vissza a főoldalra

 2012.01.13. 

Az Ormánság felemelkedéséért

Kitörni a segélyek világából

A hátrányos helyzetű dél-baranyai Ormánságban élőknek teremthet kedvező gazdasági környezetet a most induló Ős-Dráva program, amelynek keretében elsőként bekapcsolnak a folyó áramvonalába négy mellékágat, egyúttal helyreállítják a ma még kőgáttal elzárt élőhelyeket. A programról, az ormánsági fejlesztésekről először Tiffán Zsolt, a térség fideszes országgyűlési képviselője nyilatkozott.

 Tisztelt Képviselő Úr! Legyen kedves bemutatni az Ős-Dráva programot. Természetvédelmi vagy munkahelyteremtő projektről beszélhetünk?

 – Ez a program néhány éve már elkészült, de sokáig nem vettek róla tudomást, míg 2010 januárjában, amikor képviselőjelöltté választottak Baranya 6-os számú kerültében, be nem mutattam Orbán Viktor miniszterelnök úrnak. Az Ős-Dráva egy olyan komplex, több lábon álló, 25 milliárd forintos vidékfejlesztési program, amely több egymással összekapcsolódó, és egymásra épülő elemből tevődik össze. Maga a program 45 ezer hektárnyi tervezési területet érint és 36 települést a barcsi, sellyei és a siklósi kistérségben. A tervezési terület települési központjai pedig Sellye és Vajszló.

 Milyen a foglalkoztatás helyzete az Ormánságban?

 – Jelenleg katasztrofális. Az Ormánság idestova 100 esztendeje folyamatosan leszakadásban lévő terület. Az 1920-as évek ún. egykézései miatt nagymértékben csökkent a lakosság, a következő korszakban, a szocialista rendszer alatt még működtek a térségben gazdasági nagyüzemek, de a rendszerváltással az Ormánságban jelentősen megcsappant a munkahelyek, a beruházások, a vállalkozók száma. További probléma, hogy számtalan a nehezen megközelíthető ún. zsáktelepülés; ráadásul elnéptelenedik, elöregedik a térség – a fiatalok a nagyvárosokba költöznek – a munkahelyek hiányában. Ráadásul többgenerációs munkanélküliségről beszélhetünk, ami azt jelenti, hogy egy munkaképes, aktív korú férfi úgy munkanélküli, hogy már az apja sem volt foglalkoztatva. Tehát egy perspektíva nélküli, szinte nihillista környezetben élnek, pedig hajdanán az Ormánság nagyon gazdag területe volt az országnak; állattenyésztés, mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, vad- és vízigazdálkodás és fokgazdálkodás folyt. Az utóbbi azt jelenti, hogy az itt élők létrehoztak egy olyan csatornahálózatot, amely lehetővé tette a Dráva vizének elvezetését az egész területre. A későbbi korok erőszakos gazdálkodásával ellentétben azonban ez a módszer nem gátolta a folyóvíz természetes lüktetését. Az elegendő víz dúsan termő földeket eredményezett, melyek mind a földművelés, mind az állattartás számára nagyon kedvező feltételeket teremtettek.

Az Ős-Dráva program egyik célja az Ormánságra jellemző mezőgazdasági és tájgazdasági elemek visszahozása úgy, hogy az egész alapja és fő eleme a vízkormányzási rendszer. Ennek lényege, hogy Potony község közelében a Dráva vizét kivéve, gyakorlatilag azt a 80-90 kilométernyi csatornarendszert, ami valaha működött, újra aktiváljuk és Szaporca,Tésenfa térségében ez a víz visszakerülne a folyóba. Így egy lassan mozgó olyan csatornarendszer indul el, ami mellett akár halastóként működő biztonsági holtágak is elhelyezkedhetnek. Ezzel egyrészt megteremthetjük a halgazdálkodás alapjait, másrészt az Ormánság legnagyobb természeti problémáit tudjuk leküzdeni, az aszályt és a belvizet. Magyarországon eleve nagy problémát jelent, hogy nehezen tudjuk megtartani a folyók vizét, és az Ormánságban pont ezen szeretnénk változtatni, másrészt a mezőgazdasági termelést öntözéssel javíthatjuk. Ebben a térségben nem csak a szántóföldi kultúra a jellemző. Sőt! A vajszlói, vagy sellyei földeken híres volt a dinnyetermesztés. Az ottani gazda újra lehetőséget kap ennek beindítására. A tájgazdálkodásnál is váltanunk kell, mert az erdők és a füves legelők – melyeken bivalyt és szarvasmarhát tartottak a gazdák – száma jelentősen lecsökkent az utóbbi évtizedekben és aránytalan túlsúlyba kerültek azok a szántóföldek, amelyek nem illenek bele abba tervbe, amit mi az Ormánságban szeretnénk végrehajtani. Mi a szántóföldi kultúra rovására erdőtelepítéssel, füves legelők kialakításával szeretnénk a vadgazdálkodást, a gyógynövénygyűjtést, és mindazon gazdálkodási formákat fellendíteni, melyek az Ormánság fő jellemzői.

