vissza a főoldalra

 2012.08.03. 

Csak Prohászka?

„A szellemileg mostanában reinkarnált püspök már a tizenkilencedik század végén (...) a magyarországi antiszemitizmus egyik legnagyobb hatású szálláscsinálója volt(...)” – írja Mészáros Tamás a legfrissebb 168 órában. A Klubrádióban Bolgár György szintúgy Prohászka Ottokárról beszélget egy hallgatójával, és egyebek mellett arra a következtetésre jutnak, hogy nem mentség a főpap számára az sem, hogy 1927-ben meghalt, vagyis nem tudhatott a vészkorszakról. És így tovább – Nyirő után most az árvaházakat és idősotthonokat működtető, mélységes szociális érzékenységű magyar főpap van soron. (Ne tévedjen senki: ugyanezek az emberek negyven éven keresztül Mindszenty Józsefet gyalázták, most kicsit értetlenkedve állnak a tény előtt, hogy ez mostanában nem lehetséges, úgyhogy gyalázzák tovább, de már csak egymás közt.)

 Rendben van, legyünk nagyon szigorúak antiszemitizmus ügyben. És ha Prohászkának nincsen mentség, úgy nyilván nincsen másnak sem. Kezdjük akkor a XIX. századdal, és Marx írásaival. Már 2007-ben írtam egy cikket Olvasott-e Hitler Marxot címmel, nagy csönd fogadta. Mivel az ott közölt idézetekre nehéz volt reagálni. Most ismét idézek tehát, nem mástól, Marx Károlytól, íme: „Mi a zsidóság világi alapja? A gyakorlati szükséglet, a haszonlesés. Mi a zsidó világi kultusza? A kufárkodás. Mi a világi istene? A pénz. Nos hát! A kufárkodás és a pénz, tehát a gyakorlati, igazi zsidóság alól való emancipáció volna korunk önemancipációja. A zsidóságban felismerhetünk egy általános, jelen levő antiszociális elemet, amely a történelmi fejlődés révén – amelyben a zsidók e rossz vonatkozásban buzgón közreműködtek – a mostani tetőfokára érkezett, olyan magasságba, amelyen szükségképpen fel kell bomlania. A zsidóemancipáció végső jelentésében az emberiségnek a zsidóság alól való emancipációja.” (Karl Marx: A zsidókérdéshez, 1843)  „(...)Európa lakossága elzsidósodott, az európai emberiség átadta magát annak a hitnek, hogy egyedül a pénz boldogít, elveszítve ezzel minden belső erkölcsi tartását. Ezzel a hitével megtagadott minden haladást, a szabadságot pedig teljesen meg fogja fojtani.” (Neue Rheinische Zeitung, 1848. augusztus 17.) „Ausztriában az egész népben érezhető, hogy a zsidóság a legsemmirekellőbb fajtája a burzsoának, ők a legszemtelenebb uzsorások: ez a zsidó népség iránti ellenszenv alapja.” (Karl Marx, Neue Rheinische Zeitung, 1849. február 24.) „Úgy véljük, minden tirannus mögött egy zsidó áll, ahogy minden pápa mögött egy je-zsuita. Valóban, az elnyomók vágyódásai reménytelenek lennének, ha nem lenne egy sereg jezsuita, hogy elfojtsa a gondolkodást, és egy maroknyi zsidó, hogy kifossza a zsebeket.” (Karl Marx: Az orosz kölcsön, 1856) És akkor a végére egy Engels idézet, ne csak szegény Marxon verjük el a port: „A Neue Rheinische Zeitung olvasói emlékeznek, hogy a frankfurti mocsárparlament német nemzeti tökfilkói és pénzcsinálói e számlálásokkor a lengyel zsidókat még mindig a németekhez számították, jóllehet e minden fajok legocsmányabbika legfeljebb profitéhsége alapján állhat rokoni viszonyban Frankfurttal.” (Friedrich Engels, Neue Rheinische Zeitung, 1849. április 29.) Kérdés tehát, hogy Karl Marx és Friedrich Engels hozzájárult-e vajon az antiszemitizmushoz? S ha igen, akkor nekik miért lett megbocsátva? Mert megteremtették az ideológiai alapját a proletár apoteózisnak és a középszer rémuralmának? De nézzük az ifjú Churchillt, aki 1920-ban így írt: „A zsidó törekvések ezen területének kiáltó ellentéteként emelkednek ki a nemzetközi zsidók intrikái. Ennek a baljós szövetségnek a támogatói többnyire olyan emberek, akik olyan országok boldogtalan népességéből emelkednek ki, ahol a zsidókat fajuk miatt üldözik. Legtöbbjük, ha nem mindegyikük elhagyta apái vallását és szellemileg elszakadt minden lelki reménytől a másvilágra nézve. A Spartacus-Weishaupt napoktól Marx Károlyig, és tovább Trockijig, (Oroszország), Kun Béláig (Magyarország), Rosa Luxemburgh (Németország), Emma Goldmannig (Egyesült Államok), ez a világot átfogó összeesküvés a civilizáció ledöntéséért, a társadalom újjáalakításáért a megállított fejlődés, az irígy rosszindulat és a lehetetlen egyenlőség alapján állandóan nő. (...) Lenin kivételével a vezető alakok mind zsidók. Mi több, az alapvető sugalmazás és a hajtóerő a zsidó vezetőktől jön. A szovjet intézményekben a zsidó dominancia még megdöbbentőbb. A legfontosabb, ha nem a teljes szervezete annak a terrorrendszernek, amely különleges csoportokkal az ellenforradalom megakadályozását tűzte ki céljául, kizárólag zsidók, némely esetben zsidónők kezében vannak. Ugyanezt az ördögi vezető szerepet játszották a zsidók Magyarországon Kun Béla terrorrendszere alatt. Ugyanez volt Németországban (különösen Bajorországban) megfigyelhető, ameddig a német nép ideiglenes levertsége ennek az őrültségnek teret adott. Noha minden említett országban akadnak nem zsidók is, akik ugyanolyan rosszak, mint a legrosszabb zsidó forradalmárok, a zsidók szerepe a népességben elfoglalt számuk arányában elképesztő.” (Cionizmus és bolsevizmus, a harc a zsidók lelkéért, Illustrated Sunday Herald, London, 1920 február 8-án)

