vissza a főoldalra

 2012.04.20. 

Csorja Gergely: Kis János programja a magyar állam felszámolására

Joggal retteghetnek a magyar zsidók, írja Paul Lendvai a Der Standardban. Lendvai, ez az ÁVH-s és ügynökszerű múlttal rendelkező pesti zsidó, akit tulajdonképpen Aczél György bécsi kisujjának is tekinthetünk – mert jobb kéznek azért kissé ványadt –, mára teljesen érdektelenné vált. Mégis foglalkoznunk kell vele, ugyanis olyan időket élünk, hogy a pesti zsidósággal együtt a ’80-as évek figurái is reneszánszukat élik. Előbukkanak a ’80-as évek vége, ’90-es évek elejének programalkotói, megjelenik Jánosom Kisem és imígyen szól: Orbán rendszere nem visszafordíthatatlan.

A kijelentés nem intézhető el egy vállrándítással. Kis János programalkotó beszéde a Göncz Árpád 90-dik születésnapjára szervezett konferencián hangzott el, ahol Árpi bácsiról is ejtettek ugyan néhány kényszeredett szót, de a lényeg az új program megalkotása volt.

Kis János lukácsista, majd liberális filozófus, az SZDSZ alapító tagja és első elnöke. A Lukács-óvoda, vagyis Lukács György marxista filozófus tanítványai, Heller Ágnes és a többiek tanítványa. Ezeken túl a Gorkijbaná szocializálódott, ahol az egykori pártelit gyermekei nevelkedtek. Természetesen MSZMP-tag volt, majd a Beszélő szerkesztője.

Kis János akkor kerül elő, vagy inkább akkor veszik elő, amikor a létező szocializmus haszonélvezői és utódaik alól kicsúszik a talaj. Ilyenkor megjelennek Lukács szellemi ivadékai és kidolgozzák, közzéteszik a túlélés, a hatalomba kerülés programját. Így történt ez 1986-ban, így történt 1994-ben és így történik ma is.

Kis János programjai természetesen egyeztetettek. Nem egyedül szüli meg őket, mögötte áll egy hatalmas erejű támogatókból álló rendszer. A rendszer mozgatói: Soros György, az ideiglenesen Berlinben állomásozó liberális értelmiség, az egyik legnagyobb befolyású amerikai lobbicsoport, az izraeli és egyben zsidó érdekeket képviselő AIPAC, a zsidó világszövetség elnöke, a sukorói üzlet meghiúsulása miatt jelentős elmaradt haszon igényt dédelgető Ronald S. Lauder, valamint számos fiókszervezet és független értelmiségi.

Csurka István Antall József halála után megjelentett írásában, az Also Sprach Janosom Kisemben Kis János 1994-es programalkotó írását elemezte. Azóta tudjuk, hogy Csurka elemzése tökéletes volt, Kis János programja maradéktalanul megvalósult. Most ugyanez a Kis János új programot hirdetett.

A program lényegi gondolatvezetése bármely talmudmagyarázat becsületére válhat: Orbánék veszte az lesz, hogy a következő választáson matematikailag nyernek ugyan, de politikailag belebuknak a sikerbe. Minél kevésbé átütő a győzelmük, annál inkább fogják úgy látni az ellenük szavazók, hogy az eredmény csakis az új választási rendszernek tulajdonítható: a régi rendszer alapján a mai győztes alulmaradna a demokratikus pártokkal szemben. (Kis János: Tizenöt-húsz év? Az Orbán-kormány és az ország jövőjéről – HVG, 2012/ 07. szám)

Az ötlet megszületett, már csak a gyakorlati kidolgozás várat magára. Tehát: a Fidesz hiába nyeri meg a következő választást, ha a győzelem nem lesz elsöprő mértékű – ez valahol 90 százaléknál lenne, ami nyilván kivitelezhetetlen –, akkor az ellenzék jogosan szervezhet tüntetéseket, esetleg nyílt lázadást, netalántán fegyveres harcot, hiszen a régi választási rendszer szerint nyertek volna. Az ötlet ördögi. Ugyanis azon majd lehet vitatkozni, hogy a régi rendszerben mi lett volna a választási eredmény, de ők, az ellenzéki pártok és főideológusuk, Kis János, a tényektől függetlenül kijelenthetik, hogy a korábbi, a Fidesz által megváltoztatott rendszerben az ellenzék nyert volna. És az embereket ezzel, valamint némi külföldi titkosszolgálati támogatással az utcára szervezheti.

A gyakorlatban ez így fog kinézni: A rendszerváltás óta egyetlen választás tétje sem volt ekkora, egyiket sem előzte meg olyan heves kampány, mint amilyenre legközelebb számíthatunk. A kormányzati kudarcok ügye össze fog kapcsolódni a közjogi dúlás és a hatalomkoncentráció kérdésével. Állandóan napirenden lesz a vád, hogy a Fidesz – az ellenzék tiltakozását semmibe véve – a maga előnyére torzította el a választási versenyfeltételeket – írja Kis.

