vissza a főoldalra

 

 

 2011.09.23. 

Díszpolgárság

Díszpolgárnak lenni egy enyhe fütyülős barack mámornál alig jelent többet. Ha netán egy régi rabbi sugalmazására bőgatyában fogyasztja el az italt a díszpolgár, akkor sem. Ezt magamról tudom. Mert rövid ideig tündököltem egy kisebb Csongrád megyei község díszpolgáraként – amíg vissza nem vonták.

A községben 1998-ban a MIÉP listája 25 %-ot kapott. A polgármester is osztotta nézeteinket, támogatta képviselőjelöltünket. Aztán a létrejött erős nemzeti szellemű képviselő-testület megválasztott díszpolgárának.

Ez aztán már sok lett a Népszabadságnak, Tom Lantosnak, a Nyitott társadalom főspekulánsának és még ki tudja kinek-minek – talán még az Amerikai Népszavának is, és leküldte száguldó riporterét, aki a Fidesz belvilágáról is írt leleplező cikksorozatot. Hetekig tanyázott a megbízott a községben, s tekintettel arra, hogy mindez már a következő önkormányzati választás idején történt, megbuktatták a polgármestert és az új testület visszavonta díszpolgárságomat.

Most itt vagyok abszolút díszpolgárság nélkül. S e jogon szólok hozzá Kertész Ákos díszpolgárságának visszavonási szándékához. Ne tegyék! Addig semmiképpen ne nyúljanak hozzá, amíg Demszky, aki adta neki, szabadlábon van. Ez szörnyű igazságtalanság volna. Kertész csak leírta és közölte azt, amit Demszky is teljesen hasonlóan érez és gondol a magyarságról és gójokról, sok más hasonszőrűvel együtt. Amit Kertész kigőzölgött, az egy gyűlölködésben megfeneklett, a hatalmát sirató, kivételezések közt élt erkölcsileg és ízlésbelileg elpuhult réteg közös érzése, gondolata. Azt büntetni, aki kiállt vele, amikor egy másik díjának jókedvű adományozóját bíróság elé készülnek állítani, nem volna igazságos. Demszky maga határolódjék el Kertésztől és sok mástól, akiket klikk- vagy vérségi alapon kitüntetett. Ez lehet esetleg a vádalku az ő esetében.

Bocsánatkérésnek itt helye nincs, mert aki csak egy kicsit is ismeri ezeket, tudja, hogy bocsánatkérésük érvénytelen. Vonja vissza Demszky, esetleg az utolsó szó jogán.

 

Csurka István