Churchill számára mentség, hogy mindezt 1920-ban írta? És akkor mi legyen Prohászkával, aki nem Londonból figyelte „Kun Béla terrorrendszerét”, hanem testközelből? Vagy Churchill antiszemita lenne? Le kell vegyem a polcról a Második világháború történetét? Követeljük, hogy vonják vissza Churchill Nobel-díját? Annál is inkább sürgető kérdések ezek, mert előkerült a minap egy másik Churchill szöveg is, méghozzá 1937-ből, pedig akkor már azért sejteni lehetett, hogy mi következik! A derék brit viszont ezen véleményének ad hangot: „Könnyű lenne az egészet az üldözők gonoszságára kenni, ám ez nem felel meg a tényeknek. Ez olyan országokban is létezik, mint Nagy-Britannia és az Egyesült Államok, ahol a zsidók és más népek a törvény előtt egyenlőek, és ahol a zsidóság nemcsak menedéket, hanem lehetőséget is kapott (...). Épp ezért tudtukon kívül ők érik el az üldözést – így részben ők felelnek azért az antagonizmusért (kibékíthetetlen ellentétért), amelytől szenvednek.”(S persze, ha Churchill fenti sorai nem antiszemiták, akkor miért antiszemita Romsics Ignác?)

S akkor végezetül álljon itt egy idézet Karinthy Ferenctől, méghozzá 1985-ből: „Micsoda zseniális szörnyűséges nép ez a zsidóság. Évezredek óta gyűlölik, irtják, pogromozzák, de ha lélegzethez jut, percek alatt meggazdagszik, nyilván pökhendivé, irritálóvá lesz, akkor ismét inkvizíció, pogrom, holocaust, s megint elölről. Az emberiség kovásza.” S egy utolsó, szintén tőle, s szintén a lényeget megragadva: „Ma pedig zengett az egész Fifth Avenue, vég nélküli sorokban vonultak fel zsidók, és ünnepeltek valamilyen izraeli ünnepet. Egyetlen húr nem rezdült szívemben. Valahogy semmi közösséget nem érzek evvel a hangos, tolakodó, csinnadrattás, hencegő parádéval, inkább gusztustalannak érzem. Fura dolog, amikor odahaza olvasom az arabbarát cikkeket, teljesen a zsidókkal vagyok szolidáris. Itt meg, ahol »hatalmon« vannak, bosszant, idegessé, türelmetlenné tesz az egész. A zsidóságban, ha ugyan van ilyen, a sok tehetség, izgalom, szellemi készenlét, alkotókedv stb. stb. mellett van egy különleges képesség: megutáltatni magát a világgal. József, aki addig ugrál, amíg a kútba nem dobják.”  Karinthy Ferenc odasorolandó Prohászka mellé avagy sem? És egyáltalán: tényleg mindenki elítélendő hazugságokat írt, akár a XIX., akár a XX. században? Adjon végre valaki egy tisztességes, nem elfogult, nem a saját ostoba előítéletei és hisztériái által diktált választ ezekre a kérdésekre!