vissza a főoldalra

 2011.09.09. 

Az ismert recept – elrontottuk, de maradunk

Nouriel Roubini a Wall Street Journalnak nagyinterjút adott. Az Isztambulban született iráni zsidó származású, de Tel-Aviv és Olaszország után most New Yorkban élő közgazdász  előre jelezte a legutóbbi gazdasági válságot. Természetesen nem csak ő, de a többi vátesznek nem volt ilyen példaszerű nacionáléja.

Roubini az interjúban meglehetősen borúlátóan nyilatkozott. Szerinte nincs mit tenni, a rendszer képtelen fenntartani magát, túlzottan eladósodott minden szereplő és eljuthatunk a Marx által megjósolt pontra. Karl Marxnak igaza volt – mondta –, a kapitalizmus egy ponton lerombolja önmagát, mert a hatékonyság, a jövedelmezőség, a költségcsökkentés javításának örökös hajszolásával folyamatosan átszivattyúzza a jövedelmeket a munkától a tőkehez, ám ez elkerülhetetlenül kapacitásfeleslegekhez és az aggregált piaci kereslet hiányához vezet. Pontosan ez történik: azt hittük, hogy a piacok szabályozzák a folyamatokat, de nem így van.

Roubini szerint a vállalatok egyéni költségcsökkentő törekvései érthetőek, csakhogy ami a vállalatnak költség, az a másik oldalon munkabérként jelenik meg. A dogozók munkabérének csökkenése pedig a keresletet csökkenti, melynek az eredménye, hogy a vállalatok bevétele csökken. Ez egyfajta 22-es csapdája.

Még nem tartunk ott (mármint a kapitalizmus pusztulásánál), de azt hiszem, megvan a kockázata annak, hogy elérjük a harmincas évek nagy világválságának második fázisát. Megvolt a kemény gazdasági és pénzügyi válság, amelyet úgy görgettünk tovább, hogy eladósodtunk, és tologatjuk az adóssághegyet a háztartások, a bankok és az államok között – folytatta Roubini

Ezt a problémát már nem lehet megoldani pluszlikviditás biztosításával. Egy ponton az adósság túl magas ahhoz, hogy a gazdaság kinövekedje, vagy hogy az adósok takarékoskodással szabaduljanak meg tőle, vagy hogy az infláció eleresztésével elértéktelenítsük. Bármilyen megoldási kísérlet számos jelentős járulékos kárral jár. Nem tehetünk semmit: zombi háztartásokat, zombi bankokat és zombi kormányokat hoztunk létre.

A magyar sajtóban lényegében ennyi jelent meg a húszperces interjúból. Azonban a sztárközgazdász mást is mondott. Méghozzá, hogy a rövid távú kilábalás csak a gazdaság serkentésével mehet végbe. Szerinte az államok éppen az ellenkezőjét teszik. Az időszak kezdetén megszorításokat hajtanak végre. Pedig Roubini úgy véli: éppen ilyenkor kéne ösztönözni a gazdaságot, hogy aztán később adóbevételt lehessen növelni, ami aztán középtávon az adósság finanszírozására fordítható. Ha ez nem történik meg, az arab világon végigsöprő, vagy az Angliaihoz hasonló lázadásokra számíthatunk szerte a világon.

Roubini életútja némi fanyalgásra ad okot. Alkalmazásban állt a Világbanknál, a Nemzetközi Valutalapnál és az Izraeli Nemzeti Banknál, majd a Clinton-adminisztráció alatt a Fehér Ház gazdasági tanácsadói testületének a tagja volt.

Ennek ellenére meg kell állapítsuk, hogy amit a mostani interjúban elmondott, abban igaza van. Sőt, megállapításaiból olyan messzemenő következtetéseket lehet levonni, melyek ezen hasábokon 23 éve folyamatosan jelennek meg. Lényegileg, hogy a mostani pénzügyi rendszert felül kell vizsgálni, mert tarthatatlan, és a rendszer szereplői profitmaximalizálási, közérthetőbben harácsolási törekvéseit kordában kell tartani. Erre pedig csak egy erős állam képes.

Most, hogy a közgazdászokba, és a közgazdaságtanba, mint tudományba vetett hit meginogott. Most, hogy világossá váltak a közgazdasági dogmák hazugságai, a Surányik, Sorosok, Bokrosok és egyéb szabadpiac-hívők félrevezetései. Most, hogy a profitorientált vallás felkent papjairól kiderült, egyszerűen átvágták a világot, majd a hazug rendszerből tudományt kovácsoltak és közgazdászok nemzedékeibe verték bele a dogmát a világ vezető egyetemeiben, példál a New York-i  Egyetem Stern Üzleti Iskolájában. (Ezt a kiváló intézményt Leonard N. Sternről, az egyetem egykori hallgatójáról és jótevőjéről nevezték el, kinek édesapja még – láss csodát – a New York-i Yessiva University, azaz Amerika elsőszámú zsidó oktatási intézménye prominense volt.) Most előhúznak a kalapból egy Roubinit, aki véletlenül a Sternben oktat.

Roubini magát globális nomádnak tartja, és mint ilyen, rendszeresen látogatja a világ országait. Idén májusban Magyarországra is ellátogatott és tárgyalt Matolcsyval. Roubini mostani nézetei lényegében összhangban vannak az Orbán-kormány gazdasági törekvéseivel. Erre tulajdonképpen büszkék is lehetünk, hiszen ma a legprogresszívabb, már a fősodorban is elfogadható gazdasági utat – melyet még csak egy sztárközgazdász javasol, melyet még a világ nagy gazdaságai csak keresnek, vagy azzal éppen ellentétes irányba haladnak –, a magyar gazdaság vezetői már javában tapossák.

Ez kétségtelenül eredmény. A problémát inkább az átmentési kísérletben látom. Elrontottunk, elloptunk mindent. Hülyének, mu-csainak, bunkónak, retrográdnak bélyegeztünk mindenkit, aki már rég felhívta a figyelmet a rendszer tarthatatlanságára, majd előveszünk egy természetesen zsidó származású közgazdászt a Sternről, aki Marxra hivatkozva leplezi le a rendszert, ami már rég le volt leplezve.

Ha valóban ez lesz a jövő gazdaságainak útja, akkor Roubini a garancia, hogy a most meghatározó közgazdaságtudományi intézmények és természetesen a személyek túl-nyomó részét átmentik. A Stern kiválóságai átírják a dogmát és minden marad a régiben.

Csorja Gergely