| 
               2012.04.13. Szodoma
 Rögtön felhívták Vona Gábort is, hogy mi történt a gárdistájukkal
 2007 nyarán Vona
              Gábor alapító tagja és első elnöke lett a Magyar Gárdának.
              2011-ben Vona bejelentette, hogy úgy, mint régen, a jövőben is
              a Jobbiknak és a Gárdának testvéri szövetségben kell lenniük
              egymással, a Jobbik nincs meg a Gárda nélkül, és a Gárda
              sincs meg a Jobbik nélkül. Sok csatornatöltelékről
              adtunk már hírt, akik valamennyien a Jobbik–Gárda testvéri
              szövetség tagjai voltak. Ez az eset azonban mindent felülmúl. A szerencsétlen
              kislány, N. Angéla szomorú vallomása következik. Csak erős
              idegzetűek olvassák! 
               – 2004-ben nyár elején apu egyedül jött
              Magyarországra, tehát munkát próbált találni, azért, hogy
              utána idejöjjön az egész család. 2006-ban szeptember végén,
              október elején költöztünk ide – akkor éppen Dabasra. Ez nyár
              elején volt. Anyu éppen elment otthonról, apu megfogott, fölvett
              az ölébe, és lefektetett az ágyra. Azt se tudtam, mit csinál,
              tizennégy éves se voltam. Mondtam, hogy hagyjon békén. Azt is
              mondtam, hogy megmondom anyunak. Ő erre azt mondta, hogy anyu tud
              mindenről. És haza is jött anyu, és én ezt neki elmondtam.
              Tehát kértem anyu segítségét, mert 14 évesen nem tudtam,
              hogy mit csináljak. És csak benne láttam a reményt, hogy ő
              segít, és ő soha nem segített ebben. Milyen gyakran történtek
              meg ezek a szörnyűségek? – Hetente kétszer-háromszor. Mennyi időn
              keresztül? – Már lassan öt
              éven keresztül. Időközben abortuszom is volt, 2006-ban teherbe
              estem. És ez úgy derült ki, hogy anyunak panaszkodtam, hogy fáj
              a hasam, én nem tudtam, hogy mi lehet a baj – elmentünk az
              SZTK-ba, csináltak egy ultrahangot, mert azt hittük, hogy a
              gyomrommal van baj. És akkor derült ki, hogy 8 hetes terhes
              vagyok. Családi barátokkal elmentünk kirándulni, és akkor őket
              elvitte apu addig valahová, amíg nekem megcsinálták ezt az
              abortuszt. Nem volt könnyű. Erre a mai napig, ha visszagondolok,
              nagyon is fáj. Nem bírom a mai napig feldolgozni, és ez mégiscsak
              nyomot fog hagyni bennem. Az iskolát sem engedték, hogy
              befejezzem, hiszen féltékeny volt minden fiú osztálytársamra
              az apám. Minden fiú osztálytársamra. Tehát innentől kezdve
              ezért nem is lehettek barátaim. Ő ezt videóra is
              rögzítette? – Igen, sajnos.
              Aránylag minden alkalmat. Közben meg folyamatosan törölgette,
              és közben újra nézte, tehát erre a mai napig nem tudtunk rájönni,
              hogy mire kellettek neki ezek a felvételek. Tényleg brutális módon
              bánt velem. Ha látta rajtam, hogy szomorkodok vagy
              elgondolkodok, hogy mit csinál velem, még én kaptam azért verést,
              hogy én miért merek szomorkodni, vagy mi a bajom. És adott 5
              percet, hogy ha nem hagyom abba ezt a szomorkodást vagy sírást,
              akkor megver. Tehát ez volt nála a visszatartó erő vagy nem
              tudom, hogy hogy gondolta ő ezt. És anyukád mivel
              magyarázta azt, hogy ő nem segít neked? – Ő konkrétan
              azt mondta, hogy fél tőle, fél, hogy megveri. Ő volt az, aki
              elmehetett volna a rendőrségre és feljelentést tehetett volna,
              hogy mi a helyzet, tehát hogy segíthetett volna rajtam. De hát
              úgy láttam, hogy nem akart. Nem tudom, hogy volt nekem akkor
              annyi bátorságom, hogy 2010. április 23-án elmentem és
              megtettem ezt a feljelentést. 2008-ban, pontosan
              nem tudom már, hogy melyik hóban, léptek be a Magyar Gárdába.
