|
 2011.09.09.
Fazekas László: legyetek nyílvesszőkké,
s remélhetünk jövendőt
Kilépve az
Anyaország területéről először került sor határon túl a Kárpát-medencei
református tanévnyitóra, melyen Ft. Fazekas László, a Szlovákiai
Református Keresztyén Egyház püspöke hirdetett igét.
A szeptember 3-i tanévnyitó alkalmon Rimaszombatban a
református templomban összegyűltek a Kárpát-medence református
magyar oktatási intézményeknek a képviselői, hogy együtt
kezdhessék el a tanévet. "Ez azt jelzi, hogy valami ébredezik
bennünk, hogy a reménységnek parányi kis szikrája fellobbant,
azt jelzi, hogy remélünk jövendőt, s félelmet háttérbe
nyomva, bátran előre kell tekintetnünk." - fogalmazott Ft.
Fazekas László püspök.
Ha mi jövőt akarunk, akkor az alfához és az omegához
kell fordulnunk, akinél van a múlt a jelen és a jövő. Múltunkat
ismerjük, a jelenben élünk, ahol nagyon sok mindennel
harcolunk, de mindenképpen a jövőbe kell tekintünk. Intézményeinkkel
nem csupán egy évre tervezünk, ahogyan Istennek is terve van
mindannyiunkkal. A szép, nemes és alkotó élet, amely sohasem mások
ellen irányul, hanem mindenkinek a javára. Aki egyházi iskolába
jár, hiszem, hogy Isten ereje és hatalma hívta el erre a szolgálatra.
- fejtette ki bizodalmát Ft. Fazekas László a tanévnyitó prédikációjában,
melyet a "Mint a hős kezében a nyilak, olyanok a serdülő
ifjak" zsoltári igéhez kapcsolt, amely egyúttal a mottója
is volt az összejövetelnek.
A tanuló ifjúságot az íjvesszőhöz hasonlította. Egy jó
íjász kezében egy nyílvessző biztosan célba talál. S ha a
mi fiaink, ifjaink ilyenek, akkor feltétlenül engedelmeskedni
kell annak, aki e életpályára állította őket. Ha a mi
ifjaink nyílvesszők, akkor fel kell ismerniük rendeltetésüket.
S az az ifjú nem keres más célt az életében, csak azt, ami a
rendeltetése. Ami a neveléssel, az iskolával szorosan összefügg
az leginkább az anyanyelv, a kultúra, a nemzet és a
hazaszeretet. Ezek alapvető igények, amelyek identitásunk
meghatározói, s aki ezt hagyja elveszni, az olyanná válik mint
a kicsorbult, hegyét vesztett nyílvessző, amelyik egyáltalán
nem tudja betölteni feladatát.
A református, de minden magyar iskolának az a feladata,
hogy segítse az ifjakat testi, lelki képességeik fejlődéseiben,
szellemi tehetségük kiművelésében, hogy tisztább és
nemesebb ismereteket adjanak. S ha ezt az iskolák teljes odaadással
teszik, akkor feltétlenül eljuttatják a felnövekvő nemzedéket,
ahhoz, hogy valóban nyílvesszőkké váljanak. Az így
nevelkedett ifjúság, fiatal nemzedék védelmet, biztonságot és
jövendőt jelent.
Ne csak a mindennapi betevő falatért lássunk munkának,
hanem magasabb célokért - biztat a püspök úr. Legyen kedves a
magyar szó, legyen kedves a magyar gyermek, legyen kedves a
magyar iskola, a magyar református iskola. "Ha mi ezeket az
értékeinket magasra emeljük, s szívünkben drága kincsként
őrizzük és dédelgetjük, akkor igen is remélhetünk jövendőt,
ha ezzel tápláljuk gyermekeinket, akkor nyílvesszőkké
lesznek, akik célba találnak, betöltik rendeltetésüket, küldetésüket,
akik nem hajlanak el a megadott iránytól, szolgálatukkal gazdagítják
a másikat, környezetüket, népüket, nemzetüket, sőt más népeket,
nemzeteket is. Legyetek hát nyílvesszőkké" - ezért imádkozott
a teljesen megtelt rimaszombati református templom. Imádkoztak
továbbá a szülőkért, hogy küldjék a magyar iskolákba a fákat,
a csemetéket, amelyből a lelkiismeretes pedagógusok
megfaraghatják a nemzet nyílvesszőit, ifjakat.
(HE, Felvidék.ma)
|
