaly ősztől áll a város élén, elődje Nagy Gáborné független polgármester volt. Milyen örökséget vett át tőle?

 – Az előző ciklus erős, és talán erőltetettnek is mondható fejlesztési politikájának egyik következménye, hogy erre az évre a város elérte hitelfelvevő képessége maximumát; 227 milliós hiánnyal terveztük meg a 2011-es költségvetést. Ennek az összegnek kb. 2/3 ad része fejlesztési hitel. Az idei költségvetéssel kapcsolatban megfogalmaztuk, hogy a fejlesztések mellett az új beruházások működtetésére és a város üzemeltetésére is figyelni kell. Eddig a város a pályázatokhoz szükséges önrészt elő tudta teremteni, de a legtöbb esetben az új fejlesztések működtetése igencsak drágára sikerült. Erre a legjobb példa az áprilisban átadott iskolaépület. Annak ellenére, hogy ott az első félévben csak temperáló fűtés volt, a hatalmas terek miatt igen jelentős gázszámlát halmozott fel. Az előző ciklus örökségeinél nem is az anyagi természetűek jelentik a főbb problémát, hanem némely szerződés. Az elmúlt években ugyanis olyan szerződéseket is kötöttek, melyek inkább az építésekre és nem a működtetésre voltak optimalizálva. Ilyen például a 2003 elején megkötött szennyvíztisztítási megállapodás. Bár Dunaföldvár 54%-ban a szennyvízrendszer tulajdonosa, az üzemeltetés viszont már nincs a város kezében, így minimális a befolyása az árképzésre. Ez a tulajdoni arány csak akkor jelentkezik, ha fizetnünk kell, s nem köszön vissza szavazati arányban sem. Ezért már pert indítottunk a szennyvíztisztítót üzemeltető céggel, mert rendkívül magasnak tartjuk áraikat. Kétségtelen, hogy az üzemeltetés eladása pénzt hozott a városnak, de ezt mára felélték, ezért tárgyalunk a környékbeli településekkel a szerződés módosításáról.

 – Elméletileg tehát van mód a szerződések módosítására.

 – Lehetne, de… Több hónapja tárgyalok a többi három érintett település vezetőjével, de ők, hiszen számukra a szerződés rendkívül előnyös, egyelőre nem hajlandóak érezhető módosításra.

 – Amikor úgy döntött, hogy elindul a polgármesteri tisztségért, tisztában volt a település anyagi helyzetével és ismerte a már említett problémás szerződéseket?

 – 2006-tól önkormányzati képviselő voltam, valamint a pénzügyi bizottság tagjaként bizonyos szintig ismertem ezeket az ügyeket. Amikor pedig átvettem a város vezetését, akkor az idei évre vonatkozó fejlesztések és szerződések aláírása már megtörtént. Ahol lehetett, változtattunk, pl. a testület 2010 végén visszamondott egy fürdőfejlesztési pályázatot, mert nem tudtuk volna előteremteni a 103 millió forintos önrészt.

2010-ben Dunaföldvár első helyet ért el a pinceleszakadások miatt a vis maior eseményekben. Egyértelmű: a 2011-es költségvetést úgy kellett terveznünk, hogyha kiírják azokat a pályázatokat, amelyek lehetővé teszik a löszfal stabilizációját és a csapadékvíz elvezetését, akkor azon el tudjunk indulni. Mindazok ellenére, hogy egy nagyon szigorú és takarékos költségvetési politikát képviselünk, bizonyos kérdésekre – pl. a közbiztonságra és a lakosság vagyonbiztonságához elengedhetetlen fejlesztésekre – elő kell teremteni a forrásokat.

 – Többes szám első személyben beszél, bár a testületben kisebbségben vannak a Fidesz–KDNP-s képviselők a függetlenekkel szemben.

 – Ez így van, de a testületen belül nem pártalapúak a törésvonalak. A legfontosabb döntések, pl. a költségvetés konszenzussal született. Elég szigorú a büdzsénk és annak szociális fejezete is. Tudjuk, hogy vannak olyan társadalmi csoportok, melyek azt nézik: hol lehetne különböző trükkökkel kisebb-nagyobb támogatásra szert tenni. Mi ezzel a költségvetéssel megnehezítettük az ilyen trükközőknek a városba költözését, és így talán nem leszünk a „jóléti turizmus” áldozatai.

 – Nem tartanak attól, hogy ezért különböző jogvédők, ombudsmanok megróják önöket?

 – Így is elég sok a problémánk azokkal a szervezetekkel, melyek csak ellenőrizni jönnek, és olyanokat írnak elő, ami tovább terheli a várost. Kérdésére válaszolva: látok egy országos elmozdulást ennek a témának a megítélésében. Churcill mondta az amerikai külpolitikáról: miután minden hibát elkövet, azután már a helyeset cselekszi. Eddig mi egy olyan hibás politikát követtünk, hogy a jogvédőktől való félelem miatt nem mertünk a többség, a közösség érdekét védő döntéseket hozni. Ma már elérkeztünk egy olyan ponthoz, ahol ezt a hibás politikát nem lehet tovább folytatni. Ha valakinek ez nem tetszik, akkor aligha várhatja el, hogy a többség igazodjon hozzá.

 – Térjünk rá a munkahelyteremtésre. Gondolom, maga az önkormányzat főleg a munkahelyteremtés feltételeinek elősegítése érdekében tud tenni. Milyen intézkedésekkel?

