vissza a főoldalra

 

 

 2012.01.06. 

Megújult a gyöngyösi ferences rendház

Az orvos mellől, műtét közben hurcolták el a szerzetesnővért

A gyöngyösi ferences könyvtár, kolostor és templom egy éve kezdődött felújítása a befejezéséhez közeledik. Az Új Széchenyi Terv és az Európai Unió társfinanszírozásával folyó munkálatok során több tudományos újdonságra bukkantak. A felújítási munkákról Kárpáti Kázmér házfőnök atyát kérdeztem.

 Laudetur Jesus Christus! Kedves Kázmér atya, milyen tudományos újdonságok kerültek napvilágra?

 –Az egyik: augusztusban két kőből készült gyóntatófülkét tártak fel a templomban. Ezeket a templomot tartó oszlopokban alakították ki elődeink az 1700-as évek legelején és kb. 150 évig használhatták. Nagy öröm számunkra, hogy országos szinten egyedülállók ezek a gyóntatófülkék. A félkörívben záródó fülke, amelyben téglából kialakított pad található, éppen akkora, hogy egy testesebb szerzetes is kényelmesen elhelyezkedhet benne. Hátát a falnak támaszthatja, és a fejénél jobbra és balra lévő egy-egy mívesen kialakított, hosszúkás réshez illesztheti fülét. Annak pedig még jobban örvendünk, hogy a kőből kivehetjük, hogy a pap hol az egyik, hol a másik oldalra dőlt, tehát nem unatkozott, sokan jöttek gyónni. A gyónók, akik a ferences templomokban mindig nagy számban végezték szentgyónásukat, a fülke külső oldalán, a paptól jobbra vagy balra térdepelve, a résen át fülbe gyónhatták megbánt vétkeiket.

 És miért falazták be ezeket a fülkéket?

 –Erre nem tudok pontos magyarázatot adni. Valószínűleg azért, mert idővel kevésnek mutatkozott két gyóntatófülke. Amikor megépült a kolostor mai barokk formája, a templommal párhuzamos folyosót átalakították gyóntatófolyosóvá, ahol ma is hat fából készült gyóntatószék található. A gyóntatófülkék esete azért is érdekes, mert folyamatban van Kiss Szaléz ferences atya boldoggá avatása, őt pedig a gyónási titok vértanújaként tartjuk számon. Szaléz atyát 1946-ban a gyöngyösi kolostorból hurcolták el, és Sopronkőhidán kivégezték. Az eset alapja az, hogy valószínűleg erősen ittas szovjet katonák között verekedés tört ki, aminek halálos áldozata is lett. Ezt így nem lehetett jelenteni, ezért bűnbakot kellett keresni. Tudták a szovjetek és azok kiszolgálói, hogy Szaléz atya jobban meg tudta szólítani a fiatalokat, mint a helyi kommunista szervezetek. Ezért aztán féltékenyek lettek rá: azzal vádolták, hogy a magyar ifjakat rávette a szovjet katonák megölésére. Még azt is jegyzőkönyvbe vették, hogy Szaléz atya megígérte: feloldozza őket a gyilkosság bűne alól. Az is érdekes, hogy a jegyzőkönyv szerint egy magyarul nem beszélő szovjet katona vezette a kihallgatást. Meg akarták tudni Szaléz atyától, hogy ki mit gyónt nála, de ő erről hallgatott. A már említett pályázat keretében egy kútkávát építünk Kiss Szaléz tiszteletére. Ez azért érdekes, mert őt azzal a ma már nevetségesnek mondható váddal is illették, hogy ebbe a kútba dobálták be azokat a fegyvereket, amivel meg akarták dönteni a szovjet államhatalmat.

 Tehát a gyóntatófülkéket mondhatjuk az egyik tudományos újdonságnak. A másik a könyvtár?