              Elsősorban az édesapám jelentkezett a Magyar Gárdába. Elmentünk
              egy rendezvényre, és már ott jelentkezett. És aztán anyu is
              belépett. Ők lerakták az esküt a Hősök terén, és azóta
              aktívan részt vettek a Magyar Gárdában. Mentünk ki Erdélybe
              segélyeket osztani. Ezért mondom, hogy én is részt vettem az
              egészben. Kis Róbert, Kóka Csaba, ezek mind hozzátartoztak a
              magyar gárdához. Próbált az édesapám a gárda mellett még
              egy ugyanilyesmit csinálni. Tehát Önvédelmi Gárda – az lett
              volna a neve. Ő ebbe kezdett bele. Valamilyen erdélyi fiúkat
              toborzott erre, hogy ők lesznek benne. És folyamatosan terveket
              szőttek arra, hogy amikor volt az a kisgyerek, aki szurkálta
              Pesten az embereket, hogy azt is elmennek elfogni. Csinált ilyen
              lángszórót, ugye mi Tatárszentgyörgyön is laktunk, és ott
              akartak végigmenni a cigánysoron, hogy az egészet kiirtsák.
              Tehát azokat annyira utálja, hogy az valami borzalmas. Mikor
              volt a melegfelvonulás Pesten, arra is el akart menni lángszóróval
              szintén. És ilyeneket. Hogy ő megy, és akkor a lángszórót
              viszi, és tényleg elő volt készítve és ő vitte. És az az
              igazság, hogy ő képes megcsinálni. Tehát te ezt láttad? – Igen. Én láttam,
              hogy amikor ő megcsinálta ezt a lángszórót, az udvaron kipróbálta.
              Azon variált, hogy minél hosszabbra menjen a láng. Szerinte kéne
              csinálni egy ilyen gépet, amivel a cigányból kutyatápot csinálnak.
              Tehát amikor együtt összejönnek, és ilyen terveket hallok, hát
              a hajam égnek áll tőlük. Vona Gáborral többször
              bementek – Pesten többször volt ilyen gyűlés, és ott
              szoktak találkozni, meg szoktak lenni ezek a családi napok ott
              Dabason, és ott találkozgattak. Nagyon sokat beszélgettek ott a
              Vona Gáborral, elmondta a Vona Gábornak a terveit, de én úgy láttam,
              hogy a Vona Gábor nem vette nagyon ügybe az egészet. Vagy ki
              tudja. A Vona Gábor csak megkérdezte, hogy vagyok, tehát én
              annyira nem beszéltem vele. Meg ők örökké mindig félrevonultak
              a Vona Gáborral hogyha beszélgettek, tehát úgy voltak, hogy
              gyerekekre nem tartozik az egész, ami történik a gárdán belül. 2010. április 23-án
              lettek ők letartóztatva. Kivonult a rendőrség a lakásra, ahol
              laktunk, az Olívia Kft-hez Dabason, és csak néztek a gárdisták,
              mert hiszen ott voltak, mert kerestek engem, mert nem találtak,
              és a gárdisták mondták: hát szóljatok a rendőrségnek, hogy
              az Angéla nincs meg. Hát majd előkerül – azt mondta az édesapám.
              Jó, mondom, hogy ha megérkeztünk, láttam – én az első autóban
              ültem, és én láttam a visszapillantó tükörben, hogy apu
              ment oda a rendőrautóhoz, mert gondolta, hogy engem hazahoztak,
              tehát, hogy engem megtaláltak valahol. És akkor nagyon mellényúlt,
              mert kiszállt a rendőr és beültette a rendőrautóba. Tehát
              őt rögtön vitték is. Anyu bent volt a lakásban, és anyut is
              ugyanúgy előállították, elvitték a rendőrségre. A rendőrök
              meg a nyomozók bevonultak a lakásba. Amit elmondtam, a bizonyítékokat,
              a számítógépet meg a videokamerát lefoglalták, az ágyneműt
              lefoglalták, a gumibotot meg ilyeneket. A gumibotot? – Igen, amivel
              örökké megvert. Azt egy rendőr ismerősétől kapta. Amikor
              bejöttek a nyomozók, a gárdisták is ott voltak, ők is bejöttek
              a lakásba. És elővettük a videokazettát és berakta a nyomozó
              a videólejátszóba, és elkezdte lejátszani. Bent volt három gárdista
              a lakásunkban, és ők is ezt látták. Rögtön felhívták a
              Vona Gábort is, hogy értesítsék, hogy mi történt a gárdistájukkal.
              Mikor anyut letartóztatták, őt három nap után szabadlábra
              helyezték. Én kértem a gárdának a segítségét, hogy segítsenek
              neki. Még én voltam a hülye, aki segítséget próbáltam kérni
              anyunak. És azt mondták, hogy döntsem el, hogy mit akarok. Tehát,
              hogy segítek anyunak, mert ha akarok anyunak segíteni, rájuk
              nem számíthatok. És akkor úgy döntöttem, hogy nem fogok segíteni
              anyunak, mert sokkal többet jelent, hogy ők segítsenek. Közben
              ugyanúgy ők sem segítettek. Tehát én azt mondom, hogy a
              Magyar Gárdára én nem számíthattam egyáltalán. Tehát ők
              csak előadták, hogy rájuk lehet számítani... (Vége a hangfelvételnek.)
             |