vissza a főoldalra

 2012.02.10. 

Politikai kockázatelemzés és egyéb svindlerségek

A Concorde Befektetési Alapkezelő honlapján valami nehezen meghatározható okból interjút közölt David F. Gordonnal. Gordon a Bush-adminisztráció külügyi stratégája volt államtitkári beosztásban, továbbá a CIA nemzetek feletti ügyei osztályának volt az igazgatója, és most az Eurasia Csoport vezető elemzője. Ez a társaság egyfajta politikai kockázatelemző társaság. Lényegében hasonlatosan működnek a hitelminősítőkhöz, de csak egy szemponttal foglalkoznak: országok politikai kockázatát értékelik. Igen, jól érzi a kedves olvasó, a politikai kockázatelemzés a meglehetősen ingoványos tudományág, a politológia készpénzre váltása és természetesen nem mentes a manipulációtól. Emlékszünk még a Dávid Ibolya-féle MDF-et kevés sikerrel istápoló Political Capitalra. Nos, nagyobban és befolyásosabban, de valami hasonlóról van szó.

 Mr. Gordon tehát politikai kockázatelemzőként nyilatkozza a következőket: Európa politikai felépítményét, ami miatt az Unió globális tekintélynek számít, és amelyhez rendkívüli gazdasági potenciálja kapcsolódik, nos, mindezt az értékközösség voltának köszönheti. És azt kétségtelenül drámai módon kezdi ki a nacionalizmus. Ennek felbukkanása és izmosodása az euró körüli problémák mélyülésével függ össze. Az euró iránti bizalom visszatérte gyengíteni fogja a nacionalizmust – ez be fog következni –, ha nem is ebben az évben – de prognózisunk szerint egy-két éven belül. Mármost Európában egyetlen olyan ország létezik ma, amelynek a kormánya képviseli az unióellenes nacionalizmust. És két olyan ország van, ahol a lakosság többsége támogatja ezt a hozzáállást. Az egyik Magyarország, a másik Görögország. A görög kormány igyekszik mindent megtenni, hogy csillapodjék ez a közhangulat. A magyar kormánynál nem tapasztalunk mérséklő hatást. (…)

…, mi azonban Magyarországot biztonságpolitikai kihívásnak tekintjük, mert az Európai Unió értékközösségre épülő rendszerét vonják kétségbe, illetőleg azt az értékközösséget, amely összefogja Amerikát és Európát. Mi innen úgy ítéljük meg, hogy e tekintetben az Unió döntéshozóinak erőteljesebben kell fellépniük. Ennek intézményi korlátai vannak, ennélfogva az a prognózisunk, hogy rövid távon enyhülni fog a feszültség Brüsszel és Budapest között, az Európába vetett bizalom erősödésével párhuzamosan csökkenni fog a Magyarországra irányuló figyelem, egy sor kérdésben ugyanis kompromisszumkészséget fog mutatni a budapesti kormány. De az év egészére nézve mélyen aggódunk Magyarország miatt.

A Magyarországgal kapcsolatos alapvető probléma ugyanis nem fog megoldódni. A magyar kormány szerintünk folytatni fogja ugyanazt az Unióval és a nyugati világ értékeivel szembeni retorikát, ami mögé fel tudja sorakoztatni a lakosság többségét.

