Csurka István: Szabadkő

A nagyváradi I. László király szabadkőműves páholy anélkül, hogy a polgárság tudta volna, a város szellemi irányító központja lett már 1903-ban. A jelenséget éles szemmel ártárja fel Raffay Ernő „Harcoló szabadkőművesség” c. legújabb munkájában. Ez a páholy ugyanis magába foglalta a város értelmiségi vezetőinek, közigazgatási, kulturális, politikai irányítóinak komoly részét, s ezek a férfiak természetesen megőrizték fedettségüket. A páholy összetétele majdnem egyoldalú volt: néhány inkább vidéki református lelkész és értelmiségi mellett úgyszólván kizárólag a város legelfogultabb zsidóiból állt. Az ország második legnagyobb városában ez aligha lehetett másképp, mivel a lakosság harmada, kb. húszezer ember zsidó származású volt. Ilyen arányban a világ bármely helyén a zsidóság felülkerekedése a nem zsidó többség akarata ellenére elkerülhetetlen. Bele van írva a zsidóság ősi uralomvágyába, faji összetartásába, vallási törvényeibe, Mózes öt könyvébe. Nagyvárad keresztény többsége bízva a püspöki székhely hatalmában, háttérben a Kanonok Sor óriási tekintélyével, a fél Bihart elfoglaló hitbizomány mérhetetlen vagyonának örök biztonságában jócskán elbízta magát.

Csurka István: Harc életre-halálra

Ami ma történik velünk, az is korforduló. Nevezhetjük akár békés átmenetnek, akár rendszerváltozásnak, a történés alapkérdése most is az, hogy sikerül-e új nemzeteszményt teremtenünk. Milyen alapelvek, összetartozásunknak milyen Aranybullája fogja megszervezni a jövendő Magyarországot. A helyzetünk nem könnyebb attól, hogy most, ebben a fordulatban nincs szabadságharc és nincsenek fizikailag és fegyveresen is szembenálló frontok, a kurucoknak nem kell letenniök a fegyvert Nagymajtény síkján, mert most a harcot az új nemzetért közvetlenül az eszmék és a képek ütközeteiben kell megvívni. A harc most is életre-halálra megy, csak ez most ráadásul még a résztvevők nagy része számára sem világos, és csak kevesek számára átélhető. Több millió ember él ma ebben az országban, akinek fogalma sincs arról, hogy merre megy vele az a csuklós busz, amelynek az utasa. Valamennyien szorongunk, mert nem tudjuk, hová lesz a megérkezésünk. Szervátiusz Tibornak igen komoly hozzászólása van az utasokhoz. A lényeget tárja elénkbe. Minden térbe kiáltott alakja azt kérdezi tőlünk: nem látod, hogy az életedről van szó?

Parnasszus rovatunkban Kiss Dénes, Budai Kulcsár János, Stanczik-Starecz Ervin, Sándor Richárd, Szőnyi Ferenc versei.

Múltfaggató: Bálint László –A MEFESZ ÉS A FIDESZ

A DISZ jószerivel már a megalakulásától kezdve görgetett maga előtt különféle, az ifjúság számára mindenképpen megoldandó problémákat, amelyekkel azonban képtelen volt megbirkózni. Sem a központi, sem a helyi – megyei, városi, stb. – DISZ- vezetők nem álltak a hivatásuk magaslatán. Az alsóbb szintekről már nem is beszélve. Pedig fokozatosan, szinte évről évre kapták a jelzéseket, figyelmeztetéseket kívülről is és fölülről is, hogy baj van, súlyos problémák várnak megoldásra, a tapasztalható tehetetlenség, a sürgető feladatok megoldásának újabb és újabb elodázása pedig nem jó irányba visz. Az egyre kritikusabb és tarthatatlanabb helyzetet először az egyetemi és főiskolai ifjúság ismerte föl. De a DISZ-en kívülről is érkeztek figyelmeztetések. Az 1950-es évek közepén az akkori Írószövetség egy dokumentumban, az ifjúsági mozgalom helyzetével, elsősorban az egyetemistákkal és a főiskolásokkal kapcsolatban súlyos kritikai észrevételeket fogalmazott meg. Megállapították pl. azt is, hogy „támadást indítottak egyetemi politikánk legfontosabb eredményei – a kötött tanrend, a hallgatók szociális összetétele, a létesítményeink marxizmus-leninizmus oktatása – és legnagyobb egyetemei ellen. Felélénkültek a nacionalista, soviniszta, irredenta, antiszemita nézetek” (Forrás: Magyar Országos Levéltár – továbbiakban MOL – 276. f . 53. csop. 239. ö. e.). Nem felejtendő, hogy ez még az 1956 előtti idők állapotára utalt.

