vissza a főoldalra

 2012.08.03. 

Kedvező jelentés hazánk számára

Az EP kategorikusan tiltja a cianidos bányászati technológia alkalmazását

A romániai hatóságoknak minden körülményt mérlegelniük kell, mielőtt döntést hoznak a verespataki aranykitermelés beindításáról, és tiszteletben kell tartaniuk az EU valamennyi idevonatkozó irányelvét – áll abban a jelentésben, amelyet az Európai Parlament (EP) petíciós bizottsága július 12-én fogadott el Brüsszelben a testület romániai tényfeltáró látogatásának eredményeiről.

 Sokan vádolták azzal az EU intézményeit, hogy „nesze semmi, fogd meg jól” jelentéseket szövegeztek, szavaztak meg, elegendő néhány Szlovákiát érintő dokumentumra gondolunk.  Ez a Verespatakra irányuló EP-jelentés mennyire mond ki konkrétumokat, mennyire határozott?- kérdezem dr.Bagó Zoltán néppárti európai parlamenti képviselőt, a tényfeltáró delegáció magyar tagját.

 –Az EP petíciós bizottsága a hozzá beadott petíciók szövege alapján dönt a beadványoknak a jogi státuszáról, és bizonyos esetben kvázi vizsgálóbizottságként kivizsgálja a petícióban foglaltakat. Ez történt Verespatak ügyében is; a petíciót beadók  kérelmének megfelelően tényfeltáró bizottság ment ki a Bukarestbe. A három napos romániai vizsgálat alatt több helyszínt látogattunk meg. Tárgyaltunk a környezetvédelmi minisztérium illetékeseivel, a petíciót benyújtókkal, független szakértőkkel. Az egyik szakértő csoport a petíciót beadók álláspontját erősítette, míg a másik, a beruházó, a Rosia Montana Gold Corporation érveit hangoztatta. Végezetül a bizottság összefoglaló jelentésben számolt be a látottakról, halottakról. Ebben a jelentésben vannak nagyon súlyos, határozott mondatok. Emlékeztetjük a román hatóságokat arra, hogy az EP kategorikusan tiltja az uniós országok területén a cianidos bányászati technológia alkalmazását. Emellett felhívjuk az illetékes romániai hatóságok figyelmét arra, hogy egészen addig, míg az ún. vagyoni biztosítéki rendszer nem megalapozott, ne kezdjék el a beruházást. Úgy érzékelem, hogy ez a kettő jelentős kulcsgondolata a jelentésnek. Igaz, ez a dokumentum így nem bír kötelező érvénnyel, hiszen a  petíciós bizottság nem szankcionálhat. Mi „csak” tényeket állapítunk meg, és ezekre hívjuk fel az illetékes hatóságok figyelmét.

 2004-ben született meg az ún. O’Hara-jelentés. Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése kulturális örökség bizottságának jelentéstevője, Eddie O’Hara brit képviselő megállapította: „A Rosia Montana Gold Corporation kanadai-román vegyes vállalat projektje gazdasági alapot biztosíthat az egész vidék fenntartható fejlődéséhez. A kulturális örökség megőrzése szempontjából a projekt példája lehet a felelősségteljes fejlesztésnek.” Melyik jelentés a domináns?

 – Szerintem vagy nem hozzáértő, vagy nem elég alapos, vagy elfogult a brit úriember, így nem értek vele egyet. Fontos tudni, hogy személy szerint nem a verespataki bánya környezetvédelmi kérdésével foglalkozom, hanem petíciós bizottsági tagként a beadott petíciókkal. A petíciók pedig jogi munkák. Amit ön említ, azzal Áder János foglalkozott, s most pedig Bánki Erik portfoliójába tartozik. Arról sikerült meggyőződnöm, amikor egyeztettünk a beruházók képviselőivel, hogy hatalmas nagy összeg áll a rendelkezésükre, és kizárólagosan azt kommunikálják, hogy munkahelyeket akarnak teremteni. Arról viszont nem beszélnek, hogy a Tiszán néhány évvel ezelőtt már végigvonult egy ciános szennyeződés. Arról sem, hogy a környezetvédelmi alapnormákba beletartozik, hogy az EP ellenzi a cián bányászati használatát. És a kötelező felelősségbiztosítás mértéke is vita tárgyat képezi az ügyben...

 A beruházó saját részéről tudtommal 150 millió eurós felelősségbiztosítást nevezett meg. Ez elegendő lenne, egy  – Isten ne adja – katasztrófa utáni helyreállításhoz?

 – Ez így roppant teoretikus. Eddig 150, 180, sőt 260 millió euróról lehetett olvasni szakmai berkekben, mint minimális felelősségbiztosítási főösszegről. Nem lehet véletlen, hogy a vállalat nem akart egyértelmű nyilatkozatot tenni a kötelező felelősségvállalás tekintetében. A román szakértők azt mondják, hogy ilyen technológia máshol is működik a nagyvilágban, mi viszont tanúi voltunk a Tisza habzásának, mikor az állat-és növényvilág jelentős része elpusztult.

