|
 2012.04.27.
László Miklós: Illatszertár
(Zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház)
László Miklós a
két világháború közötti időszakban azon kedvelt kabarészínészek
közé tartozott, akik nemcsak játszottak, hanem írtak is.
Tizenkilenc évesen végezte el a színiakadémiát, föllépett a
Belvárosi Színházban és a Teréz körúti Színpadon is, ügyes
mesteremberi gyakorlattal alkotott darabjait nemcsak nálunk vitték
színre, hanem Bécsben is. Magyarországot 1937-ben hagyta el, az
Egyesült Államokba távozott. New Yorkban telepedett le, ahol létrehozta
a Fészek Színházat, de befogadta és foglalkoztatta őt a
hollywoodi filmipar is. 1975-ben halt meg. Az Illatszertár című
vígjátékát 1936-ban vetette papírra, és 1937 márciusában
volt a premierje az akkori Pesti Színházban. A főbb szerepeket
Kabos Gyula, Muráti Lili és Ráday Imre kapta meg, a kisebbeket
Sulyok Mária és Pártos Erzsi. Ez a keserédes komédia számtalan
feldolgozást megélt már, a negyvenes években Ernst Lubitsch készített
belőle filmet, de musicalként is hallhatta a közönség. A
helyszínt egy kissé módosítva és modernizálva, de a
mondanivalón viszont semmit sem változtatva a készült el a
Szerelem hálójában címmel a legutóbbi variáció, amelynek főszerepét
Tom Hanks és Meg Ryan alakítja. Az Illatszertár a szerzőnek
viszont nem sokat hozott a konyhára, mert szorult anyagi helyzetében
még itthon eladta a jogdíjak kétharmadát, így neki csak alig
csurrant-cseppent valami a számtalan átdolgozásból. Most a
Zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház porolta le művet, március
30-án mutatták be.
Az
Illatszertárt akkor szokták színre vinni, ha a színigazgatók
biztosra akarnak menni, ugyanis nem vállal senki sem erőn felüli
anyagi kockázatot, ha bemutatja. László Miklós mindent roppant
profi módon alkotott meg benne: pörögnek az események, egy
perc üresjárat nincs, megfelelő arányban keverednek a mulatságos
részek a szomorúakkal, jóízűen kacagunk, de azért a hasunkat
nem fogjuk a röhögéstől, némelykor viszont a szívünk
facsarodik és a könnyeinkkel küszködünk. Sírhatnékunk és
nevethetnékünk is támad. Pazar szerepekkel ajándékozza meg a
színészeket, egytől-egyig a kedvükre lubickolhatnak a magukéban!
Nincs benne kis vagy nagy szerep, csak jó szerep! Minden figura tökéletesen
kidolgozott. Látszik, hogy olyasvalaki írta, aki maga is a világot
jelentő deszkákat koptatta, mert az összes mondat a helyén van
és a színi hatás elérése érdekében hangzik el.
 Témája
is örökzöld, akik szemlátomást utálják, sőt ki nem állhatják
egymást, azok képesek a leghevesebb érzelmekre. Ez történik
az Illatszertár két főszereplőjével is. Asztalos úr és Balázs
kisasszony folyton vitatkozik, szurkálja, idegesíti a másikat.
Magától értetődően, ők lesznek a szerelmesek. Levelezni is
szeretünk. Az Illatszertárban is mennek a levelek ide-oda, de
nemcsak a párocskáé, hanem a Sipos úr névtelen levelei is. Féltékenység,
megcsalás, önámítás, megbocsátás is mind-mind olyan emberi
tulajdonság, amik megtalálhatók ebben a patikában. A Főnök
úr szívét a zöld szemű szörnyeteg marcangolja, de azért kibékül
hűtlen feleségével. A kifutófiú is mihelyst segéd úrrá lép
elő, ugyanolyan pimaszul viselkedik az új inassal, ugyanúgy
utasítgatja, ugráltatja, mint vele tették. Itt minden olyan fészekmelegen
emberi, nem durva, hanem finom, nem a lét alsó bugyraiba vezető,
inkább könnyed és szórakoztató. Az egészet belengi a békebeli
nyugalom, beragyogja az aranyló derű, ahol még urak és
kisasszonyok vannak, akik nem bizalmaskodnak egymással, szertartásosan
szólítják meg a másikat. Kell ettől több egy kis felhőtlen
kikapcsolódásra?
A
drogéria tulajdonosát a színház igazgatója, Besenczi Árpád
alakítja. Hálás karakter ez, olyan főnököt állít elénk,
aki mint pater familiasként irányítja boltját, beosztottjaival
nem érezteti a fensőbbségét, jóságosan atyai, elnéző, de
azért emberből van: mélyen érinti őt felesége félrelépése,
ugyanakkor nagyvonalú is tud lenni, képes fátylat borítani a múltra,
és ott folytatni az életét, ahol az abbamarad. Gulyás Herman Sándor
viszi színre a rangidős segédet, ő a hősszerelmes. Tökéletesen
adja vissza ennek a félénk, de mélyen érző fiatalembernek gyöngédségre,
szeretetre vágyó jellemét. Az időnként elviselhetetlen, mi több
kiállhatatlan, néha viszont kezes bárány simulékonyságú Balázs
kisasszonyt, a kettős életet élő fiatal nőt Sztankay Orsolya
állítja elénk. A piperkőc, nőcsábász Kádár urat Mihálya
Péter, a névtelen leveleket írogató Sipos urat Kiss Ernő, a
becsapott, féltékenykedő Rátz kisasszonyt Tánczos Adrienn, a
dundi pénztáros kisasszonyt Pap Lujza játssza. A küldöncből
segéddé előléptetett Árpi jó humorú figuráját Barsi Márton
nagyszerűen fogja meg.
Az
Illatszertárnak ebben a változatában nincs semmiféle durvaság,
úgynevezett modernizálás ürügyén nem csorbul a darab eredeti
mondanivalója, nincsenek benne oda nem való helyzetek,
szexjelenetek. És a nézők élvezik ezt a fajta színházat,
mert olyan érzésük támad, mintha valamelyik régi jó magyar
film elevenedne meg előttük, amelyekből különböző tévécsatornák
adásain mostanában jó néhányat lehet látni. (Felső
képen: Besenczi Árpád és Bellus Attila; alsó képen: Sztankay
Orsolya és Barsi Márton.)
Dr. Petővári Ágnes
|
