vissza a főoldalra

 

 

 2011.09.09. 

Eladósították a Dráva fővárosát

A Jobbik átcsúszik az MSZP mellé

Barcs rendezett köztereivel, csodálatos környezetével, jól működő intézményhálózatával, hangulatos szállás- és vendéglátóhelyeivel, pihentető gyógyfürdőjével lett a térség kedvelt települése. Szerkesztőségünk vendége Karvalics Ottó, országgyűlési képviselő, a város polgármestere.

 – Barcs előző szocialista vezetése csak svájci frankban 1, 1 milliárd forintos adósságot halmozott fel. Azt lehet tudni, hogy milyen intézkedések vezettek ehhez az adóssághoz?

 – Ez az összeg januárra a forint romlása miatt már 1 milliárd 371 millió forint volt, s azóta ez az összeg csak emelkedett. Maga az adósság egy 700 és egy 400 milliós alapkötvényből áll, s az első részt működésre, a másodikat pedig a fejlesztésekre szükséges önrészre költötték el. Ráadásul a 700 milliós részből a kamatokon kívül semmit sem fizettek, így a mostani vezetést terheli a tőke törlesztése, amit sajnos nem tudunk fizetni, így kénytelenek voltunk átütemezést kérni. Két évre elhalasztottuk a tőketörlesztést, és addig a kötvények után fizetjük a kamatokat.

 – Minderről csak akkor értesült, mikor átvette a város vezetését, vagy előtte is sejtette, hogyan állnak anyagilag?

 – Képviselőként és alpolgármesterként érzékeltem, hogy nem mennek rendben a dolgok. Az alpolgármesteri posztot bizonyára azért adták nekünk, hogy minket, ellenzékieket távol tartsanak bizonyos adatoktól.

 – Alpolgármesterként nem nézhetett bele a kimutatásokba?

 – Láttuk a fő számokat, a hitelállomány nagyságát, de azt, hogy ezt miként kezelik, és mekkora a kifizethetetlen számlaállomány, azt már nem.

 – Ez az adósság mekkora terhet jelent a költségvetésre?

 – A város hitelállományának csak egy része van a kötvényekben, a többi újabb 1,6 milliárdos tartozást jelent. Ennek és a svájci frankos hitelnek a kamata összességében megközelíti az évi 110 millió forintot.

 – Felállítottak-e valamilyen bizottságot, ami vizsgálná az előző ciklus fejlesztéseit és a pénzmozgást?

 – Átvilágítottuk a város intézményrendszerét, azért is, mert a 700 millió forintos mínusz abból keletkezett, hogy a békesség kedvéért elődöm megengedte azt az intézményi működést, aminek az összege 2007 és 2010 között 1,4 milliárd volt. Azért annyi, mert a folyószámlahitelünk is 750 millió forint. Tehát 1,4 milliárdért vette meg az előző vezetés a szociális békét.

 – Nem Barcs az egyedüli település, ami ilyen helyzetbe jutott. Mit gondol: a készülő önkormányzati törvény meggátolja, hogy a jövőben ilyen mértékben eladósodjanak a települések?

 – Meg kell, hogy gátolja mindezt, mert még egyszer nem kerülhetnek olyan helyzetbe a települések, hogy egy felelőtlen városvezetés olyan mértékű adósságot hozzon létre, amivel meggátolja a következő ciklusok fejlesztési lehetőségeinek kibontakozását, hiszen igen sok önkormányzatnál a múlt kezelésén kívül mást nem tehetnek.

 – A törvény koncepciója nem tetszik mindenkinek, kemény ellenzéki kritikát kapott. Az MSZP szerint a tervezet felszámolná azt a hagyományt, hogy a helyi ügyeket helyben, az emberekhez legközelebb intézik, helyette az államra bízna önkormányzati feladatokat, így például központi rendszeren keresztül folyósítanák a szociális segélyeket. A Jobbik szerint pedig a törvénykoncepció falurombolást eredményez, s ezért Ceausescu–Orbán-terv-nek nevezik. Mi erről a véleménye?

 – Az MSZP-nek bizonyára az a dolga, hogy védje az általuk létrehozott rossz rendszert, és azt szeretnék, hogy hosszú évekig csak a hibáik korrigálásával törődnénk. A Jobbik viszont demagóg kijelentéseket tesz, nagyokos dolgokat hangoztat, de azt, hogy mindezt miként lehet elérni, már nem árulják el, bizonyára nem is tudják. A Jobbik átcsúszik az MSZP mellé, és rosszabb a véleménye a kormányról, mint a szocialistáknak. Könnyű szlogeneket gyártani, de szakmaiságra is szükség van.

 – Az, hogy az állam lesz a fenntartója az eddigi önkormányzati alapfokú iskoláknak, mekkora könnyebbséget jelent?

 – Az oktatás minőségében nem lesznek olyan kirívó különbségek mint eddig, hanem meghatározott cél és tananyag alapján folyik a tanítás. Az a liberális hozzáállás, hogy akár egy iskolán belül is a pedagógus döntse el: mit és miként kíván tanítani, kezelhetetlen. Azzal, hogy a béreket az állam finanszírozza és a szakmai felügyeletet is ellátja, nagy pozitívum és sokat segít a városoknak. Így a felszabaduló saját bevételt nem a bérekre kell fordítani. Azt is tudni kell, hogy az infrastruktúrát továbbra is az önkormányzat működteti egy az állammal történő megállapodás szerint.

 – Már beszéltünk az adósságokról. Közel 32 millió forint lakbérrel tartoznak a városnak a barcsi szociális bérlakásokban élők. Nem kis összeg, de gondolom, sokan valóban nem tudják kifizetni egy összegben a hátralékot. Mit terveznek: kilakoltatást?  

– Egyetlenegy önkormányzatnak sem lehet célja a kilakoltatás, számomra emberileg is szörnyű megoldás egy többgyermekes családot az utcára tenni. Mindez jogilag sem jó megoldás, mert ettől még az adóssághoz nem jut hozzá a követelő. Tárgyalunk a hátralékosokkal, így lehetőségük van részletfizetésre, illetve, ha a tartozás felét egy összegben kifizetik, akkor a másik felét elengedjük. Csak akkor gondolkodunk kilakoltatásban, ha az illető annak ellenére nem fizet, hogy anyagi helyzete ezt megengedné. Olyanra is van példa, hogy két ember elég jó keresettel él egy szociális bérlakásban.

 – A nem rózsás anyagi helyzet mellett jut pénz fejlesztésekre is? Hiszen olvasom, hogy megújult több oktatási intézmény.

 – Ősszel hat fejlesztést vettünk át 50%-os felkészültségben. Ezek szinte olyan problémát jelentenek, mint az adósság. Azt is látjuk, hogy a fejlesztések utolsó ütemeiben már nincs meg az az anyagi potencia, mint az elején. Az oktatási intézmények fejlesztésére valóban szükség volt, és mi nem akartunk rosszat a barcsi gyerekeknek. Ezenkívül sajnos kettő pályázat megvalósítására éppen az önrész hiánya miatt nem került sor, tehát a városközpont és a romatelep rehabilitációjára már nem jutott pénz, mert azt elődeink elköltötték.

 – Léteznek-e határon átívelő projektek?

 – Célunk a horvátországi EU-s felzárkóztató projektekben való részvétel, és bízunk benne, hogy mindennek később, mikor megnyílik a határ, meglesz a hozadéka.

 

Medveczky Attila