vissza a főoldalra

 

 

 2011.09.09. 

Nem vagyunk a szlovák kormány vazallusai

Ivan Gasparovic egy volt kommunista a rosszabb fajtából

Magyarország nemzeti ünnepe alkalmából Pozsonyban a Magyar Köztársaság Nagykövetségének épületében hat felvidéki személyt méltattak és tüntettek ki: Ádám Zitát, Csáky Pált, Durco Zoltánt, Lacza Tihamért, Tarics Pétert és Vadkerti Istvánt.

Csáky Pál közírónak, politikusnak a Magyar Köztársaság elnöke a szlovákiai magyar közösség identitásának megőrzéséért végzett munkájáért a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a Csillaggal kitüntetést adományozta.

 Szeretettel gratulálunk ehhez a rangos kitüntetéshez! Mit jelent ez az elismerés az ön számára, illetve mit szól ahhoz, hogy hat felvidéki személyt is kitüntettek?

 –Nagyon szépen köszönöm! Ez a kitüntetés a magyar kormány azon üzenete a világ magyarsága számára: mindenkit számon tartanak és elismerik munkásságunkat. A pozsonyi kitüntetettek között – rajtam kívül – újságírót, pedagógust, két katolikus papot és egy közírót találhatunk, olyan embereket, akik mind elkötelezettjei a magyar közösségnek. A világ különböző részein élő magyarok önszerveződését, a magyar gondolatkörhöz, kultúrkörhöz való ragaszkodást díjazta tehát az adományozó.

 –Jól látom, hogy a magyarországi médiumok többet foglalkoznak önnel a kitüntetése kapcsán, mint a szlovákiai magyar lapok? S ha igen, akkor ez minek tudható be?

 –Ez valóban így van, és ezt meg is köszönöm a magyarországi médiának. A felvidéki magyar országos média sajnos inkább liberális beállítottságú. A ’90-es évektől az egyedüli országos napilap az Új Szó, és ezen kívül fontos szerepet tölt be a szlovák rádió magyar adása, a Pátria Rádió. Sajnos mindkettő inkább liberális újságírókat foglalkoztat. Mindez igen sok kárt okozott a felvidéki magyarság identitásvállalásában. Ez a média bevallottan nem szereti a nemzeti elkötelezettségű embereket és irányzatokat, és éppen ezért tudott jelentősebb támogatásra szert tenni – remélhetőleg csak átmeneti jelleggel – a Most-Híd párt, amelynek tevékenysége és léte inkább kételyeket kelt nemzetpolitikai szempontból, mintsem elismerést. Attól tartok, hogy az erős liberális hatás visszatükröződik a népszámlálási eredményekben is.

 Bizonyára ön is olvasta – én is a felvidek.ma-n értesültem arról– , hogy Bugár Béla a Most-Híd vegyespárt elnöke interjút adott Bolgár Györgynek, amiben azt mondta, hogy ő nem vádolható kollaborálással. Idézek Bugártól: „ha valaki egy kicsit használná azt a józan paraszti észt, amit a jó Isten adományozott neki, akkor rájönne arra, hogy egy többségi nemzet fiaival mindig együtt kell működni akkor, amikor valamit el akarunk érni. Viszont csak olyan kompromisszumokat érdemes kötni, amelyek elvi kompromisszumok.” Csáky úr, mi minderről a véleménye, illetve arról, hogy Bugár szerint ők sokkal többet elértek a parlamentben kisebbségi ügyben, mint hajdan az MKP?

