|
 2012.02.17.
A cseh ellenzék nem ócsárolja úgy a
nemzetét, mint a magyar
Az EU-t jobban érdekli a
paradicsomok mérete, mint a szlovákiai magyarok helyzete
A
csehországi Együttélés Magyar Nemzeti Tagozata által előterjesztett
közös nyilatkozatot fogadtak el a csehországi magyar
szervezetek, melyben kiállnak Magyarország mellett. A Cseh Köztársasában
élő magyarokat tömörítő érdekvédelmi és képviseleti
szervezetek, nevezetesen a Coexistentia - Együttélés Politikai
Mozgalom Magyar Nemzeti Tagozata, a Cseh- és Morvaországi
Magyarok Szövetsége, a Cseh-Magyar Kereskedelmi Kamara, a
Csehországi Magyar Orvosok Társulata, a Prágai Református
Missziói Gyülekezet és a Görgey Artúr Társaság nagy
aggodalommal követik az utóbbi időben Magyarország ellen irányuló
bírálatokat az Európai Bizottság és egyes EU-tagországok
politikusai, illetve bizonyos érdekkörök részéről- idézzük
az nyilatkozat első mondatát.
Mi késztette önöket
ezen nyilatkozat megszövegezésére? –kérdezem
dr. Palágyi István Györgyöt, a Görgey Artúr Társaság
elnökét.
– Elöljáróban leszögezném, hogy az Együttélés az
egyedüli magyar politikai grémium Csehországban, a többi
szervezet főleg társadalmi, vagy kulturális. Itt viszont nem pártpolitikáról,
hanem magáról a nemzet ügyéről van szó. Ezért, úgy éreztük,
kötelességünk megszólalni és kiállni a magyarság, az igazság
mellett.
Tehát ennyire összetartóak
a csehországi magyarok?
–Jellemző
az összetartás, de sajnos még mindig sokan félnek attól,
hogyha felemelik a hangjukat az igazságért, akkor azt megtorolják
rajtuk, mert nem igazán tudják megkülönböztetni a
nemzetpolitikát a pártpolitikától. Mi éppen azért emeltük
fel a hangunkat, hogy Magyarországot azért ítélik el, mert
jobbközép kormánya van. Sajnos minket is sokszor a „fortélyos
félelem igazgat”. 1939-ben születettem, így a saját bőrömön
tapasztaltam minden egyes magyar üldözést. Egy többszörösen
megvert, megalázott nemzet vagyunk, és sokakba beleívódott
ennek az érzülete. Közben mi befogadunk mindenkit, és a béke
kedvéért sajnos hajlandóak vagyunk feladni akár önmagunkat
is. Ennek egyik oka az lehet, hogy kivetnek bennünket a gazdasági
élet perifériájára. Mindez nem jelenti azt, hogy ne lennének
magyarországi szerencselovagok. Ezek az alakok saját és körük
gazdasági érdekét követve politizálnak, de nem a magyarság
érdekét tartják szem előtt. Nálunk is a kevésbé gazdagabb rétegnél
fejlődött ki, no, nem a betyár, hanem a magyar becsület.
Milyen érdekes, hogy a benesi dekrétumokkal és a
Fico-féle ellentörvénnyel kapcsolatban nem volt ekkora hisztéria
az Európai Parlamentben. Egy kettős mércéről van szó? És
ide tartozik a következő kérdés, hogy a csehországi ellenzék
is annyira ócsárolja a cseh kormányt külföldön, mint a
magyar?
–A kérdésben ott a válasza.
A csehek és a szlovákok sokkal összetartóbbak. Ha arról van
szó, hogy magyarellenesség, akkor eltűnnek a pártbeli különbözőségek.
A cseh ellenzék nem ócsárolja úgy a nemzetét, mint a magyar.
A felvidéki Szabad Újságban olvastam Pozsgay Imre gondolatait,
ezek szerint a külföldi negatív sajtóhadjáratot azok a
magyarországiak szervezik, akik 2010-ben kiestek a hatalomból.
Ilyen gazemberségre máshonnét nem tudok példát felhozni. Ez már
kimeríti a hazaárulás fogalmát, hiszen külföldön akarják
elintézni azt, amire Magyarországon képtelenek. Odamennek siránkozni,
és a Cohn-Bendit-féle figurák pedig szívesen belerúgnak
mindenbe, ami nemzeti, és ami keresztény. Ami a kettős mércét
illeti, nagyon helytálló megfogalmazás. Mi magyarok, Németországgal
ellentétben, nem tudtuk magunkról levetni az ún. utolsó csatlós
billogot. Ezért is mondta az egyik Amerikában élő Kossuth-díjra
méltatlan író, hogy „ma már a második világháború
borzalmaiért, a holocaustért egyedül a magyar a felelős”.
Tehát mi vagyunk szerinte a legfasisztább nemzet. A másik Kertész
szerint pedig a gyerek már az anyatejjel szívja magába az
antiszemitizmust. Agyrém, amiket ezek állíthatnak büntetlenül!
Tehát létezik kettős mérce, és ez Trianonból indul ki. Az összes
mai gondnak a gyökere Trianon…
Milyen a „magyar ügy”
csehországi sajtóvisszhangja?
–Jó
újságírói szokás szerint Magyarországról nálunk a lapok
csak akkor írnak, amikor valami gond van. A cseh lapok többsége
átveszi a külföldi – nem a magyar – liberális lapok tudósításait.
Azt pedig tudjuk, hogy ezek a lapok szinte mind magyarellenesek.
El kell ismerni, hogy néhány publicista, történész megpróbál
Magyarországról objektíve írni, mint pl. Bohumil Dolezal (Lidové
noviny), vagy Rudolf Kucera (Közép-Európa története). Az is
érzékelhető, hogy Orbán Viktor miniszterelnök EP-i fellépése
és a forint javulása után kissé pozitívabb cikkek jelennek
meg Magyarországról. Sok cseh barátom van, értelmiségiek, és
tudom, hogy az ő véleményük nagyban különbözik a hivatalos
sajtóétól. A csehek többsége elismeri a magyar virtust, azt,
hogy képesek vagyunk kitörni az igából. Most Csehországban is
bekeményített a miniszterelnök. Ezért is lemondással fenyegetődzik
Karel Schwarzenberg cseh külügyminiszter, ha országa nem
fogadja el minden feltétel nélkül az Európai Unió új közös
költségvetési és gazdasági politikáját, és nem mond le
szuverén állami költségvetéséről.
Gondolom látta azt az
EP-i ülést, mikor megtámadták a baloldaliak és a liberálisok
a magyar miniszterelnököt. Önök, csehországi magyarok, ilyen
EU-ról ábrándoztak?
–Mi bizony nem ilyen
EU-ról álmodtunk. Azt hittük, hogy a közös Európában megoldódik
a Trianon-kérdés, vége a Benes-dekrétumoknak, Esterházy János
nem lesz többé háborús bűnös. Számunkra ezek bizony létkérdések.
És elvárjuk, hogy megkövessenek minket. Egy ilyenre már volt példa,
de nem jogszabályi szinten. Még 2006-ban az Együttélés felhívására
reagálva Jirí Paroubek akkori cseh miniszterelnök levélben
megkövette a magyarokat, miután a lengyel antifasisztákat is
megkövette. Az pedig érdekes, hogy az EU-ba való belépésünk
után sokkal rosszabb lett Szlovákiában a magyarok helyzete. Erről
az EU nem vesz tudomást, hangadóit jobban érdekli az állítólagos
magyarországi diktatúra és a paradicsomok és tojások
hivatalos mérete.
Medveczky Attila
|
