vissza a főoldalra

 2011.09.09. 

Újjáépül az összefogás városa

Sok család visszatérő rémálma a tavalyi katasztrófa

Kilenc hónappal a példátlan méretű ipari katasztrófa után júliusra befejeződött az újjáépítés Devecserben, Kolontáron és Somlóvásárhelyen. 2011. július 8-án 11 család kapta meg új otthonának kulcsait és ezzel vette kezdetét a devecseri lakópark átadása, amely több ütemben július végéig tartott. Az újjáépítésről és a további fejlesztésekről Toldi Tamást, Devecser polgármesterét kérdeztem.

 – Tisztelt polgármester úr! Összesen hány család és milyen feltételekkel költözhetett be a lakóparkba?

 – 87 család nyert új otthont ebben a lakóparkban, és hamarosan – egy más konstrukcióban – újabb lakóházat és egy orvosi rendelőt is építünk a lakóparkhoz. A károsultak választhattak: használt lakást kívánnak-e vásárolni, vagy elfogadják azt a lehetőséget, hogy a kár mértékében új lakást építünk nekik. Az utóbbi verziótól sokan tartottak, nem tudták, milyen minőségűek lesznek ezek a lakások, és mennyi idő alatt épülnek föl. Ezért nem választották többen a lakóparkot, de aki ezt tette, most már nagyon örül a döntésének.

 – Ők öröklakást, vagy bérleményt kaptak?

 – Ezek természetesen mind öröklakások.

 – Akik használt lakást vásároltak, azok ezt Devecserben tehették meg?

 – Devecserben, vagy a térség adott ingatlanjai közül is választhattak azok, akik így döntöttek, vagy akiknél a károsult ingatlan értéke nem érte el a 6 millió forintot. Ezek a károsultak az állam gyámkodása mellett juthattak használt lakásokhoz. A Belügyminisztérium jogi munkacsoportja és az illető közti szerződésben benne foglaltatik, hogy a szakértői vélemények szerint mennyit ér az ingatlan. Ezután egy listát kapott a károsult az eladásra felkínált lakásokból. Az ilyen esetekben előfordult az is, hogy némi különbözetet egy segélyszervezet a károsult helyett felvállalta. A lényeg, hogy mind az új lakások építését, mind a használtak vásárlását a kormányzat bonyolította le.

 – A devecseri kistérség hátrányos helyzetűvé nyilvánításával milyen további fejlesztéseket tudnak megvalósítani? Mert azt olvastam, hogy a helyi rendőrőrs új épületet kapott és egy új játszóteret is építettek.

 – Nem csak az említett három települést, hanem magát a kistérséget is komoly hátrány érte, s ezért kértük azt, hogy segítsenek rajtunk és soroljanak be a leghátrányosabb helyzetű (LHH-s) kistérségek közé. A régiónkban eddig még nem volt ilyen besorolású kistérség, hanem főleg az Alföldön és Borsodban. A besorolás következményeként a kistérség intézményei sokkal eredményesebben pályázhatnak, illetve több esetben 5%-kal nagyobb támogatási szintet érhetnek el. Ugyanez vonatkozik a vállalkozásokra is. Tehát, akik itt fejleszteni szeretnének munkahelyteremtő beruházást létrehozni, sokkal nagyobb eséllyel pályáznak.

 – Arról van adatuk, hogy a mezőgazdasági földterületekben, illetve a szőlőkben mekkora kár keletkezett?

 – A vörös iszap közel ezer hektárnyi külterületet öntött el, és folyómedrek kivételével már megtörtént a mentesítés. Ahol csak 1- 2 cm magasságot ért el az iszap, ott talajjavítóval oldották meg semlegesítést, de az esetek többségében a károsodott földet 10- 20 cm mélységben – a beszívódás mértékének függvényében – elszállították a zagytározó területére. Jelenleg a folyómedrek kotorásánál tart a munka, és a partoldalak tisztításánál, ami igen nehéz munka, mert a folyóba nagy mennyiségben ülepedett le az iszap és a semlegesítésre használt gipsz.

A károsodott külterületek, ebben az évben zömmel művelés nélkül maradtak, vagy energetikai célú növénytermesztést végeztek a gazdálkodók, és az érintett termelők jövedelmi kiesését államilag kompenzálták. Vizsgálatok a külterületeken még folynak. Sokan felajánlották az államnak a földjüket, leginkább csereterületi igénnyel. Ezek a folyamatok most zajlanak, állam pedig vagy megveszi a földterületet, vagy cserét ajánl fel.

