vissza a főoldalra

 2012.04.20. 

Sapientia az erdélyi magyarság fejlődéséért

2011. decemberében a Román Parlament Felsőháza, majd 2012. február 28-án az Alsóház is  megszavazta a Sapientia EMTE akkreditálásáról szóló törvénytervezetet. Február 15-én pedig a magyar kormány nemzetpolitikai tárcaközi bizottságának döntése értelmében a Sapientia EMTE felkerült a magyarság megmaradását és fejlődését szolgáló nemzeti jelentőségű intézmények listájára.

 Milyen változásokat eredményez az egyetem életében az akkreditáció?– kérdezem dr. Dávid Lászlót, a Sapientia EMTE rektorát.

 –Az akkreditációval hivatalosan elismerték egyetemünket, mint oktatási intézményt és ezzel olyan jogokat is biztosítanak számunkra, amikkel eddig nem rendelkeztünk. Egy példa erre: az alapképzések mellett elindíthatjuk a mesterképzéseket is. Sőt doktori iskolákat is szervezhetünk, de ennek az új román törvény értelmében további feltételeknek kell megfelelnünk. Tehát, ha az akkreditáció két évvel, vagy fél évvel ezelőtt történik, akkor azt is mondhattam volna, hogy rögtön indítjuk a mesterszakokat. Így – valószínűleg – egy évet késünk ezekkel. Viszont önállóan részt vehetünk az Erasmusban, és egyéb európai uniós programokban. Eddig erre csak úgy volt lehetőség, ha egy magyarországi, vagy más európai társintézmény a „védőszárnyai alá vett”. A legfontosabb változás, hogy kibocsáthatunk oklevelet, tehát államilag elismert diplomát adhatunk. Ennek a hivatalos útja az akkreditáció törvénybe iktatásával kezdődik, ezt követően meg kell szerveznünk az egyetemen belül egy választást, s ezt azok a lépések követik, melyekkel elismerik, hogy hivatalosan okleveleket adhatunk ki, s írhatunk alá. Valószínűleg mindez a következő tanévben megtörténik, mert az idei végzőseinknek biztosítani kellett azt, hogy hat hónappal hamarabb tudják az államvizsga feltételeit. Az is lényeges, hogy az akkreditált egyetemeket a román állam támogathatja. Mindezt tartalmazza a román tanügyi törvény. Mindennek viszont még nem dolgozták ki a feltételrendszerét. Reméljük, hogy mi leszünk az elsők, akiket ilyen módon tudnak támogatni. A közös román-magyar kormányüléseken többször elhangzott, sőt írásban rögzítették is, hogy az egyetemünk speciális státuszt élvez, amit a román és a magyar kormány közösen támogat. Az állami támogatásra jogilag a törvény lehetőséget ad, bár még senki sem taposta ki előttünk ezt az ösvényt. Erkölcsi oldalról vizsgálva a kérdést: mi olyan feladatokat vállaltunk fel, amire több évtizedes igénye van a helyi magyarságnak, ez pedig a magyar nyelvű képzések biztosítása. Egy példa: magyar nyelvű műszaki képzés csak nálunk van a román határokon belül. Ezért erkölcsi kérdés, hogy ehhez a román állam hozzájárul-e anyagilag. Tehát „fehér foltról” van szó. A másik eset, hogy olyan szak is létezik, melyet a Sapientia nagy áldozatok árán elindított, és ezután több éves késéssel jelent meg ez a szak egy állami egyetemnél. Úgy hisszük, hogy ebben az esetben is járna az állami támogatás. Ma, amikor a tanügyminisztérium és a törvények minőséghez kötik az egyetemek támogatását, azt is el kell mondani, hogy több adatbázisban a Sapeientia Egyetem – bár eddig hivatalosan nem mérték meg – a legjobb romániai magánegyetem. Ezért meggyőződésem, hogy amennyiben teljesítjük majd a megállapított hivatalos feltételeket, sikerül elérni  a közös támogatást.

 Az eddig kiadott okleveleket, diplomákat elismeri visszamenőleg az állam?

 –Mi nem bocsátottunk ki okleveleket. Az eddigi rendszer szerint hallgatóinknak igazolást adtunk, majd állami egyetemekkel kötött szerződés alapján, az államvizsga után egy adott állami egyetem oklevelét kapták. Temesvártól Bukarestig számos egyetemre elvittük hallgatóinkat – tehát munkánkat neves egyetemeken mérték meg, és mindig dicséretet kaptunk, mert hallgatónk nagyon jól teljesítettek; végzettjeink 95%-a sikeresen szerezte meg oklevelét.

