vissza a főoldalra

 2012.08.31. 

Nem engedek a művészi színvonalból

Beszélni kell a színházcsinálók felelősségéről is

Bács-Kiskun megye kulturális központja Kecskemét. Cseke Péter színművész, rendező 2008 nyara óta a Kecskeméti Katona József Színház igazgatója; feleségével, Sára Bernadettel megválasztása óta élnek az alföldi városban. A direktor úgy véli sikerült egy szellemi központot kialakítania a Katona József Színházból.

 A 2011/2012-es évadot úgy hirdették meg, hogy ez lesz a legszakmaibb évadjuk. Mindez mit takart, és elérte-e a társulat a megfogalmazott célt?

 –Színházvezetésem negyedik évadjára egy olyan erős társulattal rendelkezem, amely teljes mértékben tudja azt az igényt teljesíteni, hogy magas színvonalon játssza mind a könnyedebb – ami persze csak a befogadó számára könnyű – , mind a XXI. századi „kísérleti” drámákat. Egy vidéki színház esetében nem könnyű az évad megtervezése. Egyrészt biztosítani kell a magas, mindig emelkedő színvonalat, másrészt a közönség kedvében kell járni. De úgy, hogy sosem engedek a művészi színvonalból. Egy színház akkor működik igazán jól, ha darabjain keresztül olyan kérdéseket tud feltenni, ami az embereket érdekli, foglalkoztatja, s az még jobb, ha válaszokat is tud adni rá. A szakmai évad azt jelentette, hogy mind a darabok, mind a szereplők kiválasztása, s mind a színvonalas játék által megpróbáljuk bemutatni a jelen Magyarországát. Mindezt úgy, hogy a közönség kezét nem engedjük el. Ez nem jelenti azt, hogy ne kísérletezzünk a színházban. Új utak keresése nélkül a színház egy múzeum lenne csak. És bizony sok mindent a kísérletezések visznek előre. Az viszont nem mindegy hol kísérletezünk. A társulat is újabb színpadi megoldásokkal szeretne megismerkedni és szereti a különleges előadásokat – a kisszínházban.

 Egy évvel ezelőtt nagyon elégedett volt, mert a 2010/2011-es évadban nézőcsúcsot döntöttek. Az elmúlt ún. szakmai évadban tartották a csúcsot?

 –Ebben biztos vagyok. Első bemutatónk az „újrafordított” Bánk bán volt, ami hatalmas sikerrel ment. A Bánk a Ruszt Stúdió Színházban ment eredetileg, de a nagy érdeklődésre való tekintettel be kellett vinni a nagyszínpadra. Nem véletlen, hogy ezzel az előadással bekerültünk a POSZT-ra, ahogy az sem, hogy onnan elhoztuk a dramaturgiai díjat. Következő darabunk Agatha Christie Egérfogója volt, s ezt az előadást meghívták Londonba, mégpedig abba a színházba, ahol több mint 60 éve játsszák. A Boldogtalanok, a Víg özvegy és a Régi ház is nagy sikert ért el. Az sem mellékes, hogy a múlt évadban nyolc magyar bemutatónk és öt ősbemutatónk volt. A közönség nemhogy nem riadt meg, hanem nagy számban vásárolja a bérletet még Csongrádból és Békésből is, és akkor Pest-megyéről még nem is szóltam. A bérletszünetes előadásaink is népszerűek . Ez a visszajelzés nagyon fontos, mert nem hiszek abban a színházban, amelyik közönség nélkül működik.

 A következő évadban könnyebb fajsúlyú darabokat mutatnak be?