 Mi van akkor, ha mégis engedélyezik a román hatáság a beruházást, mert arra gondolnak, a projekttel munkahelyeket teremtenek és mindez több milliárd dollárt jelent Romániának? Mit tud tenni az EP , ha ez bekövetkezik?

 –Az Európai Parlament politikailag választott testület, tehát politikailag tud nyomást gyakorolni a saját határozatára hivatkozva, ami a ciános kitermelés tiltásáról szól. Ki kell emelni, hogy román képviselők is megszavazták azt a bizottsági jelentést, ami kimondja, nincsenek kellően kezelve a potenciális veszélyforrások. A látogatás során nem sikerült minden szempontot teljes mértékben tisztázni, és ellentmondások merültek fel többek között a bánya bezárásával és a környezet helyreállításával kapcsolatos garanciákat illetően. Most a román kormány térfelén „pattog a labda”, ami azért is érdekes, mert a Ponta-kormány megalakulása után bejelentette, hogy leállítják a verespataki projektet.

 Engedjen meg egy másik témát: a szeptember 20-án sorra kerülő petíciós szakbizottsági ülés napirendjére került a Benes-dekrétumok ellen benyújtott petíció. Bizonyára már az is elég nagy dolog, hogy erre sor kerülhet.

 –Természetesen már az is lényeges, hogy beszélnek róla egy ilyen fontos plénumon. Az ügynek az a háttere, hogy 2004-ben Vaclav Klaus akkori cseh elnök kiharcolta, hogy Csehország úgy csatlakozhat az EU-hoz, hogy az Alapjogi Chartában foglaltaknak  nem kell megfelelniük. Ebben az időszakban Fico-Meciar kormány volt hatalmon Szlovákiában, és Meciar elérte, hogy a dekrétumokat ne vegyék figyelembe a csatlakozásnál. Az akkoriban született Frohwein –jelentés pedig nagyon szofisztikált, az ön első kérdésében is felvetett semmitmondó megállapításokat tett azzal, hogy a dekrétumok ügyét történelmi kérdésként kezelte. Akkor már sokan kezdeményezték a dekrétumok felülvizsgálatát. A Szlovák Nemzeti Tanács (SZNT) mint a legfőbb szlovák törvényhozó szerv 2007 –ben egy jogtechnikai bravúrral meg is erősítette  hogy az ún. Benes-dekrétumok megkérdőjelezhetetlenek. Ekkor két magyar magánszemély petíciót adott be , azt 57 ezer aláírással támogatva, hogy kérelmüket vizsgálják meg. Akkor Gál Kinga magyar és Bauer Edit szlovákiai MKP-és EP képviselők feladata volt ez. Ez a petíció azonban nem érdekelte a bizottságot, nem kapott kellő politikai támogatást. 2010-ben, mikor képviselő lettem, újra megkerestek ezzel az üggyel, és akkor jogi szempontból változtatunk a petíció szövegén. Azt hangsúlyoztuk ki, hogy az ügyet nem cseh-magyar , vagy szlovák-magyar bilaterális viszonyrendszerben kell kezelni, és nem jogtörténeti, hanem élő jogi kérdésekről van szó, hiszen a dekrétumok egy része a mai napig hatályos, arra még bírósági ítéletet is lehet alapozni. A már említett Alapjogi Charta ellenzi a kollektív bűnösség elvét, viszont a dekrétumok ezt tartalmazzák. Ez is mutatja, hogy szakmai kérdésről, és nem diplomáciai kérdésről van szó. Ez már „megütötte a petíciós bizottság ingerküszöbét”. Azt is ki kell jelenteni, hogy eddig soha egyetlen egy petíciós ügyből nem következett nemzetközi szintű jogszabály módosítás, tehát felesleges túlzott reményeket táplálni! A permanens szakmai vita viszont azt eredményezi majd, hogy többen rádöbbennek, az érintett dekrétumotokat hatályon kívül kell helyezni.

 Azt mondja, csak szakmai kérdésről van szó, de gondolom az összes cseh és szlovák képviselő, pártállástól függetlenül a dekrétumok mellett áll ki, és a magyar ellenzék szokása szerint nem szavazza meg azt, amit a fideszesek.

 –Ebben az esetben erről nem beszélhetünk. Még egy szlovák baloldali képviselő is támogatásáról biztosított bennünket, és a lengyelek, németek, az olaszok is a diszkriminatív intézkedések ellen lépnek fel. Ez egy olyan ügy, amiben a magyar ellenzékhez tartozó képviselők többsége mar jelzett, hogy támogatja. Természetesen ebben is vannak ketten, akiket az úgy továbbra sem érdekel, akik nem támogatják az ügyet.