| 
               2012.02.08. Megjelent a Magyar Fórum XXIV. évfolyamának
              6. száma!
              
               Csurka István temetésének pontos időpontjáról
              honlapunkon, a Távirati Irodán és a közmédiumokon keresztül
              tájékoztatjuk kedves Olvasóinkat!
              
               
               
              A tartalomból:
              
               Földesi Margit: Az ő élete és halála: a
              valódi dráma
              
               Csurka István halálára
              (2.oldal)
              
               Az
              én fő kérdésem: hogy egy kiváló író miért vállalja a
              politikát, az ezzel járó becsmérlést? Miért nem írt, csak
              írt? A válasz szíven ütött: Mert magyar értelmiségi vagyok.
              Író ember, de ugyanakkor tenni vágyó lélek, nem csak a betűk
              birodalmában. Akkor és ott, a Thököly úton sok mindenről
              beszélgettünk. Történelmünkről. Én elsősorban Pfeiffer
              Zoltánról villogtam, akit „fasiszta fősámánnak” bélyegeztek,
              mert az 1947-es kékcédulás választásokon még megpróbált
              tenni valamit. Hiába volt az elesettek védelmére 1944-ben. Rákosi
              Mátyás könnyűszerrel mondta ki: „ Aki Pfeifferre szavazott
              – az nem tudta, hogy ő a zsidó fasiszta hatalomra szavazott
              le.” Beszéltünk a megbélyegzés hatalmáról. Fasiszta, náci,
              antiszemita… Én hallgattam történeteit.
              
               
               Bálint László: A „szakértő búcsúja” (2.oldal)
              
               Hányszor
              s hányszor elátkozták Csurka Istvánt, mert megjövendölte,
              merészelte megjósolni, hogy a magyarság, a nemzet csúszik az
              újkori rabszolgaság felé. A sok gyalázkodás, elrettentés,
              acsarkodás közben csak kevesen voltak, akik ezt meg merték
              hallani, magukévá merték tenni. A többség nem figyelt az intő
              szóra. Most pedig már a saját bőrünkön érezzük Csurka István
              igazságát. A mi kiöregedőben lévő generációnk már talán
              átvészeli ezt a hátralévő kis időt valahogy. De az utánunk
              jövők – ha csak nem tesznek ellene valamit! – menthetetlenül
              fel kell, hogy adják magyarságukat is, kereszténységüket is,
              és elvegyülnek-feloldódnak a liberálglobalizmus mocsoktengerében.
              Akkor majd elővehetik Csurka István írásait és sopánkodhatnak
              időben óvó szavainak helytállóságán. Tisztelt Csurka István!
              Kedves Elnök Úr! Tartoztam Önnek is és magamnak is ezzel a néhány
              soros búcsúzással. Egyszer azt mondta nekem: „Bálint úr!
              Remek dolog önnel dolgozni!” Akkor zavaromban valami semmitmondó
              közhellyel köszöntem meg az elismerő szavakat. Most azonban válaszolok:
              Elnök Úr! Nagyszerű dolog volt Önnek dolgozni!
              
               
               Borbély László: Árnyék a hóesésben (3.oldal)
              
               Ha
              nem fogadsz magad mellé, sohasem élem át azt a teremtő örömet,
              melyet kizárólag egy-egy tárca vagy később a havilapban
              megjelenő novella megírása okozhat az írástudó számára. Nyár
              közepén pedig megláttál bennem egy olyasféle készséget,
              amit én sohasem vettem észre magamban, és rám bíztad a
              havilapot, mely mindig is féltve őrzött, kivételes kincs volt
              a szemedben, teljesen független és egyedülálló hangvételű a
              farizeus irodalmi közéletben. Néha a magam bátortalan módján
              motyogtam valami köszönetfélét a törődésedért és azért,
              hogy a közöttünk fennálló korkülönbség dacára baráti
              hangon szólítottál meg, és zavaromat egyre csak fokozta az,
              amikor időről időre felhívtál, hogy megköszönd valamelyik
              írásomat.
              
               
               Kovács Attila: Mindhalálig magyar
              
               Személyes
              emlékezés Csurka Istvánra (3.oldal)
              
               „Meghalt
              Csurka!” – mondja a telefonomba zilált hangon kedves barátom
              szombat reggel. Igen, sajnos ez igaz, biológiai értelemben valóban
              meghalt. Ám szellemi értelemben mindörökre tovább él, sőt,
              mélyen hiszem, hogy rövid időn belül kezdetét veszi egy
              „Csurka-reneszánsz”. Előkerülnek, leporolódnak majd rég
              nem játszott darabjai, amelyek ma is aktuálisak, máig ható
              igazságokat hordoznak, és amelyek révén újfent kiderül,
              milyen briliáns tehetségű író is volt ő.
              
