vissza a főoldalra

 2012.08.17. 

Szlovákia, az abszurdumok országa

A kistelepülések elsorvasztása ellen

Átrajzolhatja a felvidéki magyar falvak településszerkezeti rendszerét a szlovák közigazgatás reform az MKP közigazgatási alelnöke szerint. Őry Péter úgy látja, hogy sérülhet a decentralizáció alapelve azzal, ha az ügyintézés távol kerül a polgártól. Az MKP viszont elutasítja a kistelepülések elsorvasztását célzó terveket.

 A napokban tartotta meg soros ülését a Magyar Koalíció Pártja (MKP) Közigazgatási Tanácsa. Robert Fico kormányfő még a Szlovákiai Városok és Falvak Szövetségének májusi kongresszusán jelentette be, hogy kormánya átvilágítja az államigazgatási és önkormányzati jog- és hatáskörök megosztását és azok finanszírozását. Ez, illetve a szlovák kormány 100 napja a közigazgatás tükrében szerepelt-e témaként az ülésen?

 –Természetesen mindkét témát érintettük. Mielőtt a további részletekre rátérnék; nem árt tudniuk a magyarországi olvasóknak, hogy nálunk 2001-ben vette kezdetét az államigazgatás decentralizációja, és az előző kormány a belügyminisztert bízta meg azzal, hogy az önkormányzatokhoz átkerült államigazgatási jogköröket és hatásköröket vizsgálja át, s adott esetben megoldást keressenek az államizgatatás hatékonyabbá tételére. A Radicova-kormány megbukásával leállt ez a program, viszont a Fico-kabinet is céljául tűzte ki az egész közigazgatás átvilágítását. Ezt jelentette be a miniszterelnök az ön által is említett Szlovákiai Városok és Falvak Szövetségének májusi kongresszusán. Július 25-én Fico a szövetség elnökével, Jozef Dvonccsal tárgyalt erről a kérdéskörről és abban maradtak, hogy a belügyminisztérium egyik államtitkára kizárólag ezzel a témával foglalkozik a jövőben. Azt viszont meg kell említeni, hogy a Radicova-kormány idején tettek bizonyos „ésszerűsítési” lépéseket, és „érdekes módon” éppen a magyarok által lakott régiókban folytattak leépítéseket. Gondoljunk a párkányi általános körzeti hivatal bezárásának tervére, ami erőteljes tiltakozást váltott ki, az adóhivatali rendszer leépítésére Nagymegyeren és Somorjában, Kassa vidékéről egyes hivatalok Kassára való bevitelére, illetve a királyhelmeci földhivatal megszüntetésére. Szakmailag két nézet ütközik. Az egyik a hivatalok összevonását tűzi ki célul, míg a másik a lakossághoz minél közelebb lévő ügyintézés mellett áll ki a decentralizáció alapelve szerint. Azt látjuk, hogy a településszerkezeteket erősen befolyásolná a további önkormányzati reform. Gömörben, Nógrádban nagyon sok a 200-300 lélekszámú település, és ha ezek közös hivatal alá kerülnek, sérülne az önkormányzatiság szubszidiaritásra épülő elve, egyszersmind megváltozna az évszázadok során kialakult magyar településszerkezet, arról már nem is beszélek, hogy a lakosoknak utazniuk kellene a legegyszerűbb ügyek intézés végett is.

 Azt hallani, a déli országrészben, ahol magyarok élnek, nagyobb a munkanélküliség, s gondolom így kevesebb a befolyt adók összege is.