 –Nem, bár országos szinten a legrégebbi folyamatosan működő könyvtárról van szó. A török hódoltság területén csak Gyöngyösön és Szegeden működhettek a ferencesek; s az előbbi helyre menekítették más kolostorokból a legértékesebb könyveket, kódexeket. A másik különlegességre most az épület legrégebbi részében, a sekrestyében folyó feltárások során bukkantunk. A sekrestyeszekrényt elmozdítottuk, s mögötte egy dossziét találtunk, abban sok iratot, így XI. Piusz pápának az Istentelen kommunistákról szóló körlevelét is. Ami kortörténeti dokumentum, az a kolostor 1950 májusáig vezetett„naplója”, Historia Domusa. Ezen dátum után Oberten Odiló atya kis lapocskákra írja a rend történetét. A rendszerváltás után a még élő szerzeteseket megkérdeztük a feloszlatás történetéről. Őszinte leszek: voltak olyan esetek, mikor azt gondoltuk, kissé kiszínezték a visszaemlékezők a történteket. A naplók viszont azt mutatják, hogy „sajnos” jól emlékeztek idős testvéreink. Idézek : 1950. július 11-én a házfőnökkel, Zsigmond atyával közölték, hogy a szombathelyiek autójának az udvarba feltűnés nélkül kell bejutnia. Közöltük, hogy az udvar kapuja alacsony, a magas teherautó nem bír bejönni. Kénytelenek voltunk a legsürgetőbben leszedetni a kapu szemöldöképítményét és egy nap alatt az egész kaput átalakítani. A rendőrség reggel 8 óra körül várta az érkezést. Másnap, kora reggeltől izgatottan vártunk. Celzus testvérnek kellett őrt állni, s rögtön kinyitni az ajtót, nehogy csődület történjen. Már reggel ijedten jelentik a hívek, hogy 50-50 lépésre rendőrök civilben leselkednek az egész útvonalon. A hívek az elhurcolástól féltenek bennünket. Délután fél háromkor megérkezett az udvarba két ÁVÓ-s teherautó, ponyvával letakarva. Az egyik kocsin a mieink jöttek, civilbe öltözött, revolveres ávós legények kísérete mellett, tizenöten szombathelyi ferencesek. Ruháikat, kevés edényt, némi élelmiszert hozhattak magukkal…Nem engedték, hogy zsírt, kenyeret hozhassanak, több hónapra való élelmiszer maradt ott. 47 különböző kolostort ürítettek ki azon az éjen a nyugati határövezetben. A másik kocsiban lévő annunciáta apácákat tulajdonképpen Kecskemétre irányították, de egy másik autóval, amivel voltak, egy fának rohantak, és az összetört. Kilenc apáca megsebesült és egy meghalt. A szegény, Gizella nevű nővér még éjjel 11 kor a műtőben segédkezett, ahol nem tudták őt nélkülözni. Az orvos mellől, műtét közben hurcolták el a szerzetesnővért. Holttestét és a két súlyos sebesültet Tárnoknál letették, a többit új kocsira rakták. Mindez azért érdekes, mert Szabolcs testvérünk azt írja emlékkönyvébe, hogy az egyik nővér fejére esett a ponyvatartó vas, és ebbe belehalt. Mi ezt eddig teljesen hihetetlennek gondoltuk, hiszen testvérünk nem fejtette ki az egész okát. 1950. szeptember 7-éről származik a következő feljegyzés Odiló atyától: fekete nap. Délelőtt megjelent egy négy férfi és egy nőből álló bizottság Egerből, és kijelentették, a kormány feloszlató rendelete érdemében önök e perctől kezdve megszűntek papok lenni. Mintha a krizmát le lehetne mosni. Követelték, hogy egy órán belül mindenki civilben legyen. Megtiltották a gyóntatást, misézést. Senki ki nem léphetett a házból a leltározás alatt. Fölényeskedve kijelentették, ezentúl az egész kolostor és minden ingósága az állam tulajdonát képezi. A pénztárat és a számadást követelték. Dühösek voltak, mert minden pénztári könyvet a központba küldtünk. Megolvasták és lefoglalták a kb. 2000 forintnyi készpénzt. Akkor egy személy ruházata 600- 800 ft volt. Továbbá ki lehet venni az írásból, hogy a gyöngyösi lakosok mennyire kiálltak az atyákért. Hol tüntettek, hol imádkoztak értük. A piacon a kofák, a gyógyszertárban a patikus sem fogadott el tőlük pénzt. Többször beírták a Historia Domusba, hogy a házfőnök szabadságra ment a Mátrába. Miért tette mindezt? Nem a süllyedő hajót akarta itthagyni. Zsigmond atya annak idején Jeruzsálemben tanult, komoly teológiai tudással felvértezve, s mikor ő elment, 3-4 ávóst „magával vitt”. Így gyengült a helyi, városi megfigyelés. A kommunista pártban nagy bosszankodással tárgyalták, hogy éppen a szegények tüntettek mellettünk.– olvastuk a Historia Domusban. Ez az, amire a pártban nem számítottak.

 Olvastam, hogy a kriptában Vak Bottyán-emlékhely is lesz. Bekapcsolódik a kolostor az ún. vallásos turizmusba?

–Valóban a turisztikai attrakció fejlesztése a koncepciónk. A műemlék-könyvár a fő látványosság, de bővítjük a látogatói útvonalat. Így aztán látogatható lesz a templom és a Vak Bottyán-emlékhely. Szándékosan mondok emlékhelyet, mert bár ide temették el a legendás hadvezért, de még nem találtuk meg a sírt. Hiába, a ferencesek tudtak titkot tartani és rejtegetni….Ki kell emelni, hogy a Fájdalmas Szűzanya búcsújának több mint 500 éves hagyománya van a városban. Erre a búcsúra szeptember végén 6-8 ezer zarándok érkezik az egész Kárpát-medencéből. Az erre való felkészülésre most korszerűsítettük a hangosítást is, és megtörtént az akadálymentesítés is. Mindemellett kiszolgáló épületet hozunk létre a zarándokok méltó fogadására.

 

Medveczky Attila