Ez nem csak egy egykori megmondóember képzelgése, ez már el van döntve. Az első hivatkozási alap, az első kormányzati kudarc Schmitt Pál megbuktatása volt. A forgatókönyv kész, az ügy, ügyek nemzetközi visszhangjai már elő vannak készítve. A Paul Lendvaik naponta többször is megnézik e-mail fiókjaikat a következő utasításért. Melyik ügyből és mikor kell nemzetközi botrányt csiholni. Kis természetesen ismerteti a forgatókönyv vázát, az elfogadott szinopszist, melyre New Yorkban, Londonban és Tel-Avivban már rábólintottak.

A demokratikus politika súlypontja máris az utcán van. Nincs-e a lehetőségek között, hogy a csalódott és felháborodott baloldali szavazók elárasztják a köztereket, hogy nap mint nap tíz- és tízezrek tüntessenek? S mi mást követelnének, mint új választást, új szabályokkal? Magyarország minden reggel az európai újságok címlapján, minden este az európai tv-híradók élén szerepelne. Állam- és kormányfők sora adna hangot aggodalmának. Az Európai Bizottság küldöttséget menesztene Budapestre azzal az üzenettel, hogy a krízisre csak minden fél számára elfogadható új választás hozhat megoldást, s hogy Brüsszel kész közvetíteni a felek között.

A jövőt látja most a kedves Olvasó, hiába nyugtatja magát, ez nem Kis János vágyálma, ez egy eldöntött, a megvalósulás előtt álló forgatókönyv. De ugyan már – horgadhat most fel bennünk a Békemenet és a március 15-i Kossuth tér ereje. Ha erre készülnek, akkor az Orbán-kormány mögött felsorakozott hatalmas tömeg újra kimegy az utcára, és ha nem is fizikailag, de képletesen elsöpri az ármánykodókat. Csakhogy erre is van terv. Idézzük Kist:

A győztes megmakacsolhatná magát, persze. Ellentüntetéseket szervezhetne, de mit változtatna ez? A választás legitimitását illető kételyeket nem oszlatná el, a kedélyeket nem csillapítaná le. Ha a kormány konokul elutasítaná a tárgyalásra tett ajánlatot, végül nem maradna számára más, mint a nyílt erőszak. Ha pedig ehhez az eszközhöz folyamodnék, nem kerülhetné el a csúfos bukást. A végén így is tárgyalásra kényszerülne, de akkor már csak arról tárgyalhatna, hogyan működik közre alaptörvénye és sarkalatos törvényei visszavonásában, mielőtt lelép a színről. Ha pedig az erőszakról lemondva ül le tárgyalni, akkor sem köthetne olyan megállapodást, mely kevesebbet tartalmaz a választások megismétlésénél, s persze új választási törvénynél, valamint számos alkotmány- és törvénymódosításnál, ami nélkül a következő törvényhozás nem tudna elindulni.

Ezen kívül még számba vesz két, kevésbé valószínű lehetőséget.

Vessünk most egy pillantást arra a szintén nem kizárható esetre, hogy a választásoknak nincs egyértelmű győztesük. A demokratikus pártok nem tudnak kormányt alakítani, a Fidesz pedig csak akkor, ha nyílt vagy hallgatólagos koalícióra lép a Jobbikkal. Ekkor is tíz- és tízezrek tódulhatnak az utcára, az Európai Bizottság nyomatékosan figyelmeztethetné Orbánt, hogy a Jobbikkal való együttkormányzás minden formájában elfogadhatatlan. Ugyanakkor Orbán és demokratikus ellenzéke közt sem volna lehetséges koalíció. Legföljebb Orbán távozása esetén jöhetne létre átmeneti nagykoalíciós kormány, mely a szükséges törvénymódosításokat vezényelné le, és az új választásig maradna hivatalban – vagyis lényegében ott volnánk az előző forgatókönyvnél.

Végül Kis megvizsgálja annak a lehetőségét, hogy mi van, ha az ellenzék nyer, de nem tud alkotmányozni. Az erre kidolgozott tervben is központi szerepet kap az Európai Bizottság, ugyanis Kis, ez a talpig demokratikus lukácsista és egyben talmudmagyarázó egyelőre nem látja elérkezettnek az időt a fizikai leszámolásra. A szinopszis rejtett része, amit egyelőre nem, majd csak siker esetén hoznak nyilvánosságra, nem mentes a büntetőügyektől, a koncepciós perektől, és ha esetleg csak a durvább eszközzel sikerül megbuktatni a Fideszt, ha esetleg a tömegek ellenállnának, akkor talán az akasztásoktól sem.

Paul Lendvai, ez a túlbuzgó visszhang, még a virtuális antiszemita tömegek megjelenése előtt, még Kis János fegyverbe! üvöltése előtt megjelentette, hogy itt bizony joggal retteghetnek a magyar zsidók. Ha ugyanis a nemzeti oldal a forgatókönyv megvalósítása közben ellenállásra vetemedne, akkor bizony lesznek antiszemita atrocitások, legalábbis az egész világot bejárják majd a tudósítások. Ha megtörténtek, ha nem.

És még az sem zárható ki, hogy beáldoznak egy-két semmiről sem tehető szerencsétlent, esetleg Toroczkay vagy Novák Előd szervezésében néhány üzletet összetörnek, néhány ártatlan embert, aki vagy zsidó, vagy csak annak van kitalálva megveretnek.