|
 2012.04.06.
A közrádiós és a köztelevíziós
szolgáltatásokat mindenki számára elérhetővé kell tenni
Célunk: biztos, megújulásra képes, kiszámítható, és értékközvetítő
intézmény maradjon a Magyar Rádió
Immár
egy éve, hogy átalakult a magyar közmédia. A
Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) lett
2011. január 1-jétől az új szerkezetben működő közmédiarendszert
kiszolgáló gyártóbázis. Az MTVA
gyártja azokat
a műsorokat, amelyeket a törvény
által felhatalmazott közszolgálati médiumok - a Magyar Rádió
Zrt., a Magyar Televízió Zrt., a Duna Tv Zrt., az MTI Zrt. -
terveznek és rendelnek meg, foglalkoztatja
a közmédiarendszerben dolgozók csaknem kilencven százalékát,
és nem utolsósorban az MTVA kezeli a közmédia teljes vagyonát.
Milyen eredménye is lett ennek a változásnak? A hallgatói elvárásokról,
az új műsorokról, az értékközvetítésről Jónás Istvánnal,
a Magyar Rádió Zrt. vezérigazgatójával beszélgetünk.
A nagy közszolgálati médián
belül a Rádió műhely lett, része a nagy közösnek. Bevált
ez az ún. BBC-modell?
– Egy év nagyon rövid idő ahhoz, hogy több esztendő,
vagy évtized során kialakult médiaszerkezet átalakításának
eredményéről hitelesen lehessen beszélni. Ami megtörtént: létrejött
az egységes közmédiarendszer egy 2010-es országgyűlési határozat
és a médiatörvény előírásai értelmében. A műsorszolgáltatók
– a Magyar Televízió Zrt., a Duna Televízió Zrt., a Magyar Távirati
Iroda Zrt. és a Magyar Rádió Zrt., – ahogy a törvény meghatározta,
szolgáltatói szerepükből adódóan a tartalomnak, a programnak
a megtervezői, megszerkesztői, a műsorszerkezet létrehozói és
megrendelői. A programok, a műsorok pedig az MTVA- nál ,mint műsorgyártónál
születnek meg. A műsorszolgáltató a létrehozott produkciót
átveszi, minőségét folyamatosan ellenőrzi, és műsorba
helyezi. Tehát a szerepkörök az elmúlt évben szétváltak; a
Magyar Rádió a műsorszolgáltató szerepét végzi. A mostani közmédiarendszerben
öt szereplő közreműködése szükséges, és ebben az egy évben
ezt az együttműködést próbáltuk, hiszen egyes dolgokat a törvény
egyértelműen előír, de sok mindent ki kell tapasztalni. Mi
pedig, ahogy a köztévéknél is, átgondoltuk a műsorstruktúrákat,
és ha szükséges volt, akkor változtattunk azon, illetve
fejlesztettünk. A Magyar Rádióban március 12-étől
tapasztalni a legtöbb változást: új műsorok, új sorozatok
indultak el.
A Rádióban milyen
eredményeket értek el?
–A legfontosabb, hogy a Magyar Rádió megtartotta
piacvezető szerepét bizonyos területeken. A Kossuth Rádió
„beszélő”, információs és hírrádióként meghatározó
szerepet tölt be, reggeli magazinműsora piacképes; 1 milliós
hallhatottságot is fel tud mutatni a „180 perc”. A zenés,
kereskedelmi rádiókkal kell összemérni magunkat, mert korábban
ezt a mérési rendszert fogadták el a rádiók , ezt
fogadja el a rádiós piac. Büszkék vagyunk rá, hogy bizonyos
időszakokban a kereskedelmi rádiók
elmaradnak a Magyar Rádió hallgatottságától. Természetesen,
sok mindenben egy kereskedelmi rádióval nem érdemes
versenyezni, mert más a tartalom, más a minőség, hiszen a
Magyar Rádió értékközvetítő rádió szerepkörben fogható
ma is, ami hatalmas eredmény. Célunk, hogy biztos, megújulásra
képes, kiszámítható, és értékközvetítő maradjon a Magyar
Rádió.
Azt mivel tudják elérni,
hogyha valaki hazamegy, ne üljön le a tévé, vagy a net mellé,
elé, hanem kapcsolja be a közszolgálati rádiót. Mert én azt
látom, hogy főleg az autókban, útközben rádióznak az
emberek.