 –Nálunk egyre nyilvánvalóbb, hogy két tábor van a szlovákiai magyar közéletben. Az egyik, a nemzeti tábor, amelynek gerince a Magyar Koalíció Pártja, de több civil szerveződés is ide sorolható. A pedagógusok és a Csemadokban tevékenykedő kulturális programszervezők is ehhez a táborhoz tartoznak. Ezzel szemben fogalmazódik meg a liberális, átgondolatlan és nemzeti szempontból káros platform. Ebben igen sok az újságíró, a politológus. Az sem kapott kellő sajtóvisszhangot, hogy Bugárék a támogatás fejében az Új Szó munkatársait vitték be jól fizető állások betöltésére, kormányhivatalokba. Ez a liberális oldal már a ’90-es évek elejétől azt mondta, hogy nem csak együtt kell működnünk a szlovákokkal – ez igaz is, hiszen anélkül nem lehet kisebbségben politizálni – , de ezenkívül csak olyan dolgokat kérhetünk, amelyek nem szülnek ellenérzést a másik félben. Azt mondom: együtt kell működnünk, de egyenrangú partnerként és nem vazallusként. A Híd tagjai viszont elvtelen kompromisszumokat kötnek. Ha Bolgár úr vérbeli újságíró lenne, akkor megkérdezte volna: mi a logikája annak, hogy Bugár pártja megszavazta a szlovák parlamentben azt a határozatot, amely elítéli a magyar alaptörvény azon részét, ami kimondja: Budapest köteles fokozottan odafigyelni a külhoni magyarok igényeire. Azt is látom, hogy a Most-Híd párt sokkal nagyobb teret kap a magyarországi balliberális médiában, mint mi a jobboldaliban. Ezért is örülök annak, ha ismertethetem véleményünket. Nevetséges, hogy Bugár szerint ők sokkal többet elértek a parlamentben, mint az MKP. Ez érdekes tudathasadásra is vall, hiszen ő volt akkor ennek a pártnak az elnöke. Továbbvéve ezt a logikai fonalat, tehát őt jogosan váltották le a párt éléről.

 –Lapunk megjelenése időpontjában, szeptember 1-jén tüntetés lesz Révkomáromban a kettős állampolgárság ügyében. Amikor ezt meghirdették még a Fico-féle ellentörvény volt érvényben, azóta ezen finomítottak. Mi a gondjuk a kereszténydemokraták által kezdeményezett módosítással?

 –Kedves szerkesztő úr! Most igazolódott be az előbbi állításom, amit a médiáról mondtam. Szó sincs arról, hogy ezt a törvényt bárki is módosította volna. Tény, hogy a Magyarországra érkező híradások arról számoltak be, hogy valami hatalmas engedmény történt. Az előzmény: Komáromban összejöttek a magyar civil szervezetek, és bejelentették azt, hogy aláírásgyűjtést kezdeményeznek a szlovák állampolgársági törvény ellen, és emellett tiltakozó nagygyűlést szerveznek. Erre a kormánykoalíció lépéskényszerbe került és augusztus 22-én összeült. Akkor bejelentették, hogy a kormánykoalíció újra tárgyalja a törvényt és szigorú feltételek mellett engedélyezi a kettős állampolgárságot. De ilyen bejelentés eddig kétszer is elhangzott, és azóta semmi nem történt. Ez az egész kormányzati mutatvány és a médiabeli tálalása arra szolgált, hogy kevesebben írják alá a petíciót és ne jöjjenek el az emberek a nagygyűlésre. Az is érdekes, hogy eddig 127 szlovák állampolgártól vonták meg az állampolgárságot, de csak négy a magyar közülük. Ez a szlovák kormány igazi problémája: mellélőttek a törvénnyel.

 –Lépjünk tovább: a szlovák államelnök szerint Esterházy János fasiszta volt.

 –Ivan Gasparovic egy volt kommunista a rosszabb fajtából. Úgy szocializálódott, hogy túlélt minden rendszert és kormányt. Ha megnézzük a pályafutását, láthatjuk, hogy Meciar legközelebbi munkatársa és kiszolgálója volt. Ami még érdekes, hogy Losoncra járt középiskolába, tud is magyarul. Velem,amikor miniszterelnök-helyettes voltam sokszor magyarul beszélt. De mindez csak kaméleon-magatartást tükröz: egy képzetlen, rosszakaratú emberről van szó, aki zsigerből magyarellenes. Tehát a szlovák politikai spektrumon szíve szerint a Szlovák Nemzeti Párthoz áll a legközelebb. Meg vagyok győződve arról, hogy ezt a kijelentést sem tudatlanságból mondta, hanem rosszakaratból, hogy megbántsa a felvidéki és a magyarországi magyarokat. Önöknél voltak komoly reakciók is Gasparovic kijelentésére. Egyetértek azzal, hogy erre reagálni kell és lehet, hiszen egy államfő mondta mindezt. No de milyen államfő? Esterházy János a magyar közösség számára mártír volt és demokrata, több szobrot, emléktáblát állítottunk munkásságának adózva, de engem Gasparovic nem tud megbántani, mert egy bizonyos szinten aluli tobzódó primitizmussal egy kultúrembert nem lehet megsérteni. Ezért Gasparovicnak nem bocsánatot kell kérnie, hanem lemondania, mert a kocsmaszintű politizálással az egész ország kárára van.

 

Medveczky Attila