               
               Jogerősen elítélték a dombóvári polgármestert
              
               A város vezetőjének erkölcsi kötelessége
              lenne önként távoznia
              (4.oldal)
              
               Nagy Roland, a dombóvári Fidesz frakcióvezetője:
              Nagyon sajnálom, hogy
              jogszabályokra kell hivatkozni, hiszen egy ilyen eset után a város
              polgármesterének erkölcsi kötelessége lenne önként távoznia.
              Az önkormányzatok jogállásáról szóló törvény szerint „összeférhetetlenség
              miatt meg kell szüntetni annak a polgármesternek a megbízatását,
              akit bűntett miatt jogerősen szabadságvesztésre ítéltek”.
              Tehát a törvény egyértelműen fogalmaz. Az előzetes mentesítésre
              hivatkozik most a polgármester úr. A Kúria a hátrányos következmények
              alól mentesítette őt, ám ezt Szabó Loránd úgy értelmezi,
              nem kell lemondania. Mi viszont több jogász állásfoglalását
              kikértük, és ők megerősítették azt, hogy az előzetes
              mentesítésnek a múltra nézvést nincs jelentősége. Tehát a
              polgármester úrnak le kell mondania. Viszont nem lesz büntetett
              előéletű és kaphat erkölcsi bizonyítványt is, sőt a következő
              választáson megmérettetheti magát.
              
               
               A cseh ellenzék nem ócsárolja úgy a nemzetét,
              mint a magyar
              
               Az EU-t jobban érdekli a paradicsomok mérete,
              mint a szlovákiai magyarok helyzete (5.oldal)
              
               dr.
              Palágyi István György, a csehországi Görgey Artúr Társaság
              elnöke: Mi bizony nem ilyen EU-ról álmodtunk. Azt hittük, hogy
              a közös Európában megoldódik a Trianon- kérdés, vége a
              Benes-dekrétumoknak, Esterházy János nem lesz többé háborús
              bűnös. Számunkra ezek bizony létkérdések. És elvárjuk,
              hogy megkövessenek minket. Egy ilyenre már volt példa, de nem
              jogszabályi szinten. Még 2006-ban az Együttélés felhívására
              reagálva Jirí Paroubek akkori cseh miniszterelnök levélben
              megkövette a magyarokat, miután a lengyel antifasisztákat is
              megkövette. Az pedig érdekes, hogy az EU-ba való belépésünk
              után sokkal rosszabb lett Szlovákiában a magyarok helyzete.
              
               
               Hévíz a leglátogatottabb vidéki város
              
               Komoly szakmai kapcsolatot szeretnénk kialakítani
              az orvoslás és kutatás területén az oroszokkal
              (7.oldal)
              
               Papp
              Gábor polgármester: Eszközrendszerünk erős és „több lábon
              áll”. Az új önkormányzati vezetés az előzőtől eltérő
              szemlélettel rendelkezik a turisztika területén. Elemezzük a
              beérkezett adatokat, melyek azért fontosak, hogy lássuk, hol és
              milyen marketingtevékenységet kell végezni, és mekkora forrásból.
              Az ön által is említett válság idején gondoltuk azt, hogy
              most kell beleerősíteni, ezért a marketingre és a városi
              programokra jelentősen megnöveltük az anyagi forrásokat. Ezzel
              el is értük a külföldi és belföldi turistaszám növelését.
              
               
               Interjú Dörner Györggyel, az Új Színház
              igazgatójával (9.oldal)
              
               Arra
              pedig egy pillanatig sem gondoltunk, hogy Csurka István az Új Színház
              alkalmazottja lesz. Ki kell hangsúlyozni, hogy Csurka István drámái
              hordozzák azt a szellemiséget, ami igazán hiányzik a színházi
              közéletből. A magyar sorskérdéseket vonultatja fel a szerző,
              de az Istentől való elfordulás, a kisszerűség, a nihilizmus
              veszélye is mind szerepel műveiben. A mélyen vallásos
              Flemingnek, a penicillin feltalálójának azt mondták egyszer
              kollégái: te, aki a szellemben hiszel, egy gyógyító anyagot
              találtál föl, és most nem változott meg a véleményed? Erre
              azt felelte Fleming: a penicillint Isten találta föl, én csak
              az eszköze voltam. Pont ez a világszemlélet, ami nagyon hiányzik
              nem csak a színházakból, hanem a mindenre kiterjedő közéletből.
              A tudós hit, szerénység és a szeretet tudja csak előrevinni a
              társadalmat.
              
               
               Interjú Daróczi Tamás operaénekessel (10.oldal)
              
               Kétségtelen;
              Kolozsvárott szép hagyománya van a zeneoktatásnak, két színházban
              játszanak operát, a filharmónia zenekara és kórusa világszinten
              szólaltatja meg a remekműveket. Felejthetetlen hangulatú előadásokra
              emlékszem, különösen a magyar opera produkcióira. Ezeknek az
              előadásoknak a hangulatát már gyerek koromban magamba szívtam
              és ez megmaradt bennem akkor is amikor már én magam is a fellépők
              között voltam.
              
               
               
               Keresse
              a Magyar Fórumot csütörtöktől az újságárusoknál!
              
               www.magyarforum.hu
              
               www.fuggetlenseg.hu
              
               Levélcím:
              1464 Budapest, Pf. 1575. Telefon és telefax: (36-1) 781-3236
              
               Mobil
              telefonszámunk: (36) 30-7545-017
              
              
             |