|
 2012.12.07.
Az egyházüldözés idején még a barátok kutyáját is agyonlőtték
(Fáy Zoltán: A Gyöngyösi Ferences Könyvtár)
A közelmúltban
jelent meg Fáy Zoltán, a Magyar Ferences Könyvtár vezetőjének
A Gyöngyösi Ferences Könyvtár című, a könyvtár és rendház
kalandos történetét bemutató kötete, amely a gyöngyösi
ferenceseknél szerezhető be.
A korai gyöngyösi
ferences rendház történeti eseményeiről csak szórványos levéltári
adatokkal rendelkezünk. Az 1465-ös szerémújlaki káptalani határozatban
említik először a gyöngyösi konventet, mint az esztergomi
custodia részét. Az első okleveles említés a gyöngyösi
rendházról 1475-ös keltezésű. Mind a korai rendházról, mind
pedig a XVIII. századi építkezések történetéről a legtöbbet
a Historia Domusban olvashatunk, Nagy András egykori gvárdián
tollából, aki 1769-ben rögzítette nem csupán a korabeli építkezés
eseményeit, de a korábbi rendházat is hitelesen mutatta be e
kolostori krónikában.
A
Historia Domus jelenleg a gyöngyösi kolostor tulajdonában van.
Az eredeti alaprajzi elhelyezéshez képest a végleges épület
elhelyezése keveset változott a XVIII. században, jóllehet az
épület többi szárnya is emeletes lett, több belső helyiséggel
gyarapítva. A kolostor észak felől csatlakozott a templomhoz, négyzetes
zárt udvarral, és tágas külső gazdasági udvarral. Az eredeti
épület részben földszintes, részben emeletes volt. Az emeleti
rész a templom szentélyéből L alakban húzódott, magában
foglalva a teljes keleti szárnyon kívül az északi szárny
egyik felét is. Az északi szárny nyugat felé húzódó része
földszintes volt. Ebben helyezkedett el a kolostor refektóriuma
és konyhája, a vendégszobák és a betegszoba mögött, míg az
emeleti részen, valamint a keleti szárnyban a teológusok, a
rendtagok és a novíciusok cellái voltak. Ahogy a ferences rend
honlapján olvashatjuk, a rendház a török uralom alatt is fennállt,
mivel a rendtagoknak oltalomlevelekkel sikerült biztosítaniuk
nem csupán fennmaradásukat, de viszonylag szabadabb tevékenységüket
is a nehéz időkben. A gyöngyösiek rendhez való ragaszkodását
jelzi, hogy kolostorukat II. József rendeletére sem engedték
megszüntetni, inkább kijárták, hogy a rendház plébániát
kapjon, amely lehetővé tette, hogy a rend ezt az időszakot is bántatlanul
átvészelje. Rendházuk összegyűjtötte és megmentette az utókor
számára a Salvatorianus Provincia értékes műveltségi anyagát,
sajátos művelődéstörténeti értékű könyvgyűjteményét,
amely jelenleg is látogatható és kutatható. A török kiűzése
után a városi élet fejlődésével a rendház igényei is megnőttek,
a rendi tevékenység kinőtte kolostorát. 1701-ben kezdődött a
nagy építkezés, amely a 30-as évek közepéig tartott, s a
kolostori épületegyüttes ekkor kapja meg mai végleges alakját.
A keleti szárny újjáépítésével kezdődött az építkezés,
alul 8, az emeleten 16 cellát alakítottak ki, s a sekrestye fölött
megépítették az oratóriumot, valamint egy kis szobát. Az államosítás
után az oratórium kollégiumi klubterem, később a műemlékkönyvtár
tanácskozó terme, a kis szoba pedig kézikönyvtár lett,
jelenleg az Autista Segítő Központ helyiségeit képezik.
1704-ben újabb építkezés kezdődött Roszaj Vencel építőmester
és Rasinoczki Ferenc ácsmester vezetésével, amelyet a Rákóczi-szabadságharc,
majd a pestisjárvány szakított félbe. Az északi szárny építése
1711-ben kezdődik, az eredeti refektóriumot, a konyhát és éléstárat
bővítik, a szárnyra emeletet építenek, ahol cellák kapnak
helyet. A kőművesmesterek és a kőfaragók, feltehetően laikus
fráterek, neveik nem maradtak fenn. Az ő hozzáértő munkájukat
dícsérik a folyosók kőlapjai, valamint a bejáratok szép ajtókeretei.