Mircea Eliade

A szent és a profán (részlet)

A víz jelképrendszere

Két okból is előbb kell tárgyalnunk a víz vallási értékelését, mint a földét. Először is azért, mert a víz már a föld előtt létezett. („Sötétség fedte a szakadékot és Isten szelleme a víz felett lebegett” – olvashatjuk a Teremtés Könyvében.) Másodszor azért, mert a víz vallási érvényének vizsgálata nyomán könnyebben érthetjük meg a szimbólum struktúráját és funkcióját. Márpedig a szimbólum fontos szerepet játszik az emberiség vallási életében; általa válik a világ „áttetszővé”, s képessé arra, hogy „megmutassa” a transzcendenciát. A víz lehetőségek összességét szimbolizálja, forrás és kezdet, a létezés valamennyi lehetőségének tárháza, megelőz minden formát, és hordoz minden teremtést. A teremtés őstérképe a sziget, amely hirtelen „nyilvánul meg” a folyó közepén. A vízbe merülés viszont a megformálatlanba való visszatérést, a differenciálatlan preegzisztens állapothoz való újbóli csatlakozást érzékelteti. A vízből való felmerülés a megformálás kozmogóniai aktusát ismétli meg; az elmerülés a farmák feloldódását jelenti.

Paul Kornauer: Szmotri c. novellája

Ezen az április 18-án körülbelül ezer másik német internálttal négyes sorokban hajtottak a zombori repülőtérről a központi tábor felé, keresztül a Bezdáni úton. Senki sem tudta, mi a tervük velünk. Útközben észrevettem, hogy az egyik őr sandán figyel. Még otthonról megmaradt jó télikabátom volt rajtam, és úgy gondoltam, ezt akarja elvenni. Hirtelen mellém lépett s így szólt:

– Ajde, da se trampimo s kaputi! Jól értek szerbül, így a kiejtésén és a fogalmazásán rögtön észrevettem az idegenséget. Azt akarta, hogy rongyaiért cserébe adjam neki a kabátomat! Valószínűleg jó szerencsém vezérelt mellém egy ismeretlen fiatalembert. Megkérdezte, mit akar tőlem ez az alak.

– A télikabátomat! – válaszoltam felháborodva.

– Tettesd hülyének magad, és mutogassál, hogy nem érted. Itt az utcán nem tud levetkőztetni. Úgy tűnt, a fiatalember már tapasztalt egyet s mást: követtem tanácsát. Az őr bosszúsan hátramaradt, mi pedig bántatlanul mehettünk tovább.

– Nyilvánosan és a többi őr előtt nem vehetnek el tőlünk semmit – világosított fel a fiatalember. Este lett, mire megérkeztünk a barakktáborba. Fel kellett sorakoznunk az udvaron, senki nem állhatott ki a sorból. Enni nem adtak. Körülöttünk rettentő összevisszaság és fülsértő lárma uralkodott.

Szellemidézés rovatunkban Kodolányi Jánost idézik meg…

Keresse a Havi Magyar Fórumot minden hó 15-étől az újságárusoknál!

Vagy fizessen rá elő!

info@magyarforum.hu

tel: 06-30-7545017