– Elfogadtuk azt a tényt, hogy már régen nem csak a
hagyományos sugárzással lehet hallgatókat nyerni, hiszen a
szokások megváltoztak. Egyre kevesebben ülnek le a készülék
elé, és hallgatnak elejétől
végig, türelmesen egy órás rádióműsort. Az elfogadott, hogy
késődélután sem úgy rádióznak az emberek, mint 30-40 évvel
ezelőtt. Ezért rövidebb, dinamikusabb műsorokkal, sokkal szélesebb
skálájú kínálattal jelentkezünk. Lényeges, hogy nem csak a
sugárzott műsor által jelenünk meg. A közelmúltban indul el
egy ifjúsági hangjáték sorozat, az Időfutár, amelyik nem
csak a rádióban, hanem az interneten is megtalálható. Így a
neten meg lehet hallgatni az epizódokat, azokhoz hozzá is lehet
szólni és hamarosan dalíróversenyt rendezünk, és tervbe vettük,
hogy a szereplőkkel is lehet majd személyesen beszélgetni. Azt
nem tartom problémának, hogy a gyerek az interneten hallgatja
meg a műsort, a végeredmény a lényeg, hogy ő valahol találkozott
egy adott élménnyel és tartalommal.
Ha már az irodalomról
van szó, terveznek még tematikus napokat?
–Természetesen. Április 11-én, a Költészet Napja
alkalmából Versmaraton lesz a Mikroszkóp Színpadon; ahol délelőtt
11-től este 11-ig saját versüket mondják a kortárs költők.
A Magyar Naplóval együttműködve immár másodszor szervezzük
meg ezt a rendezvényt. A rádió többször kikapcsol a helyszínre,
de mivel az képtelenség lenne, hogy 12 órán keresztül vers szóljon
a Kossuth Rádióban, majd az interneten folyamatosan hallhatja, sőt
terveink szerint, láthatja is az érdeklődő ezt a produkciót.
Ez a műsor tehát nem csak rádióra készül. Mindez azt is példázza,
hogy szakítani kell azzal a metódussal, mely arra épül, hogy
kizárólag egy csatornán lehet elérni a hallgatót. Az is képtelenség
a mai korban, hogy egyetlen egy csatorna minden igényt kielégítsen,
mindenkihez szóljon. Három országos csatornákon kívül fontos
a regionális hálózatunk ,a Régió Rádió, a nemzetiségi, a
parlamenti és a zenés csatornánk, ám ezekkel sem tudjuk azt a
hallgatói igényt kielégíteni.
Ez a hét csatorna ugyanúgy
hallgatható bárhol, bármilyen készüléken?
–Nem. A sugárzott csatornák közül országos a Kossuth,
a Petőfi és a Bartók a maguk frekvenciaállományával. De még
ezek az adók sem fedik le mind a teljes ország területét. A
regionális műsort pedig öt régióban lehet fogni; a Magyar Rádió
öt vidéki stúdiójának körzetében. A körzetek nagysága is
eléggé változó. Az MR7 a zenés, csak interneten elérhető
csatorna, de a sugárzott zenét átveszi az MR6, tehát a Régió
Rádió is. Az történt, hogy egy magyar nótát, operettet, szórakoztató
zenét adó csatorna, az MR7 tartalmát vették át a regionális
rádiók. Mindez nem magyar sajátosság, hanem külföldön is ez
a módszer: ha beválik egy tematikus netes csatorna, annak
tartalmát beemelik egy sugárzott csatornába. Ritkán szoktuk
emlegetni az MR4-et, a nemzetiségi rádiót, melyben nagyon sok a
zene, hiszen az azonosulás legkönnyebb formája, amikor egy
adott zenestílussal révén azonosulunk. Mindez bizonyítja, hogy
az nem járható út, hogy egy csatornán mind a klasszikus, mind
a könnyűzenei, mind a magyar nótás, mind az irodalmi, a
nemzetiségi műsorok, az elemző politikai műsorok is helyt
kapjanak. Az pedig a hallgatói visszajelzésekből és a mérésekből
is kiderül, hogy amennyiben a kialakult elvárásnak nem felel
meg az adott rádió, akkor 15 perc után – itt türelmesebbek
az emberek, mint a tévécsatornáknál – elkapcsol onnan a
hallgató. Nekünk nem az a célunk, hogy a hallgató
elkapcsoljon, hanem találja meg azt „ami az övé” és az is
igaz: nem biztos, hogy egy csatornán egyszerre mindent megtalál.