 –Ez a kérdés akkor állná meg a helyét, ha ugyanolyan lenne az önkormányzatok finanszírozásának a módja nálunk, mint Magyarországon. Szlovákiában az önkormányzatoknak a fő bevétele a természetes személyek jövedelemadójának 64,5 %-a, tehát ez kerül visszaosztásra adóhányadként az állam részéről. A többi bevételt a helyi ingatlanadó, az ebadó és a bérletek által befolyt kisebb összegek jelentik. Ezek adják az önkormányzat általános feladataira szánt keretet. Ezen kívül a diákok számával arányosan külön keretet biztosítanak a helyi iskola működésére. A lényeg, hogy az adott település bevétele független a helyi gazdaságtól, ipartól. Nincs iparűzési adó, mint Magyarországon. Ezért az adott település polgármesterének anyagilag semmi plusszt nem jelent, ha egy üzem létesül a városhatáron belül. Az más kérdés, hogy a munkahelyteremtéssel megállítható az elvándorlás. Az is igaz, ahol több a vállalkozó, ott nagyobb az összetartás, és támogatják a módosabbak a helyi értékeket, rendezvényeket. Nálunk a lakossági nyilvántartás is másként működik, mint Magyarországon. Az önkormányzat a lakhelyet tartja nyilván, de semmilyen igazolványt kötelező jelleggel nem ad ki. Amennyiben a polgár kéri, akkor igazolást ad ki, hogy adott személy az adott ingatlanban lakik. A polgár ezzel az igazolással elmegy a járási rendőrparancsnokság egyik osztályára, ahol kiadják a személyi igazolványt. A személyi igazolvány alapján állítják ki a jogosítványt, a vállalkozói kártyát. Látjuk, ez egy igazi bürokratikus eljárás. Ha egy adott településen lakópark épül, és beköltöznek oda mondjuk százan, akkor a kényelmesebbek hivatalosan nem jelentik be a lakcím változást, mert az jelentős időkiesést jelent. Ezzel viszont az önkormányzat adóbevételtől esik el. Az önkormányzatnak még olyan jogosultsága sincs, hogy helyi kedvezményt adjon az ingatlanadóból, tehát nem is tudja segíteni a vállalkozások betelepülését. Pontosan ezért adott be az MKP 2009-ben törvénymódosítási javaslatot, mert szerettük volna támogatni a kistelepüléseken a vállalkozások letelepülését, mert azt valljuk, hogy a kis-és középvállalkozások megsegítése is kiemelten fontos eszköze lehet a déli régióban a munkahelyteremtésnek. Tehát ne csak pl. autógyárakban, beszállító cégekben gondolkodjunk.

 Térjünk rá a kisebbségi nyelvhasználati törvény kérdésére. Előfordult, hogy egy többségében magyarok által lakott település önkormányzata ellen megindult az eljárás, mert nem kétnyelvű volt a felhívás?

 –Nincs erről tudomásom. A kisebbségi nyelvhasználatra vonatkozó törvény esetében a büntetések csak július 1-jétől léptek érvénybe. Addig türelmi idő volt. Meg kell jegyezni, hogy teljes mértékben felkészületlen az államigazgatás ahhoz, hogy a törvényeknek megfeleljenek az önkormányzatok. Július 1-je óta a kétnyelvűséget érintve az anyakönyvi kivonatokon, a halotti bizonyítványokon és a házasságleveleken kívül semmi nem került kiadásra. Tehát ma egy űrlapot az adott önkormányzatnak kell elkészítenie. A Pro Civis Polgári Társulás, amelynek elnöke vagyok, kiadja az Önkormányzati Szemle c. periodikumot, működteti az onkormanyzas.sk honlapot, amelyen kétnyelvű űrlapok is találhatók, és a törvényeket is lefordítjuk magyar nyelvre, mert még a szlovák alkotmány sem volt meg magyarul, ezt is mi fordítottuk az a múlt évbe.  A törvény azt mondja ki, hogy akkor kell kétnyelvű űrlapot kiadni, ha a polgár kéri. Ha ott ül az ablak mögött egy szlovák ügyintéző, akkor a magyar származású polgár örül annak, ha gyorsan végez, és nem kezdi követelni a magyar nyelvű dokumentumot. A rendszernek az árnyoldalát mutatja, hogy megtörtént: a magyar tannyelvű iskolába való beiratkozáshoz szlovák nyelvű űrlapot kaptak a szülők, és az is abszurd, hogy szlovák nyelven írják ki azt, mely esetekben használhatjuk a magyar nyelvet.

Medveczky Attila