A refektórium barokk intarziás ajtaja, – jelenleg a kolostori
múzeum bejáratánál látható kiállítva –,Oszler Liborius
laikus fráter műve lehet, aki a szécsényi és a nagyváradi
kolostornak is dolgozott. 1720-tól a nyugati szárny építése
kezdődött. Korábban e helyen részben faépítmény, részben
deszkakerítés lehetett. Az 1727-ig tartó építkezés során
emeletes szárnyat képeztek ki, s ezzel az épületegyüttes zárt
belső udvart kapott. Az emeleten cellák kaptak helyet, a földszinten
plébániai helyiségek találhatók. Az államosítás után az
emeleten egy ideig középiskolai kollégium, majd a városi könyvtár
kapott helyet, jelenleg klauzúra. A földszinti rész továbbra
is az Alsóvárosi Ferences Plébánia helyiségeit foglalja magában.
A jelenlegi
kolostori építmény jellegzetes zárt belső udvarú, négyszögletes,
egyemeletes épülettömb. Három épületszárny szabadon áll, a
negyedik a templomhoz csatlakozik. A kolduló rend szegénységi
fogadalmához alkalmazkodó egyszerű, barokkos stílusú építmény,
mind külsejében, mind pedig belső berendezésében. Az épület
homlokzatain sima falmezőben kőkeretes ablakok sorakoznak
egyszerű barokk párkánnyal, rizalit- és párkánytagolás nélkül.
Az épületegyüttes jelenleg négy bejárattal rendelkezik. A
templom homlokzatához derékszögben csatlakozó déli
homlokzaton nyílik a főbejárat, faragott díszes kőkerettel,
rajta az MDCCXXVII évszám olvasható. Csupán néhány ikerablak
bontja meg az egyszerű sima ablakok rendjét. Változó tengelyszámúak
az egyes homlokzatok. A nyugati szárny homlokzata 16 tengelyes,
egymás mellett két bejárati ajtóval. Egyszerű, de ízléses
neobarokk keretezésűek az ablakok, a szárny észak felé eső
szélén a földszinten egy pincelejárat található. A földszinti
ablakokat díszes apácarács fedi. Az északi homlokzat 17
tengelyes, egyszerű kőkeretes, dísztelen nyílásokkal, a földszinten
apácarácsos ablakokkal. Hasonló a keleti homlokzat kiképzése
is. E két homlokzat jelenleg az Autista Segítő Központnak
biztosít helyiségeket. A déli szárny a templomhoz csatlakozik,
földszintjén a gyóntatófolyosó található, a fülkékkel
szemben falfestmények bibliai idézeteket illusztrálnak. A szárny
emeleti részén foglal helyet a ferences emlékkönyvtár- és múzeum,
amelynek hatalmas helyisége korábban zsolozsmaterem volt. Bár a
műemlékvédelem sokat tett azért, hogy az épületben
elhelyezett intézmények minél kevesebb kárt okozzanak, a
rendszerváltás után nagyarányú felújítási munkálatokra
volt szükség ahhoz, hogy a városba visszatelepülő, újjászerveződő
ferences rend egykori tulajdonát sajátos igényeinek megfelelően
vehesse birtokba, illetve az Autista Segítő Központ a műemléki
jelleg megőrzése mellett is egy korszerű létesítményt
vehessen használatba, a rend jóvoltából. Az épület korszerűsítése
jelenleg is tart, minthogy a korábbi rendszerben, sajnos, keveset
törődtek az épület állagának megóvásával.
Fáy Zoltán könyvéből
megtudhatjuk, hogy a gyöngyösi ferencesek gyűjteménye sok
tekintetben egyedülálló a Kárpát-medencében. Több száz éves
polcain feltűnő gazdagságban találjuk meg a XV–XVII. század
európai műveltségének köteteit, bár maga a bibliotéka
„csupán” 217 darab 1500 előtt nyomtatott könyvet, azaz ősnyomtatványt,
799 XVI. századit, vagyis antikvát, 160 kéziratot, ebből 6 kódexet
tartalmaz, továbbá mintegy 27.000 XVII–XIX. századi könyvet.
Ez a szám közép-európai mércével nem a legnagyobb, viszont a
történelmi Magyarország területén nem sok olyan régi könyvgyűjtemény
van a gyöngyösin kívül, amelyik nem gazdag műgyűjtők vagy
mecénások tudatos állománygyarapításának eredményeként jött
létre, hanem olyan módon, hogy egy közösség a mindennapi könyvhasználat
köteteit őrizte meg fél évezreden keresztül.