Ez olyan mint az olvasás: aki tudatosan keres értékeket, nem áll
le egy könyvnél, sőt egy szerzőnél sem. Ez vonatkozik a rádiózásra
is. Más példával élve: ritka az olyan ember, aki csak töltött
káposztát eszik, mert előbb utóbb megfekszi a gyomrát.
Maradjunk ennél a hasonlatnál: a konyhaeszközök is
befolyásolják, hogy ki milyen ételt tud elkészíteni. Így a
technikai eszközök is azt, ki milyen csatornát képes befogni.
A nyugdíjasok nem hiszem, hogy rendelkeznek netes hozzáféréssel,
és anélkül pedig kevés nótát hallgathatnak.
– Nem vagyok benne biztos, hogy magyar nótát csak nyugdíjas
hallgat, ahogy abban sem, hogy internetet csak fiatal ember használ.
Már 10-15 évvel ezelőtt rá lehetett szokni az internetre, így
biztosan vannak olyan nyugdíjasok, akik képesek használni a
webes lehetőségeket. Azt elismerem, hogy aki tanyán él, és
csak egy rádiókészüléke van, nem biztos, hogy hallhat
mindent, ami őt érdekli. A közrádiós és a köztelevíziós
szolgáltatásokat mindenki számára elérhetővé kell tenni.
Emlékezzünk csak vissza, hogy az MTI tavaly lehetővé tette,
hogy híreihez ingyenesen hozzá lehet jutni. Ez természetesen
nem tetszett a magánhírügynökségeknek.
Vezérigazgató úr említette
az Időfutár c. hangjátékot. Lesz arra anyagi forrás, hogy új
hangjátékokat sugározzanak?
– Erre az évre 53 olyan darabot választottunk ki, amit
szeretnénk, hogy dramatizált hangjátékban, vagy akár folytatásban
megszületne. Elindult ez a munka, és már elhangzott például
a hortobágyi kitelepítettek sorsát bemutató dramatizáció.
Ez nem a Magyar Rádió stúdiójában készült, hanem egy külső
beszállító gyártotta a saját stúdiójában, de a lényeg,
hogy ez a hangjáték a mi műsorunkban hangzott el. Elkészült
Örkény Négykezes c. darabjának hangjáték –változata szintén
külső stúdióban. Hagyományainkhoz híven nálunk is készül
majd hangjáték, és megrendelésünkben szerepelnek olyan
darabok, melyeket – bízom benne – az MTVA a mi stúdiónkban
fogja megvalósítani. A világban mindenütt azt látni, hogy a rádiójátékok
készítése igazodik az új hallgatói szokásokhoz, így délután
pl. folytatásokban, rövidebb epizódokban dolgoznak föl egy
adott művet. Csender Levente tehetséges, fiatal, határon túli
szerző, aki rövid elbeszéléseket írt. Azon gondolkodunk, hogy
délelőtt, vagy délután ezeket 10 percben le lehet sugározni.
Azért vagyunk bizakodók, mert a 13 óra után kezdődő Rádiószínház
hallgatottsága, abban a fél órában, többször veri a
kereskedelmi rádiók hallgatottságát. Számunkra a
legfontosabb, hogy a Magyar Rádió műsorát hallgassák, és az
már mindegy, hogy mikor és hogyan, ezért gondolkodunk azon,
hogy letölthetővé tegyük a rövid hangjátékokat is. Újabb
szerzőket is keresünk; így felajánlottuk, hogy a drámaíróverseny
nyertese lehetőséget kap arra, hogy számunkra hangjátékot írjon.
Ezen túl felajánljuk a nemzet színészeinek, hogy a számukra
kedves irodalmi műveket olvassák fel, vagy válasszák ki, és a
részvételükkel azt dramatizáljuk.
A hallgatók számára
bevált –e az új modell?
–Mindezt jelenleg a mérésekből tudnánk csak leszűrni.
Évek óta a GFK-Ipsos méri a hallgatottságot, és különös módon
a Kossuthot a zenés rádiókkal hasonlítja össze. S ahogy már
említettem, még így is többször piacvezetők vagyunk. Az is
sokat számít, hogy a Petőfi Rádió Akusztik c. műsorának,
mely fiatal, kezdő együtteseket mutat be – ilyet nem vállal
egyetlen egy kereskedelmi rádió sem – az egyik megosztó netes
csatornán 8 millió hallgatója volt. Ez is sokat jelent, ahogy
az is, hogy a Petőfi facebookos oldalához kapcsolódott a legtöbb
interaktivitás. Ez is mutatja, hogy nem csökkent az érdeklődés
a rádiós szolgáltatások iránt.
Medveczky Attila
|
