| 
               2012.04.13. Fikusz benjámin
 Most akkor mire vagyunk szerények, Schiffer képviselő úr?
 Történelmi tény,
              hogy a kommunisták az „itt az fog történni, amit a bolsevik párt
              akar” mottó jegyében láttak hozzá 1947/48 fordulóján a
              szociáldemokrata testvérpárt bekebelezéséhez is. A piszkos
              munkát magukkal a szocdemekkel végeztették el. Szakasits Árpádnak
              ebben fő szerepe volt, annak ellenére, hogy közismert kétszínűsége
              és ravaszsága okán a tisztogatások kezdetekor kirándult
              Moszkvába. Marosán Buci Gyuri itthon maradt, és gondolkodás nélkül
              hajtotta végre távol lévő harcostársai parancsait. A bolsevik
              know-how szerint elsőrenden kiszórták az erőszakos egyesülést
              ellenző szocdem felsővezetőket, majd tízezernél is több
              tagot távolítottak el az eredeti pártból. Ezután a valódi
              marxistává gyúrt Magyar Dolgozók Pártja elnöke lett
              Szakasits, főtitkára Rákosi Mátyás. A helyettesek: Kádár,
              Marosán és Farkas Mihály. 
               Szakasits Árpád kezéhez vér tapad, hiszen a
              koholt vádak alapján kivégzett Csornoky Viktor kairói nagykövetet
              azért pécézték ki, mert Tildy Zoltán veje volt. Szakasits, a
              dédpapa, nagyravágyó emberként valójában a köztársasági
              elnök székére pályázott. Meg is szerezte. Kétség sem férhet
              hozzá, hogy a terrorállam emblematikus képviselője volt. Most akkor mire
              vagyunk szerények, kedves Schiffer képviselő úr? A járt út, úgy
              látom, nem idegen az LMP – Schiffer képviselő pártja – számára.
              A beégett népszavazási kezdeményét nyereményjátéknak álcázott
              aláírásvásárlással élénkítette, ám így is elbukta.
              Pedig a Klubrádió kampányolt nekik, törvénytelenül. Természetesen
              és nagyon helyesen az OVB kifogást jelentett be a parasztvakításnak
              beillő, kispályás akció ellen. Lehet más a politika! A mássághoz
              már csak a kékcédulázás hiányzik. A politikai gödörből
              hol érdektelen népszavazási kezdeménnyel, hol az ügynökügyek
              meglovagolásával remélnek kikerülni, pontosabban a sajtóba
              bekerülni. Nézzük a csupasz
              tényeket: adott egy politikai haszonszerzésből gyilkoló dédapa
              s annak egyenesági leszármazottja. Schiffer, Szakasits dédunokája
              a dédpapa harcostársai által megfigyeltek, megnyomorítottak
              magánügyeiben való turkálás zaftos dokumentumaiból akar Mónika
              show-t rendezni. Természetesen politikai haszonszerzés reményében. Miért éppen ő?
              – kérdezi a Fidesz frakcióvezetője. Ízléses ez? Az ellenérveket
              Schiffer képviselő, a Szakasits-leszármazott az antiszemitizmus
              furkósbotjával szeretné porrá zúzni.. Lehet más a politika!
              Azért ehhez pofa kell. Eddig az LMP engem
              nem különösebben érdekelt. A fikusz benjáminhoz tartottam
              hasonlónak. Ez az a szobanövény, amellyel az erős huzat is végez.
              Ha nincs Róna Péter, az LMP-nek nevezett fikusz benjámin a
              meggyökeresedésig sem jut el, és ha jó kertészük nem ápolja
              szorgosan, biztos elszárad. A leváltott
              frakcióvezető hochmetzelése más megvilágításban mutatja a
              fikusz benjámint. Felháborodást mímel. El akarja terelni a
              figyelmet arról, hogy a dédpapák és az apák itthagytak nekünk
              egy kifosztott, eladósított országot. Eltörték kezünket, lábunkat.
              Kiszúrták a szemünket. Menjünk, amerre látunk! Ki ne merjük
              mondani, hogy a fiak meg az unokák – azok akik – a vakvezető
              kutyánkat is megmérgezik. A törött mankót, a koldusbotot is
              kiütik alólunk. Mert bűnös nép vagyunk, hetedíziglen.
              Antiszemiták. Erről van itt szó.  Róna
              Péter hasztalan kertészkedik, ez a fikusz benjámin gyengécske,
              akár a teljes ellenzék. Ki kell találjon valamit, ha nem jön
              be se a népszavazás, se a mónikashow. Annak idején Gyurcsány
              az Apró-unokával kitalálta a velejéig hazug köteles beszédet.
              Most Róna Péter Szakasits dédunokájával kitalálja, hogy a fékek
              és ellensúlyok hiányában a Fidesz-többség magában hordja a
              diktatúra lehetőségét. Az eszdéeszes Göncz Árpád emeszpés
              lánya a szovjet unió híján az Európai Unióban árulja a hazát.
              Apró Antal lánya, veje, unokája a bolgár titkosszolgálati
              kapcsolati tőkéjüket hasznosítják Magyarország lejáratására.
              A filozófusok, az internacionalista tömeggyilkos Lukács György
              hívei németországi beágyazódottságukat használják ki.
              Itthon csak a Milla nevű, könnyűdrogosokból álló társaságot
              tudják maguk előtt tolni. S ez bizony kevés. Mondhatnánk,
              nulla. (Copyright by Seszták Á.) A 2/3-ad – a
              bolsevik ideológia szerint – hiába többség, nem élhet választások
              útján szerzett jogaival. Brüsszelben bíznak. A genius lociban
              bíznak. Ugyanis Lenin 1903-ban az Oroszországi Szociáldemokrata
              Munkáspárt II. kongresszusán, éppen Brüsszelben alapozta meg
              a bolseviki gondolkodást. Sok szavazás közül egyetlenben többségbe
              kerültek, innentől magukat bolseviknak, azaz magyarul többséginek
              nevezték. A valójában többséget alkotó mensevikek lettek a
              kisebbség. A bolsevik szellemiség, ez a brüsszeli szellem
              ennyire reménykeltő az utódoknak? Volt már sötét
              ezek miatt a Duna táján. A liberálbolsevik Kun Béla és
              terrorlegényei véres 133 napjának évfordulója a minap volt. A
              hazaáruló Károlyi szobra még nincs a színesfém-hulladéktelepen.
              Aljas rágalom, hogy itt üldözik a fiakat, unokákat az apák bűneiért.
              Kun Miklós, az unoka az élő példa ennek az ellenkezőjére.
              Csak azt sajnálom, hogy ezekben a vitákban nem szólal meg. 
               
               czyla
             |