|
 2011.09.16.
Maurice Ravel: Bolero – Bartók Béla:
A kékszakállú herceg vára
(Magyar
Állami Operaház)
Világpremier
volt szeptember 7-én Operaházunkban, mégpedig 3D technológia
keretén belül mutatták be egy előadás első részeként Ravel
Boleróját, a másodikban pedig Bartók Kékszakállúját. A 3D
a filmgyártásban már évek óta megszokott gyakorlat, színpadi
alkalmazásán jelenleg a földkerekén mintegy 6-7 csapat
dolgozik. Öröm és büszkeség töltheti el a magyar operaszeretőket,
hogy ez itt nálunk valósult meg először, a mi Andrássy úti
dalszínházunkban. A 3D számítógépes programot Greg
Hermanovic, a sidefx szoftver Oscar-díjas feltalálója alkotta
meg, és a Touch Designer nevet adta neki. Ezzel a programmal elképesztő
effekteket képesek létrehozni, amik csak A kategóriás
hollywoodi filmekben csodálhatók meg. Olyanokban, mint a Mártix,
vagy a Harry Potter. A „3D live live” projekt ötletgazdája a
nemzetközi karriert befutó mezzoszoprán, Komlósi Ildikó, aki
2009-ben, a veronai Arénában énekelte Bizet Carmenjének címszerepét,
és az opera műfajának megújítása, szélesebb nézőrétegek
bevonzása érdekében ő javasolta Pier Paolo Maggiorának, a híres
olasz építésznek, hogy a virtuális valóságot ötvözzék az
élő előadás varázsával. A közös munkára felkérték Komlósi
Ildikó férjét, Francesco Stochino Weiss producertt, valamint
Catarina Vianellót, Andrew Quinnt és Alessandro Chiodót. Ők
alkotják azt a kreatív csapatot, amelyik létrehozta a budapesti
produkciót. Összesen három alkalommal, 7-én, 9-én és 10-én
láthatták a nézők, akik speciális szemüveget kaptak, amin
keresztül élvezhették a nem szokványos színpadképeket.
Ravel
1928-ban komponálta a Bolerót. A darab érdekessége, hogy
ugyanaz a téma más-más hangszerrel, egyre nagyobb hangerővel
ismétlődik, a ritmus állandóságát a pergődob ütései adják.
Bemutatása idején vegyes érzelmeket váltott ki a közönség
tagjaiból, mára azonban közkedvelt, iskolapélda értékű
zenemű, aminek balett-változata szinte a premierrel azonos időben
született. A pesti, 3D előadás Bolerójának koreográfusa Lola
Greco, aki napjaink spanyol balettművészetének egyik kiemelkedő
egyénisége. Lola Greco a modern táncszínház elvárásainak
megfelelően, az ősi, andalúziai flamenco stílusban készítette
el a koreográfiát. Nem csupán a mozdulatokat tervezte meg,
hanem táncolt is, ő Étoile, aki meghátrálásra kényszeríti
három ellenfelét, azaz sikerül elmarnia a szeretett férfi mellől
a szimpátiájukat egyértelműen kimutató lányokat. A Boleróban
Nina Gazestani effektjei az éjszaka csillagos egét idézik, de
helyet kap bennük kicsiből hatalmassá, majd újra apróra váló,
szembogárszerű forgó korong, valamint gyűszűnyiből óriássá,
szinte kézzel elérhető, ezután lassan zsugorodó hold. Mágikus
hatást vált ki a spanyol nők elengedhetetlen dísze, a közeledő,
majd távolodó piros rózsa.
 Bartók
Béla A kékszakállú herceg várának zenjét 1911-ben szerezte,
de csak 7 évvel később, 1918-ban volt az ősbemutatója Pesten,
a Magyar Királyi Operaházban. Mindössze 8 előadást ért meg.
1936-ban felújították, s ekkor kezdte meg azt a hódító pályafutását,
amely mind a mai napig tart. Bartók egyfelvonásos operájának két
szereplője van: maga a herceg és Judit, az új feleség. A Kékszakállúban
a férfi-nő kapcsolatot, ezt a mennyekbe emelő, vagy pokolba
taszító viszonyt boncolgatja. A szerelmes asszony mindent meg
akar tudni férje eddigi életéről. Kíváncsi. Egyre furcsább
és ijesztőbb dolgok derülnek ki, de Judit annál elszántabban
akarja tudni az igazságot. A végén minden kiderül, megjelennek
a néma, bezárt asszonyok. Judit sem lehet kivétel, a herceg őt
is becsukja ódon, rejtélyekkel teli kastélyába. Komlósi Ildikó
tökéletes Judit. Nem csupán selymesen csengő hangjával, hanem
kifogástalan színészi játékával is megfogja a publikum lelkét.
Kovács István telt, mély basszusa kiemeli a Kékszakállú
titokzatos, sármos karakterét. Ebben a darabban már a mű
tartalma miatt is tágabb lehetőségek nyílnak a 3D-s megoldások
számára. Andrew Quinn speciális effektjei és Alessandro Chiodo
hideg, fémes hatást keltő látványtervei szinte a székekhez
szögezik a benne ülőket. A börtönre emlékezető várudvaron
a sötét virágok a nézők szeme láttára nőnek ki meg fel, és
válnak fenyegetővé, és úgy érzik, az elsuhanó fekete
madarak röptükben majdnem nekik csapódnak. Győriványi Ráth
György pontosan vezényli az Operaház együttesét, egész este
egy melléütött hang sincs a zenekar játékában.
A
ma, villódzó képekhez szoktatott emberét nem igazán, vagy
csak igen bajosan lehet a régi színházi módszerekkel megfogni,
ezért káprázatosan vonzót kell „kitalálni” nekik. Ez hatványozottan
érvényes az operára! Legfőképpen azért, hogy a műfaj kikerüljön
abból az ásatag, unalmas, csak a vájt fülűeket meg az időseket
szórakoztató kategóriából, ahová a fiatalok sorolják. Az
ilyen előadások valóban kizökkenthetik, új utakra terelhetik
a komolyzene. (Felső képen: Lola Greco táncol Ravel Bolero című
táncelőadásának 3D-s sajtóbemutatóján, az Erkel Színházban;
Komlósi Ildikó és Kovács István a Kákszakállú herceg várában.)
Dr. Petővári Ágnes
|
