A siker titka a stratégia

Vendégségben Balogh Leventénél, a Szentkirályi Ásványvíz Kft. tulajdonos- ügyvezetőjénél

Magyar élelmiszer töltse meg a magyar családok éléskamráját. Szép divat lehetne ez: éléskamra a nemzet számára, magyaroknak magyaroktól. Amikor jó néhány éve Csurka István remekműve megjelent, amelyben a valódi magyar középosztály helyzetbehozásának, anyagi függetlenségének, a közügyekbe beleszólásának szükségességét írta meg, ábrándozva latolgattuk, milyen jó lenne, ha a rendszerváltás a magyar cégek reneszánsza lehetne. Nem lett. Helyette ez volt az a néhány gondolat, amelyet következetesen, kitartóan üldöztek, hogy mostanra már az önérdekét felismerő, a saját sorsát kezében tartó, anyagilag független magyar cég ritka, mint a fehér holló. De mégis van. Mégis maradt. Az utolsó nyolc bénító év után a 2010-es választás az újrazsendülés szemünk előtt pihegő példája. Ha valamikor – nekünk, magyar megmaradásért munkálkodóknak –, most van kiküzdenivalónk. Mindnyájunkra ebben a munkában szép rész vár. Csak a magyar szellem, csak a magyar érdek lebegjen a szemek előtt. Csak legyen hű hozzá, csak csinálja meg, ahogy Balogh Levente megcsinálta a Szentkirályit. Az ízig-vérig magyar céget, amely a legnagyobb multikat is megelőzve piacvezetővé vált itthon, akkor, amikor már minden idegen kézbe került.

A Szentkirályi ásványvíz hazánk nagyköveteként terjeszti Magyarország jó hírnevét szerte a világon. Kimagasló minősége méltán tette kedvelt szomjoltó itallá Európában és a tengerentúlon is. A Szentkirályi ásványvíz immár világhírű: feltűnt Grammy- díj-átadón és Oscar-gálán, a szomszédos országokon kívül hódít Amerikában és Dubaiban is.

– Egy közvélemény-kutató cég szerint töretlen a Szentkirályi márka ismertségét tekintve Magyarországon. A Szentkirályi a teljes kiskereskedelmi piacon már három éve piacvezető. 2009-ben a Szentkirályi Ásványvíz Kft. három százalékkal tudta növelni termékeinek mennyiségi értékesítését. Miként vált egy teljesen magyar márka a legnagyobb multikat is megelőzve piacvezetővé a hazai ásványvízpiacon?

– Az egész világon megfigyelhető az ún. éléskamra-effektus, ami azt jelenti, hogy az élelmiszerekből, termékekből a nemzeti márkát részesíti előnyben a fogyasztó. Főleg az alapvető élelmiszerekre vonatkozik mindez. Ma már az ásványvíz is alapvető cikkelemnek számít, és ennek a piaca Magyarországon a multinacionális cégek kezében volt. Négy vezető világcég uralta nálunk ezt a piacot, így a nemzeti márkából hiány volt. Közben azt sugallták a vásárlók felé: a multik állítják elő a minőségit, míg a helyi cégek a silányt, az olcsóbbat. Mi a marketingünkkel éppen ezen változtattunk. Az köztudott, hogy a világ legjobb ásványvíz-forrásai a történelmi Magyarország alatt találhatók, a multik éppen ezért vették meg a helyi nagy cégeket és a régi, ismert nevek mögé bújva forgalmazták a termékeiket. Ezért is hívom őket báránybőrbe bújt farkasoknak. Aztán megjelent a „bárány”, a Szentkirályi ásványvíz. Mi tudtuk, hogy a világ legjobb alapanyagaihoz, nyersanyagaihoz a világ legjobb technológiáját kell felvonultatni. Továbbá: hitelesnek kell lenni, és személyiséggel szükséges felruházni a terméket. Miután a világ legjobb technológiáját vásároltam meg a gyártásra, különböző megmérettetésekre neveztem be a terméket. Így lett 2004-ben a világ legjobb vize a Szentkirályi. Azóta harmincöt külföldi és hazai díjat nyertünk.

– Tehát a 2004-es Aqua-Eauscar-díj alapozta meg a sikersorozatot?

– Igen, hiszen a vizek 3%-át utaztatják a világban, a többi helyi fogyasztás, de ennél is fontosabb, hogy ez a díj rádöbbentette a vásárlókat arra, hogy milyen nagy a különbség az egyes ásványvízmárkák között. Addig csupán az árat, a reklámozottságot, a palackok esztétikus kinézetét figyelték a vételkor; a tudatos ásványvízfogyasztói magatartásra éppen a Szentkirályi tanította meg az embereket. Ezzel a Szentkirályi alkotta meg hazánkban az ásványvíz-kategóriát.

