vissza a főoldalra

 2011.09.30. 

Szigligeti Ede: Liliomfi

(Zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház)

A Liliomfit a magyar nép az 1954-ben készült, Makk Károly rendezte mozifilmmel szerette meg. Ebben a filmben a címszerepet a közelmúltban elhunyt Darvas Iván játssza, Krencsey Mariann alakítja Mariskát, de Dajka Margit, Balázs Samu, Pécsi Sándor, Ruttkay Éva és Soós Imre is látható benne. Pedig Makk Károly sokat változtatott a szerepek súlypontján, így Dajka Margit kedvéért a nevelőnő figuráját jelentősebbre vette, az eredeti helyszínt is módosította, a cselekményt Nagyvárad környékéről a Balaton-felvidékre tette át, mert a 2. világháború után – mindegy, hogy büntetésből, vagy jutalomból – Magyarország Romániával együtt a szovjet blokkba kapott beosztást. Roppant kínos lett volna, ha egy majdnem száz évvel ezelőtti történetből kiderül, a testvérállam területén ősidőktől fogva éltek és bizony még mindig élnek magyarok...Az is igaz, hogy 50 év óta – akarva-akaratlanul – minden színházi előadás ennek a filmnek a szűrőjén megy át, és a megszámlálhatatlanul sok produkció cselekményvezetése és helyszíne inkább a filmhez igazodik. Most viszont megtört a jég, a rendszerváltásnak nevezett hatalomcsere óta ki lehet mondani, Erdélyben és Partiumban a honfoglalás óta vannak magyarok, ezért a Hevesi Sándor Színház 2010. november 26-án színre vitt előadása az eredeti, 1849-ben, az akkori Nemzeti Színházban bemutatott változathoz tér vissza. Mindezt még az is nyomatékosítja, hogy a korabeli plakát tipográfiájával nyomtatták ki sajátjukat.

A Liliomfi szerzője Szigligeti Ede, a magyar népszínmű megteremtője. Szigligeti jelentős személyisége a magyar drámairodalomnak és színjátszásnak. Szathmáry Józsefként látta meg a napvilágot 1814-ben Váradolasziban, édesapja azt szerette volna, ha a papi hivatást választja, de a színház bűvkörébe került, mérnöki tanulmányait is abbahagyta, és az akkor, 1837-ben alakuló magyar színtársulathoz szegődött, ahol végigjárta a szamárlétra összes lépcsőfokát: volt színész, titkár, szerző, rendező, főrendező, művészeti vezető, igazgató. Több, mint 100 darabot írt, mindegyik művén látszik, hogy fellépett a világot jelentő deszkákon, mert rendkívül jól játszhatók, színszerűek és kitűnő a cselekménybonyolításuk. Darabjai közül a Liliomfi mellett az 1847-ben bemutatott Csikós és az 1858-ban először előadott Fenn az ernyő, nincsen kas emelkedik ki. Budapesten, 1878-ban hunyt el.

A Liliomfi nem más, mint – Shakespeare-től kölcsönözve – a Tévedések vígjátéka. Két szálon fut a cselekmény, az egyikben Szilvai professzor azt szeretné, ha gyámleánya, Mariska az ő unokaöccséhez, Gyulához menne nőül. Ámde a fiú minden fenyegetés ellenére Liliomfi néven színész, „teátrista” lett. A két fiatal szerelmes egymásba, de a mit sem sejtő professzor szét akarja őket választani, mert nem tudja, az a bizonyos Liliomfi az ő rokona. Persze a végén mindenre fény derül, és a boldog professzor atyai áldását adja gyermekeire. A másik szálon pedig Kányai fogadós is azt akarja, hogy lánya, Erzsike a tehetős kávéház-tulajdonos, Schwartz úr fiának legyen a felesége. De Erzsike a becsületes pincért, Gyurit szereti, és Liliomfi cselével elérik, hogy összeházasodhassanak.

A Hevesi Sándor Színház produkciója, „cselvígjátéka” a Liliomfiból a vándorszínész jelleget emeli ki, olyan, mintha egy régi, Petőfi korabeli trupp mutatná be valahol az előadását, Szlávik István díszletei és Szőke Julianna jelmezei is ezt erősítik. Mindezek is mutatják, hogy ez a Pinczés István rendezte darab az eredeti cselekményhez tér vissza. Az előadás az elejétől a végéig igen pergő és élvezetes, jókat derülünk a tévedésekből adódó félreértéseken, és ehhez az élményhez a nagyszerű színészi teljesítmények is hozzájárulnak. Mihály Péter Liliomfi hálás karakterét jeleníti meg. Szegő Teréz szereleméhes nevelőnőként valósággal lubickol a szerep nyújtotta komédiázási lehetőségekben. Kálóczy Orsolya a vonzó Marikát személyesíti meg. Bálint Péter Kányai fogadóst nagyszerűen kelti életre, a nézőknek már fáj a hasuk, annyit nevetnek ezen a buta, semmit sem értő apán. Misurák Tünde az aranyos kis Erzsikét állítja a nézők elé. Farkas Ignác most Szellemfit játssza, ugyanis ő idáig már négy különböző karaktert jelenített meg más-más Liliomfi előadásban. Balogh Tamás Schwartz urat, Szakály Aurél a becsapott Adolfot viszi fel a színre. Újfent bebizonyosodik, hogy a magyar vígjáték-irodalom alkotásaiban olyan tartalékok vannak, amikről megéri lefújni a port, mert nemesen szórakoztatnak, kedves humorukkal rabul ejtik a nézők szívét, és aranyló derűjükkel beragyogják a publikum minden egyes tagjának estéjét. (Felső képen: Mihály Péter, Kálóczi Orsolya; alsó képen: Farkas Ignác és Mihály Péter.)