vissza a főoldalra

 2012.08.10. 

A Mátsik és mások
(Ügyészi előéletek)

Az újságok vezető hírei közé került rövid időre Mátsik György, aki az 1956-os forradalmat követő megtorlás során ügyészként szolgálta Kádár János kegyetlen terrorral indult kommunista diktatúráját. „Parancsra tett” könyörtelenségével hírnevet is szerzett magának akkoriban.

 A most kirobbant Mátsik-ügy rámutat arra, hogy az ügyészek is elévülhetetlen érdemeket szereztek úgy a rákosista, mint a kádárista rezsim törvénytelenségeinek megvalósításában. Egyáltalán nem ártana tehát, sőt, nagyon is indokolt lenne az eddig nagy odaadással célba vett „ügynökök”, valamint a „tartótisztek” helyett és mellett hangsúlyt helyezni az ügyészi gazemberségek és az igazságszolgáltatás megcsúfolásában jeleskedő bíróságok tevékenységének a feltárására, a felelősségük megállapítására és a közvélemény elé tárására. Nem megfeledkezve természetesen a legfőbb felelősökről, a különböző magasabb vagy alacsonyabb szinteken hatalmaskodó kommunista funkcionáriusokról.

Az egykori államvédelmi ügyek meghurcoltjai az esetek legnagyobb részében először a Politikai Rendészeti Osztály (PRO), az Államvédelmi Osztály (ÁVO), majd az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) kegyetlenkedéseivel találták magukat szemben. Az ÁVH „fénykorában” – 1950 és 1953 között – jószerivel az ügyészségek is ennek a félelmetes szervezetnek engedelmeskedtek, még ha hivatalosan nem is voltak neki alárendelve. Sőt, voltak olyan „államellenes” ügyek, amelyekben a fennmaradt dokumentumok szerint a bírósági tárgyalások „forgatókönyvei”, de némely esetekben még az ítéletek is az ÁVH-nál születtek. Feltehető persze a kérdés: hogyan volt ez lehetséges? Természetesen úgy, hogy egyrészt az ügyészségekre és a bíróságokra is kemény politikai nyomást gyakoroltak, másrészt az ÁVH igyekezett beépülni – nem is sikertelenül! – a kommunista „igazságszolgáltatás” szervezeteibe. Ez is különböző módozatokban valósulhatott meg. Bármennyire is hihetetlennek hangzik, találtam már olyan levéltári dokumentumot, amely azt bizonyítja, hogy ügyészek és bírák is tagjai voltak az ÁVH ügynökhálózatának. Ez volt az egyik változat. A másik pedig az által valósult meg, hogy az ÁVH a saját tiszti állományából helyezett át többeket az ügyészi és bírói területre.

Az utóbbira példaként említhető Tímár István (1913) esete, aki 1945-től rendőr ezredesként vezető beosztásban szolgált a budapesti PRO-nál, majd az ÁVO-nál, végül még egy ideig a belügyi felügyelet alatt működő ÁVH-nál is. 1948-ban áthelyezésre került az Igazságügyi Minisztériumba, ahol főosztályvezető lett ebből a korábbi főávéhásból. Pályája csúcsára az 1960-as évek elején érkezett el, amikor a Legfelsőbb Bíróságon első elnökhelyettes beosztásba került. (Forrás: Magyar Országos Levéltár – MOL - 276.f .54.csop.216.ö.e.)

Décsi Gyula (1919) úgyszintén 1945-ben kezdte államvédelmi pályafutását a PRO-nál, az ÁVO-nál, majd az ÁVH-nál. Legutolsó beosztásában a már teljesen független ÁVH Vizsgálati Főosztályát vezette. Szinte valamennyi jelentősebb konstruált államellenes ügyben – még a kommunisták ellen lefolytatottakban is – elévülhetetlen érdemeket szerzett. Ő 1950 nyarán került áthelyezésre az Igazságügyi Minisztériumba, ahol egy ideig államtitkár volt, majd 1952 őszétől miniszter. Ez volt pályája csúcsa, amit azonban nem élvezhetett sokáig, mert 1953 elején a Péter Gábor és társai elleni ügyben őt is letartóztatták és büntetőeljárás indult ellene. (Forrás: MOL 276.f .54. csop.105. ö.e. és 276.f . 54. csop.218. ö.e. valamint az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára – ÁBTL V-150619/1 számú dosszié)

Más államvédelmi vezető tisztek, mint például Bakos Pál (1906) az ÁVH-tól a Legfőbb Ügyészségre kerültek. Bakos sokáig a Szovjetunióban élt és 1948-ban tért vissza Magyarországra. Azonnal az ÁVH-hoz került magas beosztásba. 1955-ben helyezték át a Legfőbb Ügyészségre, ahol a Különleges Ügyek Osztályának vezetője lett. Később, egy időben a legfőbb ügyész helyettese is volt. (Forrás: ÁBTL V-127611/1 számú dosszié, MOL 276.f .54. csop. 402. ö.e. és a 276.f .54. csop. 405. ö.e., valamint a 276.f .96. csop.25. ö.e.)