 –A 2012/13-as évad, a pályázat szerinti ötödik évadom, hiszen 2008-tól vagyok a színház élén. A következő évadban a meglepetések, az újdonságok kerülnek előtérbe. Nyáron már két előbemutatónk volt, az egyik az Újvilág passió a kecskeméti arborétumban. A szenvedéstörténetre épülő darabnak Kocsis L. Mihály és jómagam vagyok a szerzője. Úgy tervezzük, hogy évente, júniusban ezt a darabot játsszuk szabadtéren, és nem csak színészek, hanem a város polgárai is szerepelnek az előadásban. Az Újvilág passió nagyszínházi változatát szeptember 21-én, a Magyar Dráma Napján mutatjuk be. A következő nagyszínpadi bemutató egy olyan musical lesz, amit közel 25 évvel ezelőtt mutatott be a Madách Színház, és hatalmas sikerrel játszották, ez pedig a Doctor Herz. A több évre visszamenő hagyomány szerint december 31-én fergeteges vígjátékot mutatunk be, Szerednyey Bélával és az én főszereplésemmel ez év végén a Páratlan párost. Tavasszal Shakespeare A vihar c. művét rendezi Bagó Bertalan. Ő minden évben sikeres előadásokat hoz létre Kecskeméten, s a társulat is nagyon szeret vele dolgozni. Az utolsó bemutató pedig Heltai Naftalin c. vígjátéka lesz. A stúdiószínházban Kaffka Margit Hangyaboly c. regényének adaptációját, és Brecht Angliai második Edward élete c. darabját játsszuk. Az utóbbi magyarországi ősbemutató lesz, s a rendező Zsótér Sándor.

 A fiatalabb korosztálynak a musicalen kívül milyen darabokat ajánlanak?

 –Köszönöm a kérdést, mert nagyon fontosnak tartom azt, hogy a fiatal generáció milyen darabokkal ismerkedik meg, és milyen üzenetet kap a színházban. Az ifjúság nevelésében, kulturálódásában a színház fontos helyet foglal el. Ezért, ha beszélünk írástudók felelősségéről, beszélni kell a színházcsinálók felelősségéről is. A Bors nénit ajánljuk a kicsiknek, a nagyobbaknak pedig egy Mátyás királyról szóló mesét. A középiskolásoknak már ajánljuk az Újvilág passiót, ahogy a Meseautót is, amit szintén a stúdióban játszunk. Ennek az apropója, hogy idén márciusban legördült az első Mercedes a kecskeméti futószalagról.

 Mennyire tartja fontosnak, hogy a színház együttműködjön különböző turisztikai szervezetekkel? Tehát, ha valaki a megyét meg akarja tekinteni, annak egy olyan „csomagot” kínáljanak, amiben egy színházi előadás is helyt kap?

 –Ez igen fontos, és ezért dolgozunk a legjobb konstrukción. A Nyomorultak musical idején kínáltuk az előadást turisztikai attrakcióként is, hiszen ezt a nagysikerű darabot nem tudtuk volna utaztatni. Biztos vagyok benne, hogy a turisztika egyik kulcsfontosságú területe lesz a jövő Magyarországának. Kecskemét is csodálatosan fejlődik, nemrég egy szép uszoda épült. A színház pedig szellemi központként működik. Erre egy példa: immár negyedik éve rendezzük meg a színházi egyetemek találkozóját.

 Tavasszal „Doctor of Liberal Arts" (DLA) képesítést szerzett, magyarul a szabad művészetek doktora lett. Ez a tudományos fokozat csak a művészeti képzés területén szerezhető meg. Miért fontos, hogy egy színházigazgató, rendező doktor legyen?

 –Biztos vagyok benne, hogy Magyarországon is eljön az az időszak, amikor meghatározzák, hogy egy nagy kultúra közvetítő intézmény élére DLA képesítéssel lehessen pályázni. Természetesen nem ettől lesz valaki jó igazgató. A célom nem is ez volt, hanem egy számomra lényeges terület, a gyermekszínházak működésének, hivatásának a kutatása. Nagy hibának tartom, hogy megszüntették a gyermek-és ifjúsági színházat Budapesten, holott a legtöbb fővárosban működik ilyen színház, van, ahol több is. Már beszéltem arról: nem mindegy, mit kínálunk a fiatalok számára a színházban. A Kolibri jó úton járt, de „csak” 212 fő befogadására képes, holott 300 ezer gyerek él a fővárosban.

 2008-ban nevezték ki a kecskeméti színház élére. Újra megméretteti magát?

 –Igen, mert a régiekből és az újakból létrejött társulat egy jó úton indult el, és szeretném ezt a közösséget egybe tartani. Több alkalommal mondják rólunk, hogy ide tevődött át az a nagy műhely, ami régen Kaposvárt jellemezte. Ez hízelgő, de a társulatot figyelmeztettem, nehogy elhiggyék ezt. Jó úton járunk, de még sokat kell tenni azért, hogy elérjük az út végét.

M.A.