vissza a főoldalra

 2012.04.20. 

Székely Csaba: Bányavirág

(Pinceszínház)

Székely Csaba a fiatal erdélyi drámaíró-nemzedék egyik legmarkánsabb hangú képviselője. Marosvásárhelyen született 1981-ben, jelenleg az ottani Művészeti Egyetem tanársegédje, valamint az erdélyi magyar internetes portál, a manna.ro szerkesztője. Műveit a Látó, az Alföld és a Jelenkor című szépirodalmi folyóiratban publikálja. A kortársait parodizáló Írók a ketrecben című kötete 2004-ben látott napvilágot. Manapság a dráma műfajához vonzódik. 2009-ben a BBC World Service British Council nemzetközi World Drama rádiójátékának nyertese a Do You Like Banana, Comrades című darabjával, ezért a legjobb európai drámáért díjjal jutalmazták. 2011-ben pedig a Pécsi Országos Színházi Találkozón, a POSZT-on a kortárs drámákat értékelő Nyílt Fórum elismerésével, a Vilmos-díjjal tüntették ki. Tavaly még a legígéretesebb pályakezdőket elismerő Szép Ernő-díjat is besöpörte, sőt decemberben a Látó című folyóirat nívódíját is megkapta. Mindezeket a Bányavirág című tragikomédiájával érdemelte ki. A Bányavirág nyomtatásban 2011. augusztusában jelent meg a Látóban, ősbemutatója pedig Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata és az ottani Yorick Stúdió közös rendezvényeként 2011. szeptember 15-én volt. A ferencvárosi Pinceszínházban az idén március 2-én tartották a premierjét.

Székelyföldön önkezükkel kétszer annyian vetnek véget életüknek, mint Románia többi részén. Ennek sokan kutatják az okát, van, aki a természet zordságával, van, aki a társadalmi változásokkal magyarázza. Székely Csaba is keresi a választ, és a Bányavirággal adja meg. Azonban nem elégszik meg csupán ebben a művében adott egyféle felelettel, hanem úgy véli, trilógiát ír, amikben más-más nézőpontból láttatja ezt a szomorú tényt. A Pinceszínház vállalta, hogy mindkét részt színre viszi. A Bányavirág cselekményideje a tavalyi év, története pedig valamelyik kis erdélyi település hétköznapjaiba kalauzolja el a közönséget. Itt a román „rendszerváltásig” a megélhetést egyedül a bánya biztosította. Privatizálták, azonban kiderült, nem nyereséges, ezért leállt a termelés, az embereket elbocsátották, így azok munkanélkülivé váltak. Persze itt is akadtak ügyeskedők, akik hasznot húztak a nyomorúságból, megszedték magukat, de sokkal több kárvallott van. Kiutat nem találnak, ezért mértéktelenül isznak, méghozzá pálinkát. A főszereplő Vajda Iván, a valamikori vájár is csak a pohár fenekére tud nézni, emberi érzések már régen kihaltak belőle, beteg apja csak nyűg neki, csupán a várható juss miatt gondozza. Egyedül féltestvére, a csinos Ilonka bizsergeti meg a szívét, de a rokoni kapcsolat miatt ez a vonzalom tiltott. A falu orvosa, Csillag Mihály is lecsúszott ember, visszavágyódik a városba, de csak önti magába a szeszt, együtt vedel a betegeivel. A mutatós Ilonka is csak az örökség miatt istápolja apját, és az összes férfire kacsintgat. A bamba, folyton bazsalygó Illés, Iván szomszédja ugyan összeharácsolt magának sok mindent, de eközben tönkrement a házassága. Felesége, a slampos Irma szeretne ugyan – más oldalán – új, különb életet, de nem a megfelelő alanyt – Ivánt – választja ki erre, kiszemeltje nem tart vele, sőt lerázza őt. Ebbe a pocsolyába két kő repül be, és zavarja fel ideig-óráig ezt a poshadó állóvizet: az öreg döntése, aki nem a gyerekeire hagyja a házat, és Illés öngyilkossága. Hamar napirendre térnek ezek felett, minden marad a régiben, részegeskednek, duhajkodnak tovább…

Ennek a torz és elszegényedett világnak a miliőjét Cziegler Balázs ferde falú díszletei tökéletesen adják vissza. A színészek is feladatuk magasán állnak. A korhely Ivánt Kaszás Gergő alakítja. Olyan mindenbe beletörődő, már semmit sem váró férfit jelenít meg, akinek nincsenek vágyai, és csak a pia a társa. Az orvost Széles László személyesíti meg. Megfáradt és szétesett, gyászos sorsába beletörődő embert állít a színpadra. A bumfordi, egyfolytában vigyorgó Illés szomszédot Tóth József formálja meg. A kívánatos, de sérült lelkű Ilonkát Bozó Andrea a szerephez illó boldogtalansággal és kacérsággal játssza. Vándor Éva Irmája szépre, jóra áhítozó asszony, aki „normálisan” szeretne élni.

Csizmadia Tibor rendezi a Bányavirágot. Koncepciójában azt mutatja meg, hogy az emberek – leginkább a férfiak – az eléjük állított közösségi és emberi gondokra-bajokra, mint például a munkanélküliség, vagy társtalanság, kiürült párkapcsolat, milyen rossz válaszokat adnak, és emiatt még csak mélyebbre süllyednek, mert a semmit meg nem oldó italozásba menekülnek. A nőket a férfiak önsorsrontó indulatától megmenti ősi, családösszetartó ösztönük, ők még a legreménytelenebb körülmények között is a veszett édent szeretnék megteremteni. A nézők is csak kínjukban nevetnek, mert végtelenül nyugtalanító és komor mindaz, amit a színpadon látnak. (Felső képen: Bozó Andrea, Vándor Irma és Széles László; alsó képen: Kaszás Gergő, Bozó Andrea és Széles László.)

Dr. Petővári Ágnes