vissza a főoldalra

 

 

 2012.02.03. 

Hubay Miklós: Fiatal nők, kékben és pirosban

(Főnix Művészeti Műhely)

Hubay Miklós 1918-ban, Nagyváradon született, és Budapesten hunyt el 2011-ben. Munkásságát még a világháború alatt elkezdő írónemzedék tagja. Ezt a generációt az udvariasan Rákosi Mátyás-féle sematizmusnak nevezett irodalompolitika térítette le a művészi fejlődés és kiteljesedés útjáról, majd az 1956-os forradalmat követő Kádár János-i kemény, s az ezután jövő puha diktatúra állította parkoló pályára, vagy kényszerítette hallgatásra, asztalfióknak írásra. Hubay Miklós minden külső szorítás ellenére – értékben és mértékben is – gazdag életművet hagyott az utókorra. Leginkább a drámaírás terén jeleskedett, több, mint 50 darabja van, az Elektra Kiadóház hét kötetben jelentette meg drámáit. Legismertebb műve, az első magyar musicalnek tekinthető Egy szerelem három éjszakája című zenés tragédia és a Színház a Cethal hátán című drámája. Írt operaszövegkönyvet, filmforgatókönyveket, színi elméleti tanulmányokat, sőt napló és úti jegyzeteket. Mindemellett tanított is: 1949 és 1957 között a Színművészeti Főiskolán drámatörténetet, 1974-től 87-ig pedig a firenzei egyetemen magyar irodalmat. A Magyar Írók Szövetségének 1982-től 86-ig, a PEN Klubnak pedig 1991-től 94-ig volt az elnöke. József Attila-díjjal háromszor, Kossuth-díjjal egyszer tüntették ki. Műveivel megcáfolja azt a divatos nézetet, miszerint tragédiaírásra manapság nincs szükség. Hubay ennek az ellenkezőjét bizonyítja, ugyanis a 20. és a 21. század embere előtt álló új feladatokat a régi drámaírói hagyományban született alkotásokkal elemzi, modern kori hőseiben is láttatja a tragikumot, a morális nagyságot, darabjainak a katarzis is elengedhetetlen kelléke.

A Fiatal nők, kékben és pirosban, aminek eredeti címe Felismerés és búcsú, szervesen illeszkedik Hubay egyfelvonásos „háborús” sorozatába. 1969-ben írta, 1983-ban Pozsonyban már megjelent, de benne van az Összegyűjtött drámák Lélegzetvisszafojtva című, 4. kötetében, ami 2006-ben látott napvilágot. A Földes Ferenc Kereskedelmi Szakközépiskola diákszínpadán 1985-ben volt a premierje, a Főnix Színházi Műhely – a szerző iránti tisztelete és megbecsülése jeleként – pedig a 2011-ben végzős színinövendékeinek záróvizsga-előadásaként mutatta be 2011. november 25-én.

A dráma cselekményideje mindössze néhány óra. A kék ruhás lány, Márta - habár már jó ideje randevúzik Jánossal, - ennek ellenére nem mond el magáról semmit, még azután sem, hogy az éjszakát együtt töltötte a vele. A fiatalember mit sem törődik a zsebében lapuló behívóparanccsal, még a halálbüntetés sem riasztja el. Házasságról álmodozik és repes a boldogságtól. A piros ruhás leányzó, Borka viszont reménytelenül szereti Jánost. Márta felbukkanásáig úgy tűnt, a fiú is kedveli őt, de ennek vége lett. Reggel a nyomozó nagy dérrel-dúrral behatol a lakásba, de nem a katonaszökevényt keresi, hanem azt a merénylőt, aki a személyleírás alapján azonos a kék ruhás nővel és aki le akarja lőni az erkély alatt elhaladó delegáció fontos tagját. Az épületet körbevették a mesterlövészek. Márta ki tud szökni a bérház hátsó kijáratán. Borka megérkezik katonaorvos édesapjának János betegségét igazoló leletével, és hogy Jánost mentse, azt állítja, ő viseli a kék ruhát A detektív hiszi is meg nem is. Borka, hogy bebizonyítsa és megmentse szerelmét, odafut az erkélyhez, de azonnal lepuffantják.

Hubay Miklós darabját a fiatal színészek viszik a vállukon. Az első pillanattól kezdve az utolsóig lekötik a publikum figyelmét. Egy perc unalom, üresjárat nincs az előadásban! Bálint Örs kifogástalanul személyesíti meg a mit sem sejtő, naiv Jánost. A titokzatos Mártát Bognár Anita olyan nőnek jeleníti meg, aki hideg fejjel, érzelemmentesen gondolkodik. Az ő ellentétét, a csak a szívére hallgató, önzetlen Borkát Preyer Enikő úgy viszi fel a színre, mint aki mindenre képes a szerelméért. A sunyi háziasszonyt, Hemmelernét Tirczka Albertina a kívül-belül torz emberek gonoszságával ábrázolja. Az önmagát okosnak képzelő nyomozót a rutinos Tarr György igen kifejező módon játssza.

A Fiatal nők kékben és pirosban mondanivalója örök, egyik korszakhoz, vagy politikai rendszerhez sem köthető. Példabeszéd a szép és tiszta szerelem erejéről, a következményekre nem gondoló önfeláldozásról, és a mindenkori hatalom évszázadok óta egyforma módszereket alkalmazó fogdmegjeiről. Igazi színházi élményt nyújt ez a Bicskei Kiss László, a Magyar Kultúra Lovagja által rendezett darab. A publikum az ifjú művészek szerepformálásától és a dráma mondanivalójának együttes hatásától lenyűgözve figyel, miközben megtisztul a lelke, az alatt igényesen szórakozik, és még gondolkodhat is. Ez a produkció valóban tiszteleg a magyar dráma nagy mestere előtt! (Felső képen: Tarr György és Bálint Örs; alsó képen Tirczka Albertina.)

 

Dr. Petővári Ágnes