vissza a főoldalra

 2012.04.13. 

Katona Imre: Csíksomlyói magyar passió

(az Evangélium és a Forrás Színház közös produkciója)

Csíksomlyói misztériumok összefoglaló nevet kapták azok az ismeretlen helyről származó, 1751-ben, 52-ben, 59-ben és 66-ban keletkezett, Jézus keresztjárását felidéző passiók, amiket a hívek okulására először a csíki, gyergyói, székelyföldi templomokban, a nagyhét alatt párbeszédes formában adták elő a papok és szerzetesek. Mindez egy idő után kikívánkozott a megszentelt helyiségek falai közül, a piacokra, vásárterekre is eljutottak, így sok-sok ember látta, hallotta őket. A szövegeket tanárok, gimnazisták írták, amiket a csíksomlyói ferences barátok jegyeztek le. Ezek a játékok igen kedveltek lettek, a későbbiek folyamán nálunk a népszínművek alapjaivá váltak. A passiók Nyugat-Európa városaiban, falvaiban ma is szerves részét képezik a húsvéti ünnepkörnek, hazánkban a „szocializmus építése” alatt szinte teljesen eltűntek, legfeljebb az egyházi iskolákon belül létezhettek, mostanában kezdenek – általában színpadi alkotásokként – újra teret nyerni. A passiójáték az ember mély, isten közeli lelki tartalmaira hat, olyannyira megérinti ezt az ősi réteget, hogy van olyan település, ahol nem csak húsvétkor adják elő, hanem máskor is. Példa erre a bajor Alpok kisvárosa, Oberammergau, ahol 400 éves múltra tekint vissza, és az egész falu apraját-nagyját megmozgatja.

Az 1957-ben Berettyóújfalun született, Katona Imre színész, rendező, dramaturg, díszlet- jelmez- és látványtervező, az Universitas Egyesület alapítója olyan szertartásjátékot állított össze a Csíksomlyói misztériumokból, amiben nem csak úgy, szimplán adják elő a passiót, hanem bemutatják azt a fájdalmakkal és örömökkel teli színházi alkotófolyamatot, amiben a társulat közös munkája által, lelki vívódások és testi gyötrelmek során létrejön az a különleges produkció, amit passiónak nevezünk. A Magyar Örökség-díjas Evangélium Színház és a Forrás Színház közös darabjának tavaly, a nagyhéten, március 27-én volt premierje, és az idén, több színházban is ezekben a húsvétváró a napokban műsorra tűzték, így például a Száguldó Orfeum szervezésében a szentenderei művelődési házban. Pataki András rendező, dramaturg bizonyos mértékig módosította az alapművet, ami a játék előnyére vált. Ilyen például az, hogy a jeleneteket erkölcsi tanulságokat, intelmeket tartalmazó szavak kötik össze, amiket dalszövegekké alakított át, és Szarka Gyula, a Ghymes együttes tagja pedig ezekhez a versekhez illő, a népénekek hangzásvilágát visszaadó, de a mai fülnek is ismerősen csengő zenét szerzett. Ezekhez az orgonán és dobon felhangzó dallamokhoz, ritmusokhoz a Harangozó-díjas Demcsák Ottó balettművész készített igen tetszetős és hatásos koreográfiát.

A színészek mind egy szálig kifogástalan teljesítményt nyújtanak. Nekik köszönhető, hogy olyan elementáris, szívbe markoló hatást gyakorol a nézőkre a Csíksomlyói magyar passió. Szarvas Attila alakítja Jézust (alsó képen) . Nemcsak külsőségekben igyekszik hasonlítani Krisztushoz, hanem minden rezdülésével, művészi eszközével érzékelteti a Megváltó gyötrődését, megalázását, halálfélelmét. Dörner György (felső képen) , akinek a színészmesterség minden csínja-bínja a kisujjában van, Lucipert jeleníti meg. Nem kisstílű bajkeverőt állít a színpadra, hanem az Úr méltó ellenfelét. Annást és Kajafást, a két gonosz főpapot Mucsi Sándor és Farkas Tamás velejéig romlott férfiaknak formálja meg. Máriát Szőcs Erika fájdalomtól sújtott, megtört szívű anyaként személyesíti meg. Krizsik Alfonz az áruló Júdást kelti életre. Lénárt László a kezeit mosó Pilátust, Horváth László Pétert, Rékai Nándor Jánost, Deus Patert Lukács József játssza. A Csíksomlyói magyar passió nem régi, a történelem homályába vesző eseményeket mond el, hanem nagyon is maiakat. Mindehhez hozzásegítenek Húros Annamária jelmezei, ugyanis a szereplők nem korhű kosztümöket viselnek, hanem olyan ruhákat, amiket manapság hordanak az emberek. Számtalan kérdés fogalmazódik meg a publikum tagjaiban, és bizony akkor, amikor felkelnek a székükből, még nem tudják rá az igazi választ, majdcsak napok múlva, az otthon meghitt magányában, elmélázva és befelé fordulva jut eszükbe a helyes felelet. Eltöprenghetnek a nézők azon az áldozaton, amit egy ember hozott meg a többiekért, jókért és rosszakért egyaránt. Fölfogják ennek a magasztosságát? Még akkor is, ha Isten fia ezt Atyjának akaratából tette? A harmadik évezredben mire képes, mit bír el, mit tehet az egyszerű „gyaloghívő”, azaz Krisztust követő nő és férfi a közösségért? Mindenki levonhatja a tanulságokat.

Dr. Petővári Ágnes