 Külföldi kapcsolatrendszerről is beszélhetünk? Érkeznek-e vendégelőadók?

 –Több külföldi intézménnyel létesítettünk kapcsolatot, és együttműködési szerződést írtunk alá USA-beli, kanadai egyetemekkel, a tokiói műszaki egyetemmel, a japán radiológiai intézettel. Közös kutatási témán dolgozunk az oxfordi egyetemmel. Ezenkívül a német egyetemekkel is gyümölcsöző a kapcsolatunk. Úgy hiszem, hogy kollégáink tudományos munkájára a külföldi egyetemeknek is szükségük van, és így tudjuk kamatoztatni a jó kapcsolatokat. Az pedig szinte természetes, hogy a magyarországi nagy egyetemekkel, szinte kivétel nélkül, együttműködési szerződést kötöttünk. Tanárcseréket bonyolítottunk le, és remélem ezután hallgatói cserékre is sor kerül. A kárpát-medencei egységes oktatás alapvető feltétele lenne, hogy ne egy hétre utaztassunk ki bárkit, hanem egy teljes szemesztert tanuljon kint a hallgató.

 Előfordul, hogy Magyarországról jön önökhöz tanulni egy diák?

 –Volt erre példa, de nem ez a jellemző, hiszen ahhoz még túl fiatal az intézményünk. S ha elindítjuk  a mesterképzőket ,  illetve posztgraduális képzést, akkor természetes, hogy jöhetnek a határ másik oldaláról is, . egyébként az alapképzésre is jelentkezhetnek hallgatók. Az oktatási piac elég nagy versenyhelyzetet teremtett, és meggyőződésem, hogy az egyetemek által biztosított tudás mindenképpen meghatározó lesz a jövőre nézve. Ami viszont a legfontosabb, az a közös kutatásokban való részvétel. Korunkban el kell fogadni azt, hogy nem elég, ha valaki egy 50 kilométeres körzetben a legjobb szakember, hanem olyan tudásra van szükség, amit bárhol lehet kamatoztatni. Attól vagyunk hitelesebbek, hogy mélyről építkeztünk, pontosabban az oktatás mellett kineveltünk és megteremtettünk egy fiatal tehetséges oktatói közösséget.. Eleinte, az egyetem indításakor hiányoztak a minősített kutatók, tanárok, hiszen Romániában 1990 előtt csak akkor lehetett tudományos címet szerezni, ha az illető megfelelt az állampárt elvárásainak. Ebben a helyzetben azt tudtuk tenni, hogy a fiatal tehetségeket gondoztuk, akik tudományos címet szereztek, pályázatokat, ösztöndíjakat nyertek meg, és jelenleg ők képezik tanáraink derékhadát, a tehetségesebbek pedig jelenleg már elérték a docensi fokozatot.

 Melyek a legnépszerűbb szakok, illetve lehet-e túljelentkezésről beszélni?  

–A túljelentkezés viszonylagos fogalom. Egyetemünk tandíjas és tandíjmentes helyeket hirdet meg. A tandíjmentes helyekre három, négyszeres a túljelentkezés. Ha viszont figyelembe veszem az összes tandíjas helyet, akkor természetesen nem lehet ekkora túljelentkezésről beszélni. Egyes szakokon maradnak üres helyek, mert a szegényebb körülmények között élő diákok a tandíjmentes helyeket keresik. Sajnálatos tény, hogy a középiskolai képzés miatt az első évben elég nagy a lemorzsolódás.

 Nem gondolkodnak nulladik évfolyam, vagy előkészítő indításában?

 –Dehogynem! Azon gondolkodunk, hogy miként lehetne mindehhez anyagi forrást is biztosítani. Bizonyos tantárgyaknál , pl. a matematikánál, felmérjük a hallgatókat, és aki egy szint alatt teljesít, annak kötelező módon felkészítőt tartunk párhuzamosan a kötelező tantárgyakból. Így fel tudjuk zárkóztatni az illetőt a kellő szintre. Hatalmas nagy veszteség egy-egy magyar hallgató elvesztése, de másfelől teljesíteni kell a minőségi követelményeket, mert az tesz minket hitelessé.

Medveczky Attila