vissza a főoldalra

 

 

 2012.12.07. 

A határok feletti nemzetegyesítés a cél

Tíz éves az Aranycsapat Alapítvány

November 16-17-18-án Kőszegen került megrendezésre a határainkon túl élő diákok sportversenye a VIII. Kárpát-medencei Összmagyar Nemzeti Diákbajnokság keretében. A Kárpát-medencei Összmagyar Nemzeti Diákbajnokság gazdája az Aranycsapat Alapítvány, akik 2002 decembere óta szervezik ezt a vetélkedést. Az alapítvány elnöke, a Diákbajnokság ötletadója és fő szervezője a Széchenyi-díjas Kű Lajos, a Ferencváros egykori játékosa, az – eddigi – utolsó magyar EB gól szerzője. (Amit 1972-ben Belgiumban a bronzmeccsen rúgott.) Alapítványát, és őt magát a 2011-ben Prima díjban részesítették.

 Miután 1997-ben hazatértél Belgiumból egy kis csapattal bejártad az elcsatolt országrészeket. Innen a Diákbajnokság ötlete?

 –Igen, innen az ötlet, mert mindig is célom volt, hogy egyszer bejárhassam az egész történelmi Magyarországot. Szerveztem egy barátokból álló csapatot politikusokból, újságírókból, színészekből, világhírű sportolókból – pl Erdei Zsoltból, Komáromi Tiborból, Fenyvessi Mátéból – és elneveztük magunkat Ferencvárosi Öregfiúknak. Azt a cél tűztök magunk elé, hogy ismerjük meg az elcsatolt részeket. Csapatunk tagjai igen csak kényelmesek voltak, így be kellett szerezni egy autóbuszt. Felkerestem ezért a Volánbusz Rt. akkori vezérigazgatóját dr. Vereczkey Zoltánt, akiről akkor csak annyit tudtam, hogy nagy Fradi-drukker. Elmondtam neki a céljainkat, s azt is, hogy szeretnénk szervezni Kőrösi-Csoma Sándor –túrát, és Rákóczi –aki a kedvenc történelmi személyiségem –emlékét is felelevenítenénk egy nagy kirándulás alkalmával. Így aztán buszhoz jutottunk azzal a feltétellel, hogyha Vereczkey úr velünk jön, akkor a „zöld-fehér 9-est” viselheti. De nem csak túrázásból állt a tevékenységünk. Segélycsomagokat, gyógyszereket, építőanyagot, vetőmagot szállítottunk a rászoruló testvéreinknek. Iskolát építettünk, templomot renováltunk, és jelentős segítséget nyújtottunk a kárpátaljai árvízkárosultaknak. Ahol gond volt, ott mi megjelentünk Csíkszeredától Dunaszerdahelyig, Lendvától Beregszászig. Már a negyedik éve túráztunk, mikor arra gondoltam, hogyan lehetne folytatni az egészet, valami olyasmit kéne csinálni, ami átfogja az egész magyarságot. Hogyan szolgálhatnánk a sporttal a határok feletti nemzetegyesítést? –ezen töprengtünk. Míg fel nem vetődött a Kárpát-medencei Összmagyar Nemzeti Diákbajnokság ötlete. Egyértelmű, hogy a földkerekség legnépszerűbb játékával, a futballal kell kezdenünk. De mindehhez pályák is kellenek. A Kárpát-medencei magyar polgármesterek rábólintottak az ötletemre. Innentől tudtam, hogy van pálya, öltöző, melegvíz, és a járulékos költségek is fedezve vannak. Az adott polgármester szól a magyar vállalkozónak, aki szívesen segít, mert tudja, hogy ezzel a közösségi ügyet szolgálja, és ez reklámnak is remek. 2002-ben több mint 200 csapattal indult el a bajnokság általános iskolások és középiskolások kategóriájában. Teltek az évek, és a bajnoksági szám lett az asztalitenisz, a birkózás, a kézilabda, a sakk, és történelmi, irodalmi vetélkedőket is rendezünk. Mikor néhányan aggódtak a finanszírozás miatt, azt feleltem, nem egyszeri történetről, hanem folytatásos, egyre nagyszabásúbb rendezvényről van szó. A mindenható Isten segítségével szinte csodákban volt részünk, mert olyan sok önzetlenséggel találkozhattunk.

 Kérlek, említs meg egy ilyen csodát.

 –Azt mondani sem kell, hogy a magyar labdarúgó válogatott a 2010-es világbajnokságnak sem volt a résztvevője. Viszont arról keveset hallani, hogy a most 10. születésnapját ünneplő Aranycsapat Alapítvány 15 éven aluli csapata részt vett a Nemzetek Kupáján, melyet a világbajnoksággal egy időben, annak utolsó két hetében rendeztek meg a Hessequa tartománybeli Riversdale városában. Mi is büszkék lehetünk az „összmagyar” válogatottunkra, amely a tehetséggondozásunk egyik remek példája, s amely szintén aranyéremmel tért haza. Arra a válogatottra, amelyik veretlenül, kapott gól nélkül nyerte meg az első alkalommal megrendezett 62 csapat részvételével zajló utánpótlás tornát. Ezek a srácok ott voltak a világbajnokságon, és utána a győzelemtől szinte megdicsőültek. A győzelem után elhívtak minket a tartományi gyűlésre, ahol közölték velünk, fantasztikus, hogy megnyerték a tornát, de az ok, amiért ide hívtuk önöket az más. „Azért hívtunk titeket ide, mert annyira lelkesen, szívhez szólóan énekeltétek a himnuszt. Mi ezért rendeletet hoztunk arról, hogy a mi sportolóinknak is ilyen lelkesedéssel kell énekelni himnuszunkat.” A mi célunk a határokon feletti nemzetegyesítés, és nem rettegünk, mert mi itthon vagyunk, és a patrióták nem lehetnek soha ellenzékben.

 Melyek az Aranycsapat Alapítvány fő céljai?

 –A Kárpát-medencében élő nem magyar nemzetiségű diákok bevonása a programba, így a nemzetközi jelleg növelése, „hidak építése” a magyar és a szomszédos nemzetek között. Sőt, távolabbi célunk, hogy a diaszpórában élőket is beszervezzük a diákbajnokságba. A legendás Aranycsapatot illetve annak tagjait példaképül állítva, a labdarúgást akarjuk népszerűsíteni az ifjúság körében. Be kell mutatni a fiataloknak, hogy nincs olyan, hogy lehetetlen, hogy a legelmaradottabb magyar településről származva is el lehet érni a csúcsokat. És természetesen a már említett tehetségkutatás is lényeges, azaz a bajnokságokban részt vevő tehetséges fiatal labdarúgók kiszűrése, felfedezése.

 Valóban példa lehet ma az Aranycsapat?

 –Példának kell lennie. Szégyen, hogy egy magyar fiatal többet tud egy semmit soha önmagától el nem érő celebről, mint Puskás Öcsiről és az Aranycsapatról. Arról az Aranycsapatról, amelyik a legnagyobb hungarikum, és amelynek tagjait, sporttörténelmi szenzációt írva, 1954-ben Svájcban megtapsolták, ünnepelték az Uruguay elleni győzelem után.

 

Medveczky Attila