Aki a rendek életét
ismeri, feltételezheti, hogy a gyöngyösi rendházban már a
szerzetesek letelepedése után közvetlenül létrejött a helyi
közösség közös könyvgyűjteménye. Természetesen a könyvtár
legrégebbi kötetei ekkor még csak kézzel másolt kódexek
lehettek, viszont a kolostor bizonyíthatóan első könyvei közül
egy sem maradt fenn eredeti formájában. Karácsonyi János, a
XIX–XX. század fordulóján alkotó egyháztörténész, nagyváradi
kanonok szerint e hatalmas pusztulás a történelmi viszontagságok
következménye, drámai szavakkal ecsetelte a veszteséget:
„elpusztultak könyvtáraik, s bár az értékes kéziratokat és
könyveket drága kincsként hurcolták egyik helyről a másikra,
alig maradt meg azokból valamicske Gyöngyösön és Csíksomlyón.”
Bizonyos, hogy a ferenceseknek döntő szerepük volt a XV. századi
eretnekmozgalmak visszaszorításában, s ehhez, az intenzív prédikáláshoz,
érveléshez, jól felszerelt könyvtárakra volt szükségük. Ezért
írta Karácsonyi, hogy a testvérek „biztatták egymást a
tanulásra, a könyvek megszerzésére, az egyházi ékesszólás
és bölcselet elsajátítására.” A templom legrégebbi ismert
könyve a Gyöngyösi Graduale, mely a XV. század közepén, valószínűleg
Mátyás uralkodása alatt keletkezett. A miseénekeket tartalmazó,
hozzávetőlegesen 300 oldalas kódex ma könyvkötések formájában
látható, mivel 1748–1756 körül, mint a tridenti zsinat óta
használaton kívüli művet kötésanyagként hasznosították. A
meglehetősen tekintélyes, 35x40 cm-es kódexből a misék alatt
az egész kórus énekelhetett. A könyvek drágasága miatt
kifizetődőbb volt ugyanis egyetlen, nagyméretű könyvet készíteni,
mint minden énekesnek külön könyvet adni a kezébe.
1686-ban Móra
Athanáz házfőnök felelt a könyvtárért, és valószínűleg
ő a magyar történelem egyetlen ismert könyvtárosa, akit a karóba
húzás veszélye fenyegetett. A történet részleteit egykorú
feljegyzésekből ismerjük: a hódoltság utolsó időszakában
az egri vár török megszállói hatalmas sarcot vetettek ki Gyöngyösre,
s a város nem tudta teljesíteni a követelést. A törökök két
városi bírót és a ferences házfőnököt túszul magukkal
vitték Egerbe azzal a fenyegetéssel, hogy a sarc ki nem fizetése
esetén karóba húzzák őket. A város csupán bíráit tudta
kiváltani, az idős ferences az egri tömlöcben maradt, mert a
rendháznak nem volt pénze megfizetni a sarc fennmaradó részét.
A könyvtáros-házfőnök végül úgy szabadult ki, hogy egy
fiatal rendtársa, Lázár Norbert vállalta át a sorsát,
jelentkezett fogolycserére. Ő a kivégzést ugyan elkerülte, de
a tömlöcben hosszú, keserves éhezés várt rá.
A Gyöngyösi
Ferences Könyvtár arculatához szervesen hozzátartoznak a több-kevesebb
egységességet mutató kötések. Az állományban található
leggyakoribb sima disznóbőr kötést „gyöngyösi bőrkötésként
tartja számon az irodalom, feltételezvén, hogy a gyöngyösi
ferences könyvkötő műhely terméke. A könyvtár jelentős
szerepet töltött be a hazafias megújulás időszakában is. A
tudományos élet képviselői a XIX. században figyeltek föl a
nagy múltú gyűjtemény évszázadokon keresztül rejtve maradt
értékeire. 1835-ben Döbrentei Gábor, a Régi magyar nyelvemlékek
szerkesztője, kutatóutat tett számos hazai könyvtárban, s e
munka során jutott el november 20-án a gyöngyösi kolostor könyvtárába.
A nagy hideg miatt alaposabban szétnézni nem tudott, de Magócsy
István házfőnök megígérte neki, hogy tavasszal személyesen
keres majd nyelvemlékeket a gyűjteményben. Be is váltotta ígéretét,
s maga jelentkezett hat könyvvel Döbrenteinél Pesten. Hazafias
felbuzdulásból e könyveket a Magyar Tudós Társaságnak ajándékozta.
