|
 2011.09.23.
Hisztéria
és hazudozás
Végtörlesztési lehetőség a devizaadósoknak
A
Fidesz–KDNP-frakció javaslatára a kormány is támogatja a
deviza-jelzáloghitelesek megsegítését célzó jogszabályjavaslatot.
A javaslat lényege, hogy a devizához kötött jelzáloghiteleket
a mainál kedvezőbb fix árfolyamon, egy összegben törleszthetik
az adósok a bankok felé. A javaslat még nincs teljes részletességgel
kidolgozva, de a miniszterelnök szavaiból arra következtethetünk,
hogy elsősorban azokra vonatkozik, akik 140-180 forintos árfolyamon
vettek fel svájci frank alapú hiteleket, jellemzően 2003 és
2006 között. (2000-ben a lakossági eladósodottság még csak a
GDP 4,4 százaléka volt, 2003-ban már 12,4, 2007-ben pedig elérte
a 20 százalékot.)
Orbán
Viktor bejelentését hatalmas hisztériahullám követte. Először
a különböző „pénzügyi szakértők”nyilatkoztak, hogy a
kedvező árfolyamú végtörlesztés megrázhatja a
bankrendszert, a külföldi nagybankok elhagyhatják Magyarországot,
a forint bezuhan és a többi. A nyomtatott és elektronikus sajtó
címlapon számolt be a tervezet veszélyeiről és jogszerűtlenségéről.
A
„pénzügyi szakértők” ködösítése
Nézzük a tényeket! A deviza alapú jelzáloghitelek túlnyomó
többségét 2003 és 2006 között vették fel az emberek. A
hitelkonstrukciók túlnyomó többsége úgy volt felépítve,
hogy az adós először lényegében a hitel teljes futamidőre számított
kamatait törleszti és csak egészen kis mértékben a tőkét.
Jellemzően 10 és 25 év közötti futamidejű hiteleket vettek
fel. A 2003 és 2006 között felvett hitelek teljes futamidőre
számított kamatait az adósok túlnyomó többségben, tehát mára
már kifizették a bankoknak. Ha a kormány elképzelése megvalósul,
akkor a rögzített árfolyamon történő végtörlesztéssel az
adósok nagyjából húsz százalékot nyernek. Nagyjából húsz
százalékkal magasabb a javaslat által érintett devizák mai árfolyama
a rögzített árfolyamnál. Így számolták ki a „gazdasági
elemzők”, hogy amennyiben minden adós élne a lehetőséggel,
a bankszektort 1500 milliárd forint kár érné. Csakhogy az adós
az elmúlt 4-7 évben a hitel teljes futamidőre számított
kamatainak túlnyomó többségét már kifizette, ugyanakkor a
hiteltőke alig csökkent.
Azaz,
ha az adósok egy összegben kifizetik a tartozásukat, akkor lényegében
a tőkét fizetik vissza, úgy, hogy a kamatok jelentős részét
korábban kifizették a teljes futamidőre. Azaz a visszafizetés
(végtörlesztés) pillanata és az eredeti futamidő vége közötti
kamat a bankot gyarapítja.
Ha
a jellemző svájci frank alapú hitelekről beszélünk, akkor a
bank a rögzített 180 forintos árfolyam és a mostani 230-240 közötti
árfolyam különbségét elveszti, pontosabban nem realizálja
profitként, ugyanakkor megnyeri az évi 4-8 százalék kamatot,
amit az adós a futamidő elején már kifizetett. A bank elmaradt
haszna nagyságrendileg 20 százalék, míg a nyeresége évi 4-8
százalék. Utóbbi egy 2003-ban felvett 15 éves futamidejű
hitel esetében valahol 20 és 60 százalék között mozog.
Megállapíthatjuk,
hogy a bankrendszer hatalmas veszteségét vizionáló elemzők
nagyvonalúan megfeledkeztek a végtörlesztéssel járó nyereségről.
A „jogi szakértők” ködösítése
Nem lehet polgári szerződéseket visszamenőleges hatállyal
megváltoztatni, harsogják a sajtóban a „jogi szakértők”.
A jogásziaskodó érvek valahogy mindig a nagyok védelmében járják
be a sajtót és a jogi alapelvek következményei valahogy mindig
az átlagembert sújtják.
Pedig
a hitelszerződések jelentős része legalább ilyen súlyú
alapelvek semmibevételével jött létre. Egy átlag hitelszerződés
sérti a jóhiszeműség és tisztesség polgári jogi alapelvét.
A jóhiszeműség elve szerint az adott ügyletnek a jogszerűségen
túlmenően tisztességesnek is kell lennie. Az elhallgatott többletköltségek,
a bank egyoldalú szerződésmódosítási lehetősége, a kamatok
átláthatatlan változtatgatása, az ún. kisbetűs részek mind
indokolnák a hitelszerződések semmisségének kimondását.
De
sérült az együttműködés elve is, pedig a Polgári Törvénykönyv
kimondja: a felek a szerződés megkötésénél együttműködni
kötelesek, és figyelemmel kell lenniük egymás jogos érdekeire.
Az együttműködési kötelezettség főként tájékoztatási kötelezettséget
jelent, ennek megfelelően a Ptk. is előírja, hogy a szerződéskötést
megelőzően is tájékoztatniuk kell egymást a megkötendő
szerződést érintő minden lényeges körülményről. Külön tájékoztatni
kell a másik felet arról az általános szerződési feltételről,
amely a szokásos szerződési gyakorlattól, a szerződésre
vonatkozó rendelkezésektől lényegesen vagy valamely korábban
a felek között alkalmazott kikötéstől eltér. Ilyen feltétel
csak akkor válik a szerződés részévé, ha azt a másik fél
– a külön, figyelemfelhívó tájékoztatást követően –
kifejezetten elfogadta.
A
kormány mostani elképzelése a „szakértők” jajveszékelésével
ellentétben nem tekinthető visszamenőleges hatású módosításnak.
Ugyanis a szerződésben foglaltakhoz képest egy lényeges körülmény
változott, melynek következtében jelentős társadalmi érdekek
sérülnek. A leendő jogszabály a korábbi törlesztéseket nem
érinti, hanem a szerződés módosítását a jövőre nézve
teszi kötelezővé, amennyiben az adósnak erre igénye van. Ez
– mivel jelentős társadalmi érdek támasztja alá – semmiféle
jogelvbe sem ütközik. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a bankok nem
is járnak feltétlenül rosszul a végtörlesztésekkel, akkor
világossá válik, hogy a szokásos hisztériakeltésről van szó.
Egy nemzeti elkötelezettségű kormány, mely figyelembe veszi állampolgárai
érdekeit, és adott esetben megsegíti őket, akár a nagyhatalmú
pénzügyi világgal szemben, nem tehet jót.
Csorja Gergely
|