 – A kormányzat és a segélyszervezetek enyhítenek a károkon. Ezek anyagi károk, de léteznek pszichések is. Gondolom, sokan igen nehezen tették túl magukat azon, hogy azt a családi házat, mely felmenőik évszázados munkáját őrzi, egy pillanat alatt elvitte az áradat.

 – Ez így van, és sok család visszatérő rémálma a tavalyi katasztrófa. Többen hiába kaptak új lakást, a régibe vágynának vissza. Ismerek olyan embert is, aki heteken keresztül szinte naponta visszajárt lebontott háza helyére. Nem egyszerű feldolgozni ezt a tragédiát.

 – Éppen ezért tartottak a városban több szórakoztató, kulturális rendezvényt?

 – A lelki terhek enyhítésének ez volt az egyik eszköze. Emellett a városban folyamatosan működött pszichológiai, pszichiátriai ellátás is a kritikus időszakban. Célunk – valószínűleg ez a Máltai Szeretetszolgálaton keresztül meg is valósul – huzamosabb időre egy pszichológus alkalmazása, mert igen sok a lelki, idegi sérült ember.

 – Májusban és júniusban arról lehetett olvasni, hogy néhányan azt tették szóvá, nem jutottak el hozzájuk a segélyek. Azóta lecsillapodtak a kedélyek?

 – Természetesen. Azt tudni kell, hogy egy ilyen szörnyű szituáció sok pletykának a táptalaja. Ezért mi külön kértük, hogy aki konkrét esetekről tud, az forduljon a rendőrséghez. Olyan előfordult, hogy néhányan többször beálltak ruhaadományért a sorba, de ez velejárója az ilyen eseménynek. Ennél lényegesebb, hogy nagyon sok tárgyi és anyagi támogatás érkezett. Karácsony táján arra gondoltunk, hogy a sok adománynak hátulütője is lehet, hiszen ha valaki temérdek édességet, ajándékot kap, könnyen hozzászokhat ehhez, és ezt veszi természetesnek. Ezért is kértük a segélyszervezeteket, hogy olyan adományokat juttassanak el hozzánk, melyekre valóban szükségünk van. Példanélküli volt az összefogás és a támogatás, amit minden lehetséges fórumon szívből megköszönünk. 

 – A város 2011-es költségvetését mennyiben befolyásolta a tragédia?

 - Költségvetésünkön több olyan tétel is átfut, melyeknek bonyolítói vagyunk. Ilyenek a különböző mentesítési tevékenységek, a vis maior – , és az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság célirányzott összegeinek felhasználását is mi intézzük. Mindez nagyon komoly munkával jár, s ezért a polgármesteri hivatal létszámát növelnünk kellett. Emellett részt vettünk a kárenyhítés második szakaszában, főleg az ingóságok tekintetében, ami miatt egy külön szervezetet kellett létrehoznunk egy helyi ügyvéd irányításával. További pluszfeladatot jelent a város károsult területeinek rendbetétele. A hajdani kertek, házak helyét ellepte a gaz, amit közmunkásokkal kaszáltatunk. A központi részbe egy látványtavas emlékpark készül, aminek az ápolása szintén több forrást igényel.

 –A települések érdeke, hogy minél több komoly beruházó érkezzen. A vörösiszap-katasztrófa őket elriasztja Devecsertől, vagy inkább lehetőséget látnak az újjáépítési munkákban?

 – Először elriasztotta őket, hiszen a katasztrófa után három hónapig le volt zárva a város. A vállalkozók jelentős károkat szenvedtek el, ezért két alkalommal támogatást kaphattak a kisvállalkozások. A nagyvállalatok kárait pedig a kormány kompenzálta. Miután látják a beruházók a fejlődést, és tudomást szereznek a kistérség minősítéséről, terveinkről, egyre nagyobb számban érdeklődnek városunk iránt. Mi pedig olyan területeket jelöltünk ki a számukra, melyek mind vasúti, mind közúti szempontból logisztikailag kitűnőek e célra, és igyekszünk nagyon barátságos áron kínálni ezeket. Látjuk az eredményét.

Medveczky Attila