– A Szentkirályi ásványvíz felfedezése 1989-ben a Vitapress Kft. tulajdonosának, az ön édesapjának, Balogh Sándornak volt köszönhető. Akkoriban mekkora volt az ásványvíz iránti kereslet?

– Tévesen azt mondják: divat palackozott vizet inni. Nem erről van szó, hiszen annyira szennyezett a talaj, befertőződtek a kutak, hogy az emberek már a falvakban is rátértek az ásványvíz fogyasztására.

– Ha már a vízszennyezésnél tartunk: víztisztító berendezések értékesítése során azt szokták terjeszteni, hogy kizárólag a „desztillált” vagy a fordított ozmózis elvén kezelt víz egészséges és az ásványvizek is szennyezettek.

– Ezeket a berendezéseket biológiai hadviselések miatt találták ki a fertőzött víz tisztítására. Ezért Magyarországon ezeket alkalmazni értelmetlen. Ásványvizeink eredendően tiszták, egészségesek, szigorúan és rendszeresen ellenőrzöttek, míg a víztisztítók az eljárás során éppen a legértékesebb ásványi anyagokat vonják ki belőlük, ami hiánybetegségekhez vezethet.

– Amikor átvette a cég irányítását, akkor először a piacot teremtette meg, s ahhoz fejlesztette az ipart, vagy fordítva?

– A piacot, de ezt ne úgy képzeljük el, hogy felkerestem egy-egy nagyobb kereskedelmi láncolatot. A piac számomra a fogyasztókból áll, s a kereskedelem az csak egy eszköz. Én tehát a fogyasztókat céloztam meg először. Nem a kereskedőt kell meggyőznöm arról, hogy minél több termékem vegye át, hanem a fogyasztót a vásárlásra. Ez sikerült is, hiszen évek óta problémánk, hogy a boltokban nagyon hamar elfogynak a termékeink, és én nem tudom meggyőzni a kereskedőt, hogy többet rendeljen belőlük.

– Mennyiben lényeges, szükséges tudatosítani azt a Szentkirályinál, hogy egy magyar termékről van szó?

– Fontosnak tartom a nemzeti érzületet, de hibás az a metódus, mikor a márkaépítést és termékeladást csak a magyarkodásra alapozzuk. Előbb létre kell hozni a brandet, a világ legjobb technológiájával le kell gyártani, és ha létrejön a legjobb termék – aminek minőségét különböző hazai és nemzetközi díjak is garantálnak –, akkor kell kihangsúlyozni azt, hogy magyar produktumról van szó.

– A Szentkirályival ön bebizonyította, hogy helyes stratégiával milyen sikert lehet elérni egy magyar cégnek. Nem kérték még fel egyetemi előadások tartására?

– A Corvinus Egyetemen, Győrben és Pécsett is tartottam már előadásokat, s mindig elmondtam, az államnak fel kell térképeznie azt, mely magyar cégek élték túl a válságot, és rájuk kellene bízni az ipart. Nem visszaállamosítani kell, hiszen az törvénytelen lenne, hanem pozícióba kellene hoznia az államnak azokat a magyar potenciális vállalkozókat, akik fel tudják venni a versenyt a multikkal. Azt elismerem, hogy nehéz helyzetben van a kormány, hiszen nem „csupán” 40, hanem 60 éves „átkos” rendszerről kell beszélnünk. Sőt, a pártállam idején az értékeink még magyar kézben voltak, de az utolsó húsz évben szinte mindent eladtak külföldieknek, akik kiszorították a magyar vállalkozókat. Ezért kellene most arra figyelnie a kormánynak: kik és mennyien maradtak talpon.

– Mit gondol mennyien?

– Nagyon kevesen, talán még tízen sem. Azért kellene ezeket a vállalatokat központilag, államilag összefogni, mert annyira különböző a profilunk, hogy egy általunk kezdeményezett összefogás jóval nehezebb lenne. Az összefogással pedig létre lehetne hozni egy valódi nemzeti konzultációt. Külföldről nem kapunk segítséget, csak magunkra számíthatunk. Az viszont kissé elgondolkodtató, hogy jelenleg külföldi versenytársainkat az állam jelentősen támogatta. Azt szeretnénk, hogy versenytársaink ne kerüljenek előnybe, de főleg ne a saját államunk segítségével.

– Egyesek szerint az lenne a megoldás a válságra, ha nálunk is többet fizetnének a gazdagok. Ennek az egyik fő szószólója Soros György, aki kimondta: „maximálisan támogatom viszont mindazokat, akik azt mondják, hogy fizessenek a gazdagok.”