A nyilatkozatot természetesen azonnal felkapta a magyarországi sajtó, és mindenhol harsogták, hogy a CIA volt igazgatója és a Eurasia Group főigazgatója ezt meg ezt mondta. Kicsit magasabb pozícióba hazudták Gordont, úgy mégis-csak érdekesebb. A hazugságtól eltekintve is megdöbbentő a nyilatkozat. Egyrészt hogy jön a Bush-adminisztráció kül-ügyi stratégiáján dolgozó ember ahhoz, hogy politikai kockázatokról beszéljen Magyarország kapcsán. Ha jól emlékszem, Gordon úr hathatós közreműködésével az Egyesült Álla-mok döntéshozói két teljesen törvénytelen háborút indítottak. Az egyikben egy működő államot romboltak szét, majd a Blackwater és más biztonsági cégek által elkövetett számtalan gyilkosságot tussoltak el. Folyamatosan minden létező nemzetközi normát megsértettek, és egyáltalán nem zárható ki, hogy előbb-utóbb háborús bűnök miatt indulhat eljárás amerikaiak ellen. Amerikaiak számtalan ártatlan irakit lőttek agyon biztonsági okokból. A biztonsági cégek állig felfegyverzett zsoldosait az amerikai külügy, tehát Gordon úr egykori munkahelye fizette, a külügy biztosította a gyilkosok büntetlenségét. 2007. szeptember 16-án a bagdadi Nisszur téren 17 civilt lőttek agyon, köztük egy hétéves gyereket. A vizsgálatok semmilyen elfogadható indokot sem találtak a lövöldözésre. Egyszerűen csak meggyilkoltak 17 ártatlan embert, mindenféle következmény nélkül. De sorolhatnánk az eseteket. Egyáltalán, milyen úton, milyen engedélyek alapján szállítanak civileknek – hiszen ezek a szerződéses zsoldosok nem katonák és nem rendőrök, hanem lényegében civilek – sorozatlövő fegyvereket és vállról indítható rakétákat? Melyik nemzetközi egyezmény, amerikai jogszabály jogosítja fel az amerikai külügyet erre és ez mennyiben része a közös amerikai–európai értékrendnek, ami ellen az Orbán-kormány állítólag uszít?

Az amerikai állam folyamatosan megsérti a nemzetközi jogot, de saját szabályain is képes átlépni, ha hatalmi érdeke azt diktálja. A Bush fémjelezte hatalom különösen gyakran sértette a nemzetközi normákat. És most a Bush-adminisztráció magasrangú tisztviselője politikai kockázatelemzőnek maszkírozva biztonsági kihívásnak tekinti Magyarországot, és azt hazudja, hogy a magyar kormány és a mögötte álló milliók európaellenesek. Hogy Magyarország kormánya unióellenes és nacionalista.

Nem a hitelminősítők, nem az eurót és a forintot támadó spekulatív befektetők, nem az euró százmilliárdokat elherdáló pénzügyi rendszer, nem az erélytelen és bukott elméleteket szajkózó, sőt számonkérő euróbürokraták unióellenesek, hanem a magyar kormány és úgy általában a mögötte álló magyar társadalom.

Unióellenes a kormány, mert nem fekszik be abba a rendszerbe, ahol Magyarországon számon lehet kérni az államadósság mértékét, de az Egyesült Államok minden további nélkül eladósodhat a végletekig. Ha az egész amerikai gazdaság egy egész éven keresztül kizárólagosan az amerikai államadósság visszafizetésére termelne, még akkor is tetemes adósság maradna az amerikai állam kontóján. Ráadásul a mostani magyar kormánynak semmi köze az államadóssághoz, sőt. Megpróbálta azt visszafogni. De ez mind nem számít semmit. Nem számít, hogy az amerikai külügy pontosan tudott Gyurcsány dolgairól, nem számít, hogy az amerikai nagykövetség ugyan informálisan, de folyamatban lévő büntetőügyekbe kívánt beavatkozni. Ez nyilván mind része az értékközösségnek. Valószínűleg a szlovák nyelvtörvény, az állampolgárságától megfosztott 90 éves néni ügye vagy a román titkos CIA börtön, esetleg a demokrácia felfüggesztésének igénye is része annak a nagy értékközösségnek, melyet a magyar társadalom oly rútul elutasít. Csak azt tudnám, hogy hol és mikor hallotta Gordon úr az unióellenes nacionalizmust megnyilvánulni! Mert a kormány speciel minden alkalommal – külföldön és belföldön – leteszi a voksot az Unió mellett. Vonáék éppen ezzel támadják. Miről beszél, honnan tájékozódik ez a politikai kockázatelemző?

Kiktől kapja az információkat és milyen érdekeket képvisel, és vajon milyen érdekeket képviselnek azok az orgánumok, amelyek szétkürtölik Gordon úr véleményét? Biztosan nem az Unió közös értékrendjének érdekeit.

Csorja Gergely