 Mindehhez kapcsolódik az ökoturizmus is?

 – Ez a program harmadik nagy eleme. Az ökoturizmus egy divatos ágazat, és az Ormánság pont civilizációs elmaradottsága miatt valódi természeti csoda. A Dráváról tudni kell, hogy Európa legtisztább folyója, és a part mentén élők a gyors folyást ki is használták. A vizes élőhelyek, a láposok mind olyan kincseket rejtenek magukban, amiket az arra járó turisták megtekinthetnek. Mindennek nélkülözhetetlen feltétele a gasztronómiai, vendéglátóipari képzés. Ki kell tehát aknázni a helyi piacot. Ma Harkány és Barcs között gyakorlatilag nem lelünk étteremre, eltűntek a jellegzetes ormánsági ételeket kínáló helyek. Néprajzi kincseinket is „rejtegetik”. Ilyen érdekességek pl. az ormánsági fehér gyászviselet és a festett-fakazettás mennyezetű több száz éves református templomok. Ezeket meg kell mutatnunk az idelátogatóknak, viszont megfelelő infrastruktúra hiányában mindez elképzelhetetlen. Nem szuper autópályákra van szükségünk, hanem a zsákfalvas állapotokat kell megszüntetni, hogy minden falu elérhető legyen, s ha alkalom adódik, a Dráva töltését kihasználva rá kell kapcsolódnunk egy nemzetközi kerékpárút-hálózatra. Nagy gondunk, hogy még a Gyurcsány–Kóka-kormány idején a 62-es vasúti szárnyvonalat elvették az Ormánságtól, s ezzel az itt élő embereket még jobban elszigetelték. Mi ezt a vasútvonalat mindenféleképpen vissza akarjuk kérni. Nem azt kell mondani, hogy úgysem utazna rajta senki, hanem meg kell teremteni annak a lehetőségét, hogy a helyiek újra igénybe vegyék a vasutat. Az a nagy baj, hogy korábban nem jól értelmezték a régiófejlesztést. Ha a régiófejlesztést egészében kezeljük, akkor nem hagyhatjuk ki az európai szinten megszervezett villányi borturizmust, a siklósi várat és a világhírű harkányi gyógyvizet. Ezek mellé kell bekapcsolni az ormánsági ökoturizmust, s így egyedülálló, komplex turisztikai szolgáltatást nyújthat a térség. Mindehhez viszont lényeges a vasút, amit egyrészt sok fiatal és autózni nem akaró turista vehet igénybe, másrészt az ott élő emberek újból használhatják a közösségi közlekedés szolgáltatásait.

 Mennyire tartja lényegesnek a piacképes szakmák oktatását a felnőttképzésben?

 – Ez kihagyhatatlan. A program negyedik fő eleme pedig a szakképzés, de nem csak a fiatalok, hanem a felnőttek részére is. Egy gondolkodásbeli váltásra is szükség van, hiszen ma a munkanélküliek nagy része nem is akar dolgozni.

 Igaz, hogy gyógynövényeket és energiaültetvényeket is termesztenének a térségben?

