|
 2011.09.23.
Rimaszécsen is fogy a reformátusság -
Ahol helye van a cigánymissziónak
Rimaszécs közel
1800 lakosából a tíz évvel ezelőtti népszámláláskor 335 lélek
vallotta magát reformátusnak. A választói névjegyzék 137
egyháztagot számlál (a gyerekekkel együtt természetesen
valamivel többen alkotják a gyülekezetet).
A Rima bal partján, Rimaszombattól tizenkilenc kilométerre
délkeleti irányban fekszik Rimaszécs. Fallal körülvett református
templomát eredetileg gótikus stílusban építették, majd később
reneszánsz stílusjegyekkel látták el. Az egyházközség
lelkipásztora Orémusné Basa Ilona, aki tizenöt éve szolgál
Rimaszécsen, az elmúlt évben pedig férjével a faluba költözött.
A gyülekezet mindennapjairól Pósa Zoltán gondnokhelyettes,
zsinati tag adott tájékoztatást.
Az egyháztagoknak csak 10–15 százaléka jár templomba.
Az istentiszteletek látogatottsága nemcsak attól függ, hogy
milyen ünnep van, hanem befolyásolja az időjárás is. Karácsonykor
többen vannak, mint az átlagos vasárnapi alkalmakon, de húsvétra
már ez sem jellemző. Többen ilyenkor utaznak el, talán így
akarják az öntözködéssel járó vendéglátást elkerülni
– véli a gondnokhelyettes.
A meghirdetett úrvacsorai alkalmakon 35–40-en is részt
vesznek, köztük négy-öt konfirmált fiatal is. Az
istentiszteleteken általában itt is a nők vannak többségben.
Sokan – korukra való tekintettel és egészségi okokra
hivatkozva – elmaradtak a vasárnapi istentiszteletekről. Pósa
Zoltán hiányolja a fiatalok jelenlétét is, főleg azokét,
akik a rimaszombati református gimnáziumot látogatják. Sajnos
a gyülekezet tagjainak száma évről évre egyre fogy: kevesen
születnek, és sokan halnak meg. A gyerekek kevesen vannak, de a
tiszteletes asszony megpróbálja összefogni a helybeli alapiskolába
járó fiatalokat, ahol hittanoktatást tart a számukra –
mondja a gondnokhelyettes.
Sikeresen működik a nyolc éve alakított gyülekezeti énekkar,
melybe a zádorházai leányegyház tagjai is bekapcsolódnak. A kórus,
melyet Szőkéne Orémus Zsuzsanna vezet, rendszeresen részt vesz
az egyházmegye által szervezett kórustalálkozókon, de más
alkalmakon is: például helyi gyülekezeti ünnepségeken, testvérgyülekezeti
találkozókon és a szomszédos gyülekezetek ünnepi alkalmain
is szívesen szolgálnak.
Bibliaórákat nem tartanak Rimaszécsen. Nincs rá igény
– mondja a gondnokhelyettes, aki elárulja, hogy a tiszteletes
asszony ugyan kezdeményezte ezt a lehetőséget a Biblia mélyebb
tanulmányozása céljából, de mivel nem mutatkozott érdeklődés,
nem sikerült azt beindítani. Pósa Zoltán sajnálatosnak tartja
azt is, hogy a gyülekezet elöljárói, a presbiterek – akik példát
adhatnának a többieknek – sem érdeklődnek a bibliaóra iránt.
Nem tudja, hol lehet a hiba. Talán akik alkalmazásban állnak, a
sok program és feladat mellett nem tudják úgy megszervezni a
napjaikat, hogy ott legyenek; az idősekkel pedig az a gond, hogy
az esti órákban már nem akarnak kimozdulni, mert félnek.
Ahhoz, hogy ezt megértsék, ismerniük kellene a falu összetételét
– keresi az okokat a gondnokhelyettes.
Rimaszécsen a lakosság hetven százaléka cigány, akik közül
15–20 évvel ezelőtt több gyermek is részesült a keresztség
sákramentumában. Viszont a helyzet az, hogy ezeknek a
gyermekeknek a szülei akkor keresik fel csak a gyülekezetet,
amikor valamilyen segélyszállítmány vagy támogatás érkezik
Hollandiából. Azzal érvelnek, hogy ők is reformátusok, mert a
gyerekeik meg lettek keresztelve. Ellenben – mondja Pósa Zoltán
– nem teljesítik az egyházzal kapcsolatos kötelességüket:
nem fizetnek egyházadót, és az istentiszteleti alkalmakat sem
nagyon látogatják. Előfordul ugyan, hogy néha betévednek a
vasárnapi istentiszteletre, de a végét már nem bírják kivárni.
Valószínűleg nem tudja őket lekötni az igehirdetés, ezért távoznak
még annak befejezése előtt – gondolkodik el a helyzeten a
gondnokhelyettes.
A gyülekezet életében pozitívumot jelenthet –
bizakodik Pósa Zoltán –, hogy a lelkipásztor nemrég költözött
a faluba. Korábban Balogiványiban élt a családjával, de férje,
Orémus György nyugdíjba vonulása után Rimaszécsen vettek házat.
A lelkipásztor így most már naponta találkozhat az egyházközség
tagjaival. A gondnokhelyettes szerint most, hogy ott él velük a
lelkipásztor, több ideje lesz rájuk, és a helybeli reformátusok
is máshogyan viszonyulnak ahhoz, ha személyesen hívja meg őket
a templomba vagy más közösségi alkalmakra. Bízik abban is,
hogy ezáltal növekszik majd az istentiszteletek látogatottsága.
A gyülekezet a kilencvenes évektől kezdődően
fokozatosan igyekezett megőrizni az épületei állagát. Először
a templomot tették rendbe: tetőt cseréltek, és a belső tér
is új festést kapott. Most a parókia van soron, amely alapos
felújítást igényel, hogy ha majd új lelkészt kap a gyülekezet,
legyen hol laknia. Rendbe tették az egykori egyházi iskolát is,
ahol most egy kisegítő iskolát működtet Besztercebánya megye
önkormányzata.
A gyülekezet éves bevételeinek (adományok, egyházadó,
bérleti díj) egy részét állagmegóvásra fordítják. Nem
szabad figyelmen kívül hagyni azt sem –mondja a
gondnokhelyettes –, hogy a holland testvéregyházukkal kiépített
jó kapcsolatnak köszönhetően ha nem is pénzbeli, de tárgyi támogatás
mindig érkezik. Példaként említi, hogy a templom kifestésére
az egyik holland presbiter festéket adományozott. A zeewoldei gyülekezettel
már 2005 óta tartják a kapcsolatot, évente 15–20 holland
fiatal látogat el nyáron Rimaszécsre, hogy ismerkedjenek a gyülekezet
tagjaival. 2007-ben testvérgyülekezeti kapcsolat jött létre a
nagyvárad-újvárosi református gyülekezettel is, akiket a pár
hete látogatattak meg a rimaszécsi gyülekezet képviselői.
A rimaszécsi anyaegyház a hozzá tartozó zádorházai és
jénei leányegyház tagjaival évente találkozót szervez.
Rimaszécsen már két alkalommal is tartott missziói előadást
(főleg a cigány lakosság körében) egy svájci missziói központból
érkezett lelkésznő. Áldásos alkalmak voltak ezek is, még ha
azonnal nem is látható pozitív eredmény; reménykedni lehet,
hogy a vetést egykor majd aratás követi.
Kálvinista Szemle
2011/9 nyomán
|