– Igen, ennek a legnagyobb szószólói a külföldi úgynevezett szakértők, akik jobban tennék, ha nem adnának Magyarországnak tanácsot, inkább a saját országukkal törődnének, mert a saját problémánkat nekünk kell megoldanunk. Na, de kik a gazdagok? Magyarországon az összes nagy potenciális cég külföldi kézben van. Én nem vagyok gazdag ember: egy céget vezetek, 200 családot tartok el, és az összes vagyonom a cégem.

Hibás a külfölddel példálózni, mert pl. a francia gazdagok kezében van a francia ipar. Ők fizethetnek. De ugyanez elmondható Szlovákiára, Romániára és Horvátországra is. A magyar ipar viszont a németek, a franciák, és az amerikaiak kezében van. Ha ezeket a külföldi tulajdonban lévő cégeket, amik eddig különböző kedvezményeket kaptak, hirtelen megsarcolnák, továbbállnának. Így tett legutóbb egy chipseket előállító cég, miután adót kellett fizetnie. Ilyenkor nem kétségbe kell esni, hanem a magyar vállalkozókat piaci pozícióba hozni. Az én példám arra jó, hogy lássák: világtechnológiát egy magyar ember is működtethet, és világhírű terméket is gyárthat.

– Viszont több kisebb ipari, vagy mezőgazdasági vállalkozó olyan rossz helyzetbe került, hogy csak az állami segélyekben bízik.

– Azzal, hogy bárkinek segélyt adunk, még nem segítünk rajta. Ezért nem győzöm hangsúlyozni: stratégiára van szükség és nem segélyekre. Az nem stratégia, ha a kormány pénzt ad a földművelőnek, hogy vegyen rajta gépeket. Ahogy az sem, ha azt mondjuk a diákoknak: érettségi után diplomázzatok le, majd helyezkedjetek el valahol. Az már stratégia, hogy miután megtudjuk, mi szeretne lenni a tanuló, megmutatjuk neki azt a céget, ahová diplomáját követően elhelyezkedhet. Mindez egy láncolat része: először pozícióba hozzuk az életképes magyar vállalatokat, ezzel munkahelyek jönnek létre, és ezután ezeket a cégeket be lehet mutatni a diákoknak. Egy német gyerek azért tanul pl., hogy a Porschénél dolgozzon. Nálunk nem létezik ilyen példa… Azt is tanítani kellene, hogy Magyarország olyan helyzetben van, hogy mindent meg tud termelni, és be tud gyártani magának. Egy „kis Svájc” lehetnénk. A stratégiának pedig az a kiindulópontja, hogy magyarul kezdjünk el gondolkodni.

– Tehát a sajátunkat kell védeni.

– Természetesen, de így egy világlobbival kerülünk szembe. Viszont, ha az Egyesült Arab Emírségbe megérkezik egy multicég, nem veheti meg egy bennszülöttől fillérekért a földjét. Egy arabtól kell megvennie a multinak a nyersolajat, a finomítót is bérelnie kell az államtól, és kikötik, hogy a vállalkozásba 25%-os arányban egy helyi szponzort kell bevenni. A horvátok is hasonló jogszabályt akarnak alkotni a multikkal kapcsolatban.

– Az ön cége teljesen magyar tulajdonban van. Gondolom, többször megkörnyékezték, hogy felvásárolnák a Szentkirályit.

– Több ajánlatot is kaptam, de nincs szándékunkban eladni a céget.

– Magyarország piacvezető ásványvízmárkáját a társadalomról felelősséggel gondolkodó, gondoskodó vállalatként széles körű támogató tevékenység jellemzi. Tehát nem csak piacként tekint Magyarországra…

– Nem, hiszen magyar vagyok. Élhetnék bárhol a világban, de egy hétnél huzamosabb ideig nem bírok külföldön tartózkodni. Nem könnyű itthon a helyzet, de az a legkényelmesebb megoldás, ha megfutamodunk és elhagyjuk az országot. Én itthon érzem jól magam, és itthon küzdök azért, hogy jobb helyzetbe kerüljön a magyar gazdaság. Ez egyben kötelességem is, hiszen a Szentkirályi ásványvizet nem a kormányok, nem az üzletek, hanem a magyar emberek tették piacvezető márkává. Ezért hálával tartozunk a magyar népnek. Hálánk abban is megnyilvánul, hogy a szükségesnél sokkal többen dolgoznak a cégnél, s a gazdasági válság idején nemhogy elbocsátottuk a dolgozókat, de még ötven főt fel is vettünk.

PG–MA