Czakó Kálmán (1919) személyzeti, majd ellenőrzési osztályvezető volt 1948-tól a BM-ben. Egy jellemzése szerint alacsony általános műveltségű, jogi ismeretei hiányosak, goromba, rosszindulatú, bosszúálló, karrierista, fennhéjázó. Mindezek ellenére egy időben MDP titkárnak is jó volt a BM-ben. Vele kapcsolatban volt azonban egy nagyon fontos másik körülmény is: Az első felesége – akitől egyszer elvált, majd újból elvette – Szokolov Zója szovjet állampolgár volt. Talán éppen ezért sem véletlen, hogy Czakó Gábor 1953 és 1955 között a Magyar Népköztársaság legfőbb ügyésze lehetett. (Forrás: MOL 276.f .53. csop. 239.ö.e. és 276.f . 54. csop. 228.ö.e.)

Szénási Géza (1919) életrajzaiban szerényen és szemérmesen csak az olvasható, hogy 1945-től rendőrtiszt volt. Egy levéltári dokumentum szerint 1949-ben már rendőr őrnagy rendfokozatban szolgált. Figyelmet érdemel azonban ezzel az időszakkal kapcsolatban egy másik levéltári dokumentum (MOL XX-5-d 135. doboz), amely szerint az egykori hírhedt ávéhás Bauer Miklós (1921) azt állította, hogy Szénási Géza legfőbb ügyésszel egy alosztályon és egy szobában dolgozott. Márpedig aki az ávéhás „körmös” Bauerral együtt dolgozott, az maga is csak ávéhás lehetett. Később – 1956. november 16-tól 1975-ig – a valamikori ávéhás Szénási Géza a Magyar Népköztársaság legfőbb ügyésze volt. A teljes kádári megtorlás alatt, sőt még jó ideig utána is, ő volt a Legfőbb Ügyészség vezetője.

A felsorolt néhány példa is kellőképpen bizonyítja, hogy az ávéhások, majd a volt ávéhások a kommunista diktatúra évtizedeiben bizony sokáig „megszállva” tartották a Legfőbb Ügyészséget. Most pedig itt van ez a Mátsik-féle ügy, amelynek egyik érdekessége, hogy létezik egy levéltári dokumentum, egy terjedelmes névsor (Forrás: ÁBTL 2.8.1. Állománykönyv), amely szerint 1949-ben a BM-ben szolgált rendőr hadnagyként egy Mátsik György (1925). A névsorban akkori és későbbi rendőri és államvédelmi-állambiztonsági tisztek egyaránt szerepelnek. Nem felejtendő, hogy 1949-ben még az államvédelmi tiszteknek is rendőri rendfokozata volt. Engem bizony egyáltalán nem lepne meg, ha az a régi Mátsik rendőr hadnagy, meg ez a mostani volt ügyész azonos lenne. Miként azon sem nagyon csodálkoznék, ha ez a mostanra már igen idős Mátsik valójában az ÁVH-nál kezdte volna meg pályafutását. Reményeim szerint lesz majd valaki, aki ennek utánajár!

Ami pedig a legfelsőbb ügyészi szinteken megvalósult, jószerivel ugyanaz volt tapasztalható a beosztotti szinteken is. Az 1950-es években például hírhedt ávéhás volt Szegeden Falábú Dezső (1927). Előbb az ÁVH Csongrád megyei osztályán, 1953-tól pedig a BM Csongrád megyei főosztályának államvédelmi vizsgálati osztályán teljesített szolgálatot. Innem került át, még 1956 előtt a Csongrád Megyei Ügyészség állományába, ahol már ügyészként foglalkozott az államellenes ügyekkel. A forradalom győzelme után Szegeden öt ügyészt biztonsági őrizetbe helyeztek – az ügyészségi forradalmi bizottság kezdeményezésére –, hogy megvédjék őket az atrocitásoktól, különösen a fővárosban, de már más vidéki városokban is előforduló lincselésektől. A letartóztatott ügyészek közül hárman – Falábú Dezső, Balogh János és Kucsera Róbert – korábban az ÁVH-nál teljesített szolgálatot, ezért is volt különösen indokolt a többi még akkori ávéhással együtt a védelmük. Őrizetbe került ugyanekkor Notheisz-Nádas János ügyészségi MDP titkár és Dobos Ferenc (1922), aki egy levéltári dokumentum szerint a forradalom alatt az ÁVH beosztottaival (…) a tüntetésben részt vett diákokat bántalmazta.

A forradalom leverése után az imént említettek valamennyien ügyészként – Dobos megyei főügyészként – részt vettek a megtorlásban, szinte majdnem minden Csongrád megyei megtorló ügyben szerepet vállaltak. Dobos, Falábú és Balogh a vádat képviselték abban a szegedi megtorló büntetőperben, amelyben Kováts József (1926) szegedi forradalmárt halálra ítélték és kivégezték. (Forrás: ÁBTL V-1457747/2, V-144706 számú dossziék.)

Végül egy figyelmet érdemlő adalék Dobos Ferenc megyei főügyész történetéhez: Az ellenforradalom alatt és után politikailag szilárd magatartást tanúsított. 1958-ban fegyelmi eljárást folytattak le ellene, mert sorozatosan erkölcstelen, a huligánság fogalmát kimerítő magatartást tanúsított. (…) Több alkalommal súlyosan lerészegedett, (…) botrányokat okozott. Ezért Szénási Géza akkori legfőbb ügyész le akarta váltani, de az MSZMP Csongrád Megyei Bizottsága ehhez akkor nem járult hozzá, csak később, amikor a megtorlás már befejeződött. (Forrás: MOL 288. f .30(1958) csop. 14. ö.e.)