 – Csak félig igaz. Herbária néven gyógynövényprogramot indítunk el, igaz érdekel bennünket minden olyan megoldás, ami az alternatív energiaforrásokat táplálja, de inkább a gyógynövénygyűjtést, a méhészetet, az alkalmazkodó gyümölcsészetet szeretnénk kialakítani. A képzésre pedig a Vidékfejlesztési Minisztériumtól egy több mint 5 millió forintos pályázatot nyertünk. Ez azt jelenti, hogy megszervezhetjük az ormánsági gyógynövénygyűjtést, ami munkahelyeket teremt, s aminek az eredménye, hogy a termék a helyi piacon vagy a fejlettebb részeken, pl. Harkányban, eladható legyen.

* * *

Az Ős-Dráva program kivitelezését a tervek szerint összekötnék az Ormánságot kiemelten érintő közfoglalkoztatással.

A 2011 augusztusában meghirdetett közmunkaprogram az Ős-Dráva programhoz kapcsolódva mennyi ideig és mennyi embernek képes munkát biztosítani? – kérdezem Pohl Mariettát, a Baranya Megyei Közgyűlés alelnökét.

 – Az alapprobléma, hogy az Ormánságban az elmúlt 100 évben rendkívül negatív folyamatok zajlottak. A kedvezőtlen környezeti, társadalmi és politikai változások a gazdaság hanyatlásához, valamint tragikus demográfiai helyzet kialakulásához vezettek. Alacsony a népsűrűség; a munkanélküliség aránya 30%-os, ami a téli hónapokban elérheti a 40%-ot is. Ez egy döbbenetesen magas szám. További probléma még, a lakosság kor és képzettség szerinti összetételének kedvezőtlen alakulása is, valamint az inaktív népesség magas aránya. Egyértelmű volt tehát, hogy mindezen negatív számok és arányok javításán kezdtünk el dolgozni. Az Ős-Dráva program véghezvitelével egy olyan vidékfejlesztési projekt valósulhat meg, amely kiemelt hangsúlyt fektet a munkanélküliség enyhítésére, helyi foglalkoztatási kezdeményezésekkel, így például a közfoglalkoztatásra, annak javítására, fellendítésére. A közmunkaprogram az elmúlt időszakban olyan volt, mint egy „mókuskerék”; aki belekerült, az nem a munka világába került, hanem épp ellenkezőleg, a segélyből élők közé esett vissza. Mi azt szeretnénk, hogy aki részt vesz a közmunkaprogramban, az belátható időn belül kerüljön vissza a munka világába. Ezzel a céllal kezdtem kidolgozni az Ős-Dráva program társadalmi felzárkózás pillérét. Ennek érdekében Tiffán Zsolt képviselő úrral felkerestük Papp Károly közfoglalkoztatásért felelős helyettes államtitkár urat, hogy az eredetileg 408 – ez a szám mostanra 420-ra bővült – fő számára hozzunk létre egy országos közfoglalkoztatási mintaprogramot, az Ős-Dráva program megvalósításához kapcsolódóan. Terveink szerint erre a célra 500 millió forintot tudunk biztosítani, a közfoglalkoztatási alapból finanszírozva. Erre a térségi közfoglalkoztatási programra – két TÁMOP projektet kívánunk e célból benyújtani január közepéig – úgynevezett mentorhálózat működtetését építjük fel. A mentorhálózat egyrészt segíti a közfoglalkoztatás rendszerét, másrészt komplex humánerő-fejlesztési, képzési és újabb foglalkoztatási programot valósít meg (újabb 90-100 fő részére) a térségben. Az elkövetkező 2-3 évre kialakított ütemterv szerint látni fogjuk majd, hogy mely településeken milyen munkák zajlanak, s az ehhez szükséges képzéseket is hamarosan el tudjuk majd indítani. A képzéseken a résztvevők (jelenleg munkanélküliek) vállalkozóvá válását segítjük elő, hiszen a fő cél az, hogy mindez hosszú távon egy önmagát fenntartó rendszerként működjön. Ha ez nem sikerül, akkor nagy eséllyel válnak újra munkanélkülivé az érintett egyének. Tehát még egyszer leszögezném; a fő célunk az, hogy az embereket visszavezessük a munka világába úgy, hogy egyidejűleg a helyi közfeladatok ellátását is támogatjuk, illetve az Ős-Dráva program tevékenységeinek megvalósításához is hozzájárulunk (víz-, tájrendezés, a helyi gazdálkodás keretfeltételeinek kialakítása).