 – A várostól északra épül, nagyon komoly beruházás keretében egy bioetanol-üzem, ami 80 munkahelyet biztosít a jövőben. Az építő amerikai cég elfogadta kérésünket, hogy csak abban az esetben keresnek más településről munkaerőt, ha az adott munkakör betöltésére nálunk nem találnak alkalmas jelentkezőt. Egy ilyen befektetésnél nagyon sok a bürokratikus apró munka, s ezen a téren a város minden segítséget megad, hogy az üzem a meghirdetett határidőre – 2012. márciusára – valóban termelni tudjon. Azt is tudjuk, hogy ahol egy nagyüzem beindul, ott rövid időn belül több kisebb befektetésre kerül sor. Ebben bízunk mi is Dunaföldváron, hiszen már vannak érdeklődők, s köztük olyanok is, akik az ipari parkban működnének. Ez az ipari park elég nagy kiterjedésű, folynak a beruházóval a tárgyalások, s amíg nincs végleges döntés, addig nem szeretném megnevezni a vállalkozót.

 – A különböző beszerzéseknél előnyben részesülhetnek a helyi vállalkozók?

 – Természetesen; egyik célunk a monopóliumok megszüntetése volt, tehát a jövőben nem képzelhető el, hogy mindig ugyanaz a cég tervezzen. Az is az elmúlt ciklus öröksége, hogy egy olyan tervezőnek adtak megbízatásokat, akivel igen sok probléma volt, pl. az újonnan átadott iskola konyhája olyan kicsire sikeredett, hogy az ott dolgozók egymást akadályozzák munka közben. Illetve a strand felújítását újra kellett terveztetni, mert olyan lényeges elemek, mint a páraelszívó, az első tervből kimaradt. Így viszont az egész beruházás költsége megduplázódott és elérte az ötvenmillió forintot.

Fő célunk a helyi vállalkozók helyzetbe hozása, és a két nagyobb beruházásunknál – egy útnak a csapadékvíz-elvezetésénél és a Kálvária partfal stabilizációjának első üteménél – is arra kértük a fővállalkozókat, hogy ha lehetséges, mindent a helyi cégektől rendeljenek meg.

 – Van-e arra mód, hogy a helyi vállalkozóknak reklámozási felületetet biztosítsanak? Tehát, ha valaki friss pékárút akar vásárolni, ne feltétlenül csak a nagyáruházakban gondolkodjon.

 – Az önkormányzat havi lapjában és a helyi televízióban van erre a reklámozásra lehetőség. Dunaföldvár egy kilencezres település, ahol az a legjobb reklám, mikor szájról szájra jár a híre a portékájuknak. Ma a mi helyi vállalkozóinknak elsősorban nem médiafelületre, hanem fizetőképes keresletre van szükségük. Azt is megtehetjük, hogy az iskola, mint a legnagyobb fogyasztó, a helyi beszállítóktól rendeljen.

 – Programjában szerepelt a helyi mezőgazdaság profitképes kihasználása. Ezt miként kívánják elérni?

 – Az épülő bioetanol-üzem a környék legnagyobb kukoricafelhasználója lesz. Állandó, megbízható megrendelőként képes a kukoricaárak stabilizálására. Ráadásul az üzem egyik „mellékterméke”, a kukoricatörköly kiváló állati takarmány. A város mezőgazdasági külterületein lehetőségeinkhez képest megpróbáljuk fejleszteni az infrastruktúrát.

 – Tehát van erre pénz?

 – A szükséges fejlesztésekre kigazdálkodjuk a kívánt összeget, de többre nincs mód, mert az idei költségvetéssel a város elérte hitelfelvételi képessége határát. A másik lehetőség a bevételek növelésére az adóemelés, ami egyértelmű, hogy most nem járható út. Abban bízunk, hogy a következő évtől a bioetanol-üzemből származó iparűzési adó jobb helyzetbe hozza a város költségvetését.

 – Bár már a nyár végén járunk, de talán lesz még több napsütéses hét is. Mennyire vonzó idegenforgalmi célpont Dunaföldvár? Ha a turizmusra, az épített örökségre gondolunk, akkor a Csonka-tornyot, a Vármúzeumot, az Öregtemplomot, a Barátok templomát és a Dunaföldvári Gyógy- és Strandfürdőt említhetjük.

 – Dunaföldváron a ’90-es évek közepéig nagyon látogatott volt a kemping. Azóta a kempingezés divatja hátrébb szorult, így kevesebb turista érkezik hozzánk. Annak nagyon örülünk, hogy megépült az autópálya, ám így csökkent az átmenő forgalom, ami a vendéglátásban is érzékelhető. Mi a stranddal kapcsolatban a gyógyfürdőre szeretnénk fektetni a hangsúlyt, hiszen egy élményfürdő építésére nem lenne megfelelő forrásunk. Már a strand ilyen fokú átalakítása is jelentős költséggel jár, és a fő szempontunk a finanszírozhatóság. Sajnos a fürdőnk jelenleg veszteséges – érezhető a turizmus visszaesése – és azzal, hogy 2009-ben a város visszavásárolta, a hitelállományát növelte .

 – Ha nem a turizmus, akkor az iparűzési adó jelenti a fő bevételt?

 – Igen. Jelenleg 2,3 milliárd forintos a város költségvetése. Az iskola fenntartásához komoly állami normatívák érkeznek, de maguk a gyermekintézmények évente kb. 260 millió forintos támogatást kapnak a várostól. Az iparűzési adó évente kb. 210 millió forintot tesz ki, tehát még az oktatás finanszírozására sem elegendő. Ezért a város számára nagy könnyebbséget jelentene, ha az alapfokú oktatás finanszírozását átvállalná az állam.

Medveczky Attila