Míg a II. világháború
szörnyűségeit a kolostor és a könyvtár relatíve jól átvészelte,
addig az azt követő primitív, de erős egyházüldözés szinte
teljesen tönkretette a barátok gyűjteményeit. A ferenceseket
gyakorlatilag száműzték a kolostorból és a templomból. Néhány
szerzetes 1951. november 24-ig a fallal elválasztott plébánia
helyiségeiben maradhatott; ekkor azonban az utolsó ferencesnek,
Oberten Odilónak is távoznia kellett. Az Állami Egyházügyi
Hivatal rendelkezése értelmében a világi plébános nem csak a
nyilvános misék tartását tiltotta meg a szerzeteseknek, hanem
a zárt ajtók mögött mondott csöndes magánmisét is. „Jó pár
éve elkerült az utolsó barát Gyöngyösről” – írta levelében
Németh Lúciusz ferences 1961-ben, már külföldről. „Helyét
egy világi pap foglalta el, aki nyíltan hirdette: végre sikerült
a barátokat Gyöngyösről elzavarni, lesz gondunk rá, hogy többé
ne kerüljenek vissza. Mintha attól féltek volna, hogy a
ferences szellem ilyen úton is visszatérhet az épület falai közé.
Amit csak lehetett elmozdítottak a kolostorból, hogy semmi se
emlékeztessen az épület előző lakóira. Az ebédlő és a
folyosó falait lemeszelték; az intarziás ebédlőajtót, melyre
ferences címert faragott a XVIII. századi fráter, a múzeumba
vitték. Szinte nyomtalanul veszett el a rendház régiséggyűjteménye;
a török korból és a Rákóczi-szabadságharc idejéből származó
emlékek. Az új tulajdonosok még a barátok kutyáját is agyonlőtték.”
A rendi kezelés
csak 1990-ben tért vissza, miután azév július 25-én Seregély
István egri érsek és Várnai Jakab tartományfőnök megállapodást
írtak alá a gyöngyösi plébánia átvételéről, majd
augusztus 2-án az egri érsek átadta a vezetést Posta Benjáminnak.
Szeptember 19-én a rend visszakapta a kolostor keleti szárnyát,
októberben pedig megtörténhetett az első komoly falbontás is:
az államosítás után ugyanis a plébániai helyiségeket
elfalazták a rendház többi, profán célra használt részétől.
A kolostor visszaadása részletekben történt, s a városi könyvtár
kiköltöztetésével vált teljessé 1998-ban. 1996-ban pedig a
rendtartomány vezetése megállapodást írt alá az Országos Széchenyi
Könyvtár főigazgatójával, miszerint a rend visszakapta nagy
értékű könyvtárának megmaradt részét. Ezzel nem csupán az
egyedülálló gyűjtemény került a rend tulajdonába, hanem újabb
terület is. A könyvállományt negyvenhat év „kezelés” után
leltár nélkül, bár mint később kiderült, nem számottevő
hiánnyal adták át. A köteteket a nyolcvanas években kivétel
nélkül az Országos Széchenyi Könyvár bélyegzőjével jelölték
meg – igaz, merő elővigyázatosságból, hogy a gyöngyösi
Vachot Könyvtár kezelésébe kerülő gyűjtemény megőrizhesse
integritását. A provincia vezetésének határozata értelmében
a könyvtár a rendtartomány valamennyi 1800-nál régebbi könyveket
őrző könyvtárával, a budai, a szécsényi és esztergomi gyűjteménnyel
együtt a Magyar Ferences Könyvtár része lett, hivatalos neve a
Magyar Ferences Könyvtár Gyöngyösi Műemlékkönyvtára.
1998. április 28-án
11 órakor a kolostorban a sekrestye és a torony feljárójának
bontási munkálatai közben került elő az 1950-ben, Németh Lúciusz
és Oberton Odiló által elrejtett mintegy 3 köbméternyi könyv.
Ezek közül 302 darab régi nyomtatvány illetve levéltári
anyag; szálas és kötött kézirat, tabula, protocollum,
provinciai levelezés, feljegyzések, klerikusok névsora. És előkerült
a régi könyvtár büszkesége, az 1462-ben nyomtatott
Fust-biblia is. Aki kíváncsi a könyvtár és rendház kalandos
eseményekben bővelkedő történetére, ajánljuk figyelmébe Fáy
Zoltán most megjelent könyvét, amely a gyöngyösi ferenceseknél
szerezhető be (Gyöngyös, Barátok tere 2.).
(Fáy Zoltán: A
Gyöngyösi Ferences Könyvtár; Gyöngyösi Ferences Plébánia
és Rendház, 2012.)
M. A.
|