 A közmunka sokak szerint csak akkor értelmes, ha értékteremtő. Tehát esetünkben ilyen munkáról van szó.

 – Természetesen, hiszen annak nincs sok értelme, ha kiásatunk egy külterületi csatornát, majd megfelelő karbantartás nélkül fél év múlva begazosodik. Az értékteremtő munka elvégzése után tovább is kell lépniük az embereknek, be kell látniuk, hogy ma Magyarországon minden munkaképes, egészséges embernek, aki jelenleg a segélyek világában él, vissza kell kerülnie a munka világába. Ehhez szemléletváltásra van szükség, és természetesen eszközöket is szükséges biztosítani. Ezért fontos minden olyan helyi kezdeményezés, program, mely a munkanélküliség kezelésére, valós munkahelyteremtésre, s a hátrányos helyzetű munkanélküliek felzárkóztatására törekszik. El kell érnünk, hogy az emberek akarjanak dolgozni. Szemléletváltás, a munka világába való visszavezetés, értékteremtő munkavégzés: ez a kulcsa az Ormánságnak, ez a kulcsa annak, hogy az emberek kikerüljenek a mélyszegénység és a segélyek világából, s hogy élhető környezetet teremtsenek közösségeik számára.

 Alelnökasszony említette, hogy az Ormánságban az elmúlt 100 évben számos negatív természeti és társadalmi folyamat zajlott le. Most van rá pénz, vagy most van rá akarat, hogy a sebeket elkezdjék begyógyítani?

 – Pénz és akarat nélkül mindez kivitelezhetetlen. Tiffán Zsolt személyében azonban most lett olyan képviselője az Ormánságnak, és olyan kormánya Magyarországnak, akik felismerték és megértették az Ormánságban élő emberek problémáit, felismerték és megértették a térség problémáit. Ezen problémák megoldását jelentheti, segítheti a komplex Ős-Dráva program.

 Ezt a projektet pártszínektől függetlenül mindenki támogatja, vagy az ellenzéknek ez sem tetszik?

 – Azt gondolom, mindenkinek fontos ez a program. Sok ehhez hasonló program szükséges, hiszen az Ormánság – ami négy kistérséget érint – csak egyike a megye hátrányos területeinek.

 Az Ős-Dráva program bizonyára nem egyik napról a másikra valósul meg. Mennyire türelmesek az emberek az Ormánságban? Nem az „adj Uramisten, de azonnal”-szokást veszik fel?

 – Sajnos az elmúlt évek, évtizedek negatív tapasztalatai miatt elfásult a lakosság. Azt mondják: úgysem lesz jobb, minek tenni akármit is. Ezért fel kell mutatnunk egy olyan programot, ami nélkülük nem működhet. Ezt világossá kell tennünk. Ha a helyi lakosság nem partner mindebben, akkor nem beszélhetünk sem értékteremtésről, sem hosszú távú foglalkoztatásról, sem pedig felemelkedésről, fenntartható fejlődésről.  

Mely területeket fejlesztenék a tervbe vett programokkal?

 A mezőgazdaságot, a feldolgozóipart és a turizmust. A közmunkaprogram legfontosabb eleme, hogy az embereket újra megtanítsuk dolgozni, felkészítsük őket a tartós munkavégzésre; arra ösztönözzük őket, hogy munkával keressék a kenyerüket, hogy ismét a munka világában tevékenykedjenek.

 Legyen úgy, hogy sikeres lesz a program. Mit gondol, modellértékű lehet ez a projekt akár a térség többi országában is?

 – Nagyon bízom benne, hogy a programnak minden egyes pillére példaértékűvé válik. De mindez a lakosok nélkül kivitelezhetetlen, ezért az első feladat, hogy partnerként bevonjuk őket ebbe az értékteremtő